Egyiptomban kutatott és találkozott az Istennel – interjú Szabó Csaba Péter atyával

„Szeptember elején indultam el az egyiptomi tanulmányi útra. Három hetet tölthettem el Egyiptomban, ugyanis felajánlást kaptam a konzulensemtől, Szuromi Szabolcs Anzelm professzortól, hogy a kapcsolatait felhasználva segíteni tudna abban, hogy a tanulmányoknak ezen részét folytathatom ott. Nagy lehetőségnek találtam ezt. "

Először Kairóban tartózkodott néhány napig, majd három hétig Mariutban, a Szent Ménász Monostorban. Kutatott témája Aranyszájú Szent János munkássága a patrisztikus hagyományon keresztül is.

„Az egyházfegyelmi aspektusokat is figyelembe véve a kutatási témához hozzátartozik az angelológia, a patrisztikus angyaltan, ami aztán az egyházi hagyományban nyilvánul meg. Az Egyiptomban megtekintett katalógusok alapján a kopt ortodox kéziratoknak több mint a 60%-a Aranyszájú nevével fémjelzett kézirat. Neki van címezve vagy legalábbis az ő neve alatt másoltak nagyon sok kéziratot arab nyelvre. De nyilván ezekről nem tudhatjuk, hogy ténylegesen az ő valamelyik művéből másolták-e ki, vagy annyira nagy volt a tisztelete a másolás korában, hogy azt szerették volna, ha neki tulajdonítják az írást, egyfajta hitelességet kívánva adni neki."

Hogy megérezte-e Csaba atya a közös keresztény gyökereket ebben a monostorban? A válasza egyértelmű:

„Minden egyes lépésemben éreztem azt, hogy testvérek vagyunk. Ők kopt ortodoxok voltak, én görögkatolikusként érkeztem meg hozzájuk. [...] Egyáltalán nem éreztem kivetettséget. [...]

Krisztusi testvériességet éreztem. A monostor főpásztora ki is mondta: ez nekik is egy lehetőség, hogy én ott tartózkodom. Ők úgy érezték, hogy léptünk egyet megint egymás felé. Igenis van mit egymástól tanulni. Rengeteget beszélgettünk: persze vannak teológiai eltérések, és ezek teljesen egyértelműek. De mindent félretéve, mindent hátrahagyva a krisztusi egységet nagyon szépen tudtuk együtt megélni. Akár az imádságokban, akár a szertartásokban, ezeket nagyon jó volt ott velük ténylegesen átélni.

Azt persze kimondtuk, hogy eucharisztikus közösség nincs, szóval nem végeztünk közösen liturgiát. Én nem áldozhattam az ő szertartásukon, az Isteni és Szent Liturgiájukon, és én sem végeztem náluk eucharisztikus szertartást, Szent Liturgiát.
Viszont érdekes, hogy megengedték volna. Ők nyitottak voltak arra, hogyha én vittem volna magammal antimenziont és mindazt, ami a liturgiához készletként szükséges, főpásztori engedéllyel, akkor ők nyitottak lettek volna arra, hogy az ő monostorukban végezzek görögkatolikus liturgiát.

Én csak zsolozsmát végeztem, de erre is megadták a teret, a lehetőséget: biztosítottak az imádság idejére kápolnát, templomot."

Mit jelent egy ilyen utazás egy pap számára?

„Óriási ajándék volt, és egy nagy lelkigyakorlat, hiszen igazából azt tettem, ami a feladatom volt: magamra koncentráltam és a Jóistenre. Arra koncentráltam, hogy mi most ott hogyan tudunk kommunikálni, hogy tudunk beszélni egymással. Milyen lehetőségeim vannak arra, hogy minél többet megszólítsam Őt, és milyen lehetőségek vannak arra, hogy most azon a tanulmányon keresztül, amit ott végeznem kell, valamivel többet megtudjak Róla. Én azért mentem oda, hogy ott is Őt keressem, és ott is az Ő titkaiból tudjak meg valamit. Azt nem tudom, hogy mindent átadott-e, és én mindent megszereztem-e, amit Ő akart nekem ott adni, de az biztos, hogy találkoztunk."

A beszélgetés teljes terjedelmében meghallgatható podcast csatornánkon, médiatárunkban, vagy a különféle szolgáltatóknál.

Szöveg: P. Tóth Nóra / Nyíregyházi Egyházmegye, fotó: Szabó Csaba Péter

Nyíregyházi Egyházmegye