Nem mindennapi esküvőt tartottak a burgenlandi Kismartonban. Az eseményre mintegy hatvan püspök érkezett Ausztriából, Németországból, Horvátországból, hazánkból – köztük Kocsis Fülöp püspök atyánk is – és más európai országokból. A menyasszony – a szentbeszédet tartó Schönborn bíboros szavai szerint – a Kismartoni Egyházmegye, a vőlegény pedig ägidius Zsifkovits vulkapordányi plébános volt.

Nem elírásról van szó, kedves Olvasó. A püspökben a keresztény nép ősidőktől fogva a helyi egyház, vagyis az egyházmegye jegyesét látja a keresztény nép, hiszen egész életre szóló hűséggel kötelezi el magát a rábízott nyájnak, mint ahogy Krisztus az ő jegyesének, az egyetemes Egyháznak.

A szentelődő püspök jelmondatát egyébként az Istenszülő Máriának a kánai menyegzőn elhangzó szavaiból vette: „Tegyétek, amit mond!”, mellyel a szolgákat figyelmeztette a Jézusnak való engedelmességre. Már csak ezért is élhetett a Christoph Schönborn bécsi érsek a menyegző hasonlatával. Meg persze azért is, mert a jókedv sem hiányzott: „Nektek, burgenlandiaknak, megadatott, hogy jól tudtok ünnepelni” – dicsérte a bíboros az egyházmegye népét homíliájában.

Valóban fölemelő érzés volt, amikor a püspökök serege vagy harminc horvát fiatal tamburajátékának és énekének közepette – a tambura a horvátok nemzeti hangszerének számít – bevonult a kismartoni székesegyházba. És hogy hogyan kerülnek ide a horvátok? Nos, a burgenlandi horvátok eredete ugyanaz, mint a Magyarország nyugati megyéiben élő rokonaiké, akikkel közös nyelvi és kulturális egységet képeznek, csak a világháború választotta el őket egymástól. A XVII. században húzódtak fel a török elől az észak-magyarországi területekre. Egy ilyen burgenlandi horvát nemzetiségű családban látta meg az új püspök is a napvilágot. A Kismartoni egyházmegye, mely egészen fiatal, hiszen ötven éve alapították meg a Szombathelyi- és Győri Egyházmegye Ausztriában maradt területeiből, ilyenformán háromnyelvű; s bár a magyar közösség már csak pár ezer főre tehető, a szervezők mégis gondosan ügyeltek arra, hogy a szentelési liturgián lehetőleg minden nemzetiség hallhassa saját nyelvét. Erre a napra mintha eltűntek volna határok.

Hajdúdorogi Egyházmegye hírarchívum