Vezesd üdvösségre a rád bízottakat – pappá szentelték Levcsenkó Dávidot

A felújított, megújult és megszentelt nyíregyházi Szent Miklós-székesegyházban a munkálatok lezárulta után első ízben tartottak papszentelést január 7-én, az év első vasárnapján.

Csaknem tizenöt paptestvér – köztük a szentelendő édesapja, Levcsenkó Róbert atya és keresztapja, Szabó Konstantin atya – és két diakónus kísérte imáival oltárhoz Levcsenkó Dávid diakónust, akit ezen a napon szentelt áldozópappá Ábel püspök. Ahogyan a papok és az asszisztencia, úgy a hívek soraiban is voltak Kárpátaljáról érkező testvérek, hogy együtt ünnepeljenek Dáviddal, aki Salánki, Beregdédai és Beregszászi kötődésű, de már régóta Magyarországon tevékenykedik: Hajdúdorogon, Nyíregyházán.

Diakónusként Kisvárdán szolgált, így onnan is látogattak el ismerősök, hívek, úgy mint a Ruszin Nemzetiségi Önkormányzat képviselői, valamint intézményvezetők. Imádkozott érte dr. Gánicz Endre főhelynök atya, Szabó Tamás pasztorális helynök, székesegyházi parókus atya, dr. Dobos András szemináriumi rektor, egykori osztályfőnöke, Takács Gusztáv atya, jelenlegi szolgálati helyének lelkipásztora, Demkó István kisvárdai parókus atya, valamint Bakancsos Sándor atya is, aki lelkigyakorlatot tartott szentelése előtt Dávid atyának. Demkó Ferenc helynök atya Luscsák Nílus püspök képviseletében volt jelen.

Ők, a rokonok, ismerősök, barátok mind-mind a Dávid „élet-hajójának” ácsai, építői voltak, akik kísérték és támogatták a fiatalembert az oltárhoz vezető úton, hogy „kihajózhasson hivatása tengerére” – ahogyan az allegorikus képpel maga az újszentelt fogalmazott a liturgia végén, mikor köszönetet mondott a jelenlévőknek.

Ábel püspök atya prédikációja kezdetén kifejezte örömét, hogy Kárpátaljáról érkezett paptestvérekkel együtt ünnepelhetnek, megkérte őket: tolmácsolják köszönetét Nílus püspöknek, hogy Dávid atya egy ideig a Nyíregyházi Egyházmegyében szolgálhat, s hogy engedélyezte a papszentelést, mely során Levcsenkó Dávid diakónusból a Munkácsi Görögkatolikus Egyházmegye áldozópapja válik. Majd együttérzését fejezte ki a nehéz körülmények között élő kárpátaljai testvérek felé.

„A papszentelés egy különleges titok – mondta – egy szentség. Látható jel mely, láthatatlan kegyelmeket közvetít. A katolikus katekizmus egy szép csokor rózsához hasonlítja, melyet szemünkkel érzékelünk, de a mögötte lévő szeretetet, mellyel átadják, nem lehet látni.”

Majd a kegyelem három formájáról beszélt a hierarcha: a megtisztító, megvilágosító és megszentelő kegyelemről, melyeknek látható és láthatatlan megnyilvánulásai vannak.

Krisztus megkeresztelkedésével, majd Tábor hegyén való színe változásával megtisztított és megvilágosított minket, a mennyekbe emelkedő Krisztus pedig áldását adja ránk, megszenteli életünket. A papnak is a megtisztulás, a megvilágosodás és a megszentelés kegyelmében kell élnie és ezeket kell közvetítenie a reá bízottak felé: az üdvösségre vezetni őket és önmagát is.

Minthogy ezen a napon Keresztelő Szent János emlékét is tartották, Ábel atya az ő tüzes lelkületű alakját is felidézte, hiszen Dávid atya is hasonlóan heves, tüzes természetű. De Keresztelőtől azt is meg kell tanulnia, hogy mi a feladata: előkészíteni Jézus Krisztus útját. Abban a tudatban folyjék élete, – intette őt a püspök, hogy mindent Istentől kapott, s így kötelessége azt másokkal megosztani. Szokásához híven Ábel püspök a fiatal tisztelendő asszonyhoz is intézett szavakat beszéde során, hogy tanításával indítsa útjára az emberek szolgálatába álló házaspárt.

„Isten kegyelméből a püspök kézrátétele és imádságai által” diakónusból pap lett az oltár mellett térdepelve. Dávid atya megkapta a papi öltözéket és a liturgikus papi „jelvényeket”, majd immár felszentelt áldozópapként kezébe vehette a Bárányt, miután püspöke fennhangon mondta neki: „vedd ezt a zálogot, és őrizd azt a mi Urunk, Jézus Krisztus eljöveteléig, mert számon kéri majd tőled”.

Az áldoztatás, az amboni imádság, a záró áldás papi aktusaiban szintén cselekvőként vett részt az újszentelt, végül mindenkit olajkenetben részesített. Főpásztora Kisvárdára helyezte segédlelkésznek.

A papi jelmondatául választott zsoltárvers így hangzik: „Szeretlek téged, Uram, én erősségem; az Úr az én erősségem és oltalmam.” Zsolt 17,2, melyet a hívek kis imakártyán kaptak kézhez a templomból kifelé menet.

Az újszentelt Dávid atya ennek a kiemelkedő napnak az emlékeként Ábel püspök atyának egy az ószövetségi Ábelt ábrázoló mozaikképet ajándékozott. Végül a vendégek agapén folytatták az ünneplést, de immár kötetlenebb formában.

Diakónussá szenteléséről szóló tudósításunkat az alábbi linkre kattintva tekintheti meg.

Diakónusszentelést ünnepeltek Nyíregyházán

Levcsenkó Dávid diakónussal készített interjúnkat az alábbi linkekre kattintva olvashatja és hallgathatja meg:

A Jóisten gondviselése születésem pillanatától jelen van életemben – interjú Levcsenkó Dáviddal

A hit vezet – interjú Levcsenkó Dávid diakónussal

Szöveg és fotó: P. Tóth Nóra/Nyíregyházi Egyházmegye

Nyíregyházi Egyházmegye