A new greec catholic church in Fényeslitke was blessed

Az ősi hagyományokat is idéző fényeslitkei templom csupa fából épült, ezt megelőzően egy évtizeden keresztül álmodoztak róla, végül sok ember összefogásával megszületett és 2023 decemberében felszentelték.

A Szabolcsveresmart filiájaként működő egyházközség immár saját templomában dicsérheti az Urat. Máté Csaba szabolcsveresmarti parókus atya a község görögkatolikusainak, a térségben élő ruszin közösségnek, valamint a háború elől, Ukrajnából menekülőknek a lelki-vallási igényére is figyelve indult el a templomépíttetés embertpróbáló és hosszadalmas útján – erre a december 16-án rendezett templomszentelési szertartás végén utalt Szocska A. Ábel nyíregyházi megyéspüspök, aki Csaba atyát szolgálatáért – kifejezve háláját – püspöki áldásban részesítette.

A szentelést dr. Orosz Atanáz miskolci megyéspüspök vezette, koncelebráló püspöktársaival, Szocska A. Ábel nyíregyházi megyéspüspökkel és Luscsák Nílus püspökkel, a Munkácsi Egyházmegye apostoli adminisztrátorával együtt kenték meg szentelt vízzel, olajjal, borral az oltárasztalt, helyezték be Boldog Romzsa Tódor fölszentelt vértanú ereklyéjét, és imádkoztak térdre borulva az ikonosztáz előtt.

A szentelésen és az azt követő, e templomban tartott első Szent Liturgián több kárpátaljai paptestvér és az Ukrajnából származó Andrej atya, máriapócsi bazilita szerzetes is jelen volt.

A fatemplomban az ikonosztázion, mely két kárpátaljai műhely munkája, még hiányos, csupán az alapképek készültek el, az anyagi keret megteremtésével a többi ikon is elkészül majd – mondta Máté Csaba atya honlapunknak.

„Nem hagyok nyugtot halántékomnak, míg helyet nem teremtek az Úrnak” – idézte a zsoltár szavait Orosz Atanáz atya prédikációjában, mintegy jellemezve Csaba atya buzgóságát is e templomépítés kapcsán.

Szentbeszédében Atanáz püspök atya Aggeus prófétáról beszélt, akinek ezen a napon tartották emlékezetét. A kispróféta Ószövetségben olvasható rövid könyvében Aggeus Isten üzenetével sürgeti a népet: építsék újra az Úr lerombolt templomát.

»Menjetek föl tehát a hegyre, hozzatok fát és építsétek újjá a templomot! Kedvem találom majd benne és megdicsőülök általa – mondja az Úr.« Agg1,8

Felhívása ránk is vonatkozik – vont párhuzamot a próféta több ezer évvel ezelőtti története és a Fényeslitkén zajló események között.

S bár az Isten, ég és föld ura nem lakik emberi mértékkel mérhető épületben, azt ígéri, hogy megszentel mindent dicsőséggel. S „amikor Isten a dicsőséget ígéri, saját szeretetközösségének kiáradását ígéri a templomra” – magyarázta a főpásztor. Erről a helyről fogtok békességet nyerni.

Miután Mózes befejezte a frigyláda építését, Isten dicsősége szállt le, és betöltötte a sátrat. Salamon a templomépítést követően először maga is kételkedik: lehetséges-e, hogy emberek közt lakozzon az Isten. S mi már tudjuk karácsonyhoz közeledve, hogy igen, ez lehetséges.

A salamoni templomszentelési imában kifejezett öröm köszönt vissza a Fényeslitkén imádkozott gondolatokban: „a fényes nap megszenteli az egész földkerekséget”.

„Isten a fényes naphoz hasonlóan kiáradt Fényeslitke népére” – zárta sorait Atanáz püspök.  

Tódor püspök ereklyéjét és annak hitelességét bizonyító okiratot Nílus püspök atya hozta és adományozta a templomnak és a közösségnek.

A templom előtt egy százéves fából készített kereszt található. Az útmenti keresztet a korpusszal a Kisvárda Város Ruszin Nemzetiségi Önkormányzata adományozta.

A szertartáson helyi és kisvárdai világi vezetők is tiszteletüket tették. A templom első nagy ünnepén több ember érkezett (a vendégek között hét ország ruszinjai is jelen voltak), mint ahány embert a tér befogadni képes, így akik nem fértek be, a templom mögött felállított sátorban kivetítőn és hangszórók segítségével követhették az eseményeket.

Az amboni áldás után a hála szavait fogalmazták meg: az építők, a segítők, a támogatók felé, Csaba atya a templomot és védőszentjét ábrázoló tűzzománc képeket, ajándékokat adott át.

Végül agapéval folytatták az ünnepséget.  

A szentelésen készített riportunkat ITT hallgathatja meg.

Szöveg és fotó: P. Tóth Nóra/Nyíregyházi Egyházmegye

Nyíregyházi Egyházmegye