Hármas ünnep Szatmárnémetiben

„Szent Miklós ünnepének ezen estéjén, a Szentlélek kegyelméből gyűltünk össze, aki folyamatos ünneplésre hív bennünket" – kezdte szentbeszédét Vasile Bizău máramarosi megyéspüspök, a szatmárnémeti Szent Miklós görögkatolikus templomban, ahol Szent Liturgiát mutatott be a templom címünnepén, a liciabeli myrai érseknek, csodatevő Szent Miklós emléknapján, december 6-án, szerdán. A főpásztorral együtt koncelebráltak Fodoruț Florin általános helynök, Simon Cornel a magyar nyelvű görögkatolikus hívek esperese, a máramarosi egyházmegyéből, a szomszédos egyházmegyékből, valamint külföldről érkező görögkatolikus és római katolikus áldozópapok.

„Ünnepnap van – mondta a főpásztor –, és az ünnep egyben öröm is, az öröm pedig Istennek az emberi szívekben végzett munkájának érezhető jele. (...) Az ember szentségre hivatott. Álljunk meg ezért egy pillanatra a szentség fogalmánál.
Jelenlétemet ma este ezen az örömünnepen, elsősorban a templombúcsú maga indokolja. Azt akartam, hogy együtt imádkozzunk, főpásztor, pap, hívek. Az egyház imádkozik, a közösség ünnepel, és ez is jele a hitnek, imádságnak és kegyelemnek.
Másodsorban azért vagyok jelen ma este ebben a templomban, hogy diakónussá szenteljek egy fiatalembert, Nagy Csongort, ennek a magyar görögkatolikus vidéknek a szülöttét, aki az egyházi rend diakónusi fokozatát kapja. Egy fiatalember vállalja a diakonátust abban a reményben, hogy a papságra történő készület újabb lépcsőfokára léphessen. Ebben is ott van a szentségre való meghívás kenetének illata.
A harmadik ok, amiért itt vagyok ma este az, hogy kinevezzem és beiktassam hivatalába ennek a közösségnek az új parókusát.

Mindezek az okok ahhoz vezetnek bennünket, ami a mai ünneplésnek a lényege, nevezetesen a szentség keresése és a szentségben való élet."

A főpásztor kifejtette többek között, hogy az új diakónus felszentelése az egyház megújulásának és erősödésének is jele, amely frissességet hoz, ugyanakkor arra buzdítja a közösséget, hogy az ima és a támogatás révén közel tudjon maradni papjához, aki többek között az atya szerepét is betölti a közösségben. A Szent Liturgiában a megyéspüspök megemlékezett id. Pallai Béláról is, aki 33 évig szolgálta a szatmári görögkatolikus híveket.

A diakónusszentelés szertartása előtt a jelöltet Kozsán István mikolai parókus mutatta be, majd az esperessel a királyi ajtón keresztül bevezették őt a szentélybe. A szentelésben elhangzott imák és könyörgések után, a jelenlévő áldozópapok és a hívek görögül énekelték az AXIOSZ-t.

A Szent Liturgia végén az általános helynök felolvasta a parókusi kinevezést – amit hosszas taps követett –, majd a püspök felmutatta azt a jelenlévő híveknek és egyben tanácsokkal is ellátta hívei előtt az új parókust, ifj. Pallai Béla személyében, akit ezzel beiktatott új hivatalába. Az újonnan kinevezett parókus átvette az okiratot és meghatódva köszönte meg a püspök bizalmát, felidézve azt, hogy nemrég elhunyt édesapja pont ezen a napon ünnepelte születésnapját, s most neki adatott meg, hogy folytassa azt a papi munkát, amit az Ulicsák család apáról fiúra végzett a szatmári közösségben nemzedékről nemzedékre. Továbbá köszönetet mondott paptársainak, a híveknek és az ünnepségen jelenlévő megyei civil hatóságoknak, hogy együtt imádkoztak és ünnepeltek.

Az ünneplés miroválással végződött, a jelenlévő hívek a Csengerből érkező máriapócsi ereklyét, és nem utolsó sorban a helyi Szent Miklós ereklyét is megérinthették, megcsókolhatták. Az egyházközség képviselőtestületének tagjai és az Árpádházi Szent Piroska Nőszövetség kiosztották az ilyenkor szokásos Szent Miklós-kenyeret, s a templomból kimenet Mikulás-ajándékkal és szeretetlakomával kedveskedtek mindenkinek.

Szöveg: Szolga Vivien, fotó: Hrenyu Péter

Nyíregyházi Egyházmegye