Akár a templomot, hitünket is újítsuk meg! – templomszentelés Nagykállóban

Nagykállóban a görögkatolikus templom kicsinek bizonyult karácsony második napján a Szent Liturgián. Nagyon sokan érkeztek ugyanis a felújított templom szentelésének ünnepére. A főpásztori liturgiát a szentelési szertartás előzte meg, mely során a hosszú imádságokkal és térdhajtásokkal kísérve olajjal kenték meg, tömjénezték meg, szentelt vízzel hintették meg a falakat és felöltöztették az oltárt.

A másfél év óta először végzett Szent Liturgia prédikációját Ábel püspök atya tartotta, aki a templom megújulását állította párhuzamba a hit folyamatos megújításával. A templom mostani változása erre tanít minket: „nem elég megépíteni, fenn kell tartani, időről időre meg kell újítani, foglalkozni kell vele.”

Az emberi kapcsolatok közül, melyekkel szintén így kellene eljárunk, a házasságot, a családi kapcsolatokat, a barátságot emelte ki, s ezek mellé állította az Istennel való kapcsolatunkat is.

Nem elég, hogy megkereszteltek minket, olykor le kell dobnunk, ami régi, koszos, rossz, hagyni kell, hogy az Isten tisztára mosson, megújítson. És meg kell vizsgálnunk kapcsolatunkat Jézus Krisztussal is – folytatta sort Ábel püspök.

Egy történetet mesélt el, melyben egy templomban csak akkor volt fény, ha az emberek hoztak magukkal gyertyát:

ha azt akarjuk, hogy a templomban fényesség legyen, ahhoz el kell menni oda, mert az ember jelenléte a legszebb világosság a templomban.

Elmenni oda és időről időre megújítani a hitünket – ez a feladatunk, kötötte mindenki lelkére a hierarcha.

A Szent Liturgián a kerület esperese, a korábban ott szolgáló vagy helyben munkálkodó lelkipásztorok, valamint dr. Gánicz Endre főhelynök atya is együtt imádkozott a főpásztorral.

A megyéspüspök Lipcsák Tamás parókus atyának a munkálkodásáért ezüst papi mellkeresztet adományozott, a helyi plébános atyának a közösség ideiglenes befogadásáért szintén köszönetét fejezte ki.    

A szertartáson jelen voltak a felújítást segítő, a támogatási összeg elnyeréséhez szükség pályázatokat sürgető országgyűlési képviselők, vármegyei és önkormányzati vezetők, akiknek jelképes ajándékokkal köszönték meg a közreműködést. További köszönő és hálaszavakat fogalmaztak meg az egyházközség képviselőtestületének tagjai, valamint a házigazda, Lipcsák Tamás parókus atya.

Az egyházmegye egyik legrégibb téglaépítésű temploma nagyon rossz állapotban volt már évekkel ezelőtt. Még az előző parókus idejében indult el a törekvés, hogy ezen változtassanak. A műemléktemplom süllyedt, vizesedett. Az előkészítő munkák után 2022 márciusában végre átadhatták az épületet a kivitelezőknek. A közösség addig a kállói római katolikus templomban „kapott hajlékot”, ahol gyakorolhatta hitét.

A görögkatolikus templom közben tetőzet nélkül maradt, és egészen a téglákig bontották vissza a falakat. A sekrestyét lebontották, új alapokra helyezték a vizesedés miatt. S amíg az épület szerkezetét stabilizálták, tetőt építettek rá, ablakait átalakították, gépészeti munkálatokat végeztek, vakoltak, festettek, addig a templom bútorait és ikonosztázát restaurálták.

Megújult a nagykállói templom, s ehhez nem csupán a pályázatokra volt szükség. Az építkezéssel párhuzamosan a közösség is kovácsolódott, megerősödött – vallotta a parókus atya meghatódva, s a megújult terekben immár összetartóbb közösség vehet részt lélekemelő és -formáló eseményeken. Hiszen a közösségben mindenki tett valamit ezért a templomért.

A fehér falak pedig a maguk tisztaságával és puritánságával olyan képet mutatnak az ide betérőknek, amilyenekké nekünk magunknak is válunk kellene – mondta Tamás atya.

„Legyen ez a templom otthona, minden istenkeresőnek, ahol testvérként élünk egymás mellett, bárhonnan is érkezünk, hiszen ide Krisztusért jövünk!”

A szertartás után agapéra vártak minden egyes hívőt és vendéget.

Szöveg és fotó: P. Tóth Nóra/Nyíregyházi Egyházmegye

Nyíregyházi Egyházmegye