spiritual balm at all times

Lk 18,18-27

Mt 1,1-25

Ádám és Éva bűnbeesése és Istentől való eltávolodása óta az ember folyamatosan azt keresi, hogyan tud visszatérni a helyes útra, hogyan találhat vissza az Istenhez. Az Ószövetségben Ábrahámtól kezdve az emberi élethez mintha hozzátartozna, hogy keresi az Istennel való újbóli szövetségkötést. Mintha folyamatosan benne lenne az ószövetségi vágyakozásban a szabadság, az egyenlőség és a megszabadulás utáni vágy. Izaiás próféta könyvében aztán megkezdődik az esendő ember bizakodása, hiszen bármi történjen is, egy dologban biztosak lehetünk: „velünk az Isten”.

A mai vasárnap egy érdekes találkozás pillanata, hiszen a mai evangélium fő kérdését megtehetnénk az egész ószövetség fő kérdésévé, és feltehetjük akkor is, amikor az ünnepen odatérdelünk a jászol melegéhez.

„Jó Mester, mit tegyek, hogy elnyerjem az örök életet?”
Jézus válasza erre a kérdésre : „miért mondasz engem jónak?”.

Mikor mondjuk az Istent jónak? És miért mondjuk azt neki, hogy jó, ha elfeledkezünk róla? Csak akkor lesz számunkra elegendően jó az Isten, ha megteszi, amit mi kérünk tőle? Vagy csak akkor, amikor hízelgésből nagyon szeretnénk valamit megkapni az Úrtól?
„Miért mondasz engem jónak?”- kérdezi Jézus ettől az embertől. És mi tudjuk, hogy miért mondjuk jónak az Istent? Szoktuk Őt dicsérni, imádni jóságáért?

Meg kell tanulnunk, hogy az Ő jósága örökkön örökké megmarad. Nemcsak az imádság szövegein belül, hanem életünk egész folyamán. Amikor már senki sem tud hozzánk jó lenni, Ő még akkor is jó marad mindannyiunkhoz. A lukácsi szakaszban ezután Jézus tovább vezetve az ember felismerését, felhívja figyelmét a törvények megtartására, és a vagyontól való megszabadulásra. Jézus a történet végén megosztja a közösséggel azt a gondolatát, hogy igenis nehéz annak bejutni Isten országába, akiknek vagyonuk van.

Mit tegyek, hogy elnyerjem az örök életet?

Ha Jézus válaszait figyelembe vesszük, akkor meg kell tartanunk a törvényeket és el kell engednünk a világi javakat. És ezzel elnyerjük az örök életet?

Mi történne akkor, ha betartanánk Jézus kérését, és most azonnal meghirdetnénk mindent az interneten, eladnánk az autóinkat, házunkat, ruháinkat, telefonunkat, laptopunkat, tabletünket: mindent, az ékszereket, a pénzünket elosztanánk és nem maradna világi szempontból semmink.

Mi történne ekkor?

Aggódnánk, hogy mi lesz holnap. Lenne, amit meg is siratnánk, hogy mennyit dolgoztunk érte. Még az is lehet, hogy veszekednénk, vagy előfordulna irigység, hogy mások meg ezt nem tették meg. Vagy éppen az ellenkezője bújna elő belőlünk. A gőg, a hiúság, hogy na látjátok, én ezt meg tudtam tenni, mert Jézus kérte.
De még mindig nem szabadultunk meg mindentől, ami a miénk. Hiszen ezek a mondatok egyetlen egy embert állítanának középpontba, nem mást, mint önmagunkat. 

Hogyan tudok megszabadulni mindentől, ha gondjaim, feszültségeim és a negatív értelemben vett egóm még mindig nálam vannak?

Ezeket a gondokat, dolgokat, földi pozitív vagy negatív javakat mi nem tudjuk megoldani. És ami a legnagyobb problémánk, hogy ezek között a gondolatok között nem érdekel bennünket, hogyan nyerhetjük el az örök életet. Ebbe unt bele az Isten. Ezt sajnálta meg emberi esendőségünkben. Ezeken a folyamatos magunkba visszatérős körökön esett meg rajtunk isteni szíve, és ekkor mondta azt, hogy én megyek el közéjük, hogy aztán ők vissza tudjanak térni hozzám.

Ami az embernek lehetetlen, az Istennek lehetséges.

A mai napunk nemcsak egy átlagos vasárnap, hanem a mi föltámadásunk zálogaként egy születés történik meg Betlehemben. Hideg istállóban, bölcsője a barmok között, kicsiny jászolban van:

Gyermekként érkezik, hogy odakényszerítsen a szeretet jászolához.
Gyermekként érkezik, hogy újra tudjunk gyermekek lenni.
Gyermekként érkezik, hogy Isten gyermekei lehessünk.
Gyermekként érkezik, hogy gyermekké téve magunkat a mi Atyánkra tudjunk újra rátalálni.

Elhozza nekünk a szabadságot az Istenben, az egyenlőséget a szeretetben és a bűneink bocsánatát, hogy képessé váljunk az örök boldogság elnyerésére.

Mit tegyek, hogy elnyerjem az örök életet?

Ülj le a megszületett Istengyermekhez és csodálkozz el Isten titkán, hogy emberré lett érted, hogy téged megerősítsen, segítsen, támogasson, és tanítson arra, hogyan tudod elnyerni az örök életet. Ámen.

Hallgassa meg az elmélkedést podcast csatornánkon médiatárunkban vagy a különféle szolgáltatóknál!

Szöveg: Szabó Csaba, fotó: P. Tóth Nóra/Nyíregyházi Egyházmegye, Magyar Kurír

Nyíregyházi Egyházmegye