Érintő – vasárnapi gondolatok Egri Tibor atyával

Lk 19,1-10

Pünkösd utáni 32. Vasárnapon egyházunk Zakeus példáján keresztül mutatja be, hogy a Krisztus által közénk testesült örömhír, isten országa mindenkinek szól. Nincs belőle senki sem kizárva, ugyanúgy helye van ebben az országban az igaznak, mint a megtérő bűnösnek.

A mai alkalommal mégsem isten egyetemes üdvözítő tervéről szeretnék elmélkedni, hanem Zakeus üdvösség felé kapaszkodásáról gondolkodnék. Ennek pedig különleges oka, hogy példája, küzdelme valamennyiünk számára követendő lehet, és lelki szárazságaink idején is hasznos fogódzót adhat hitünkhöz való visszakapaszkodásra.

Zakeus már hallott Jézusról. A hírek, amelyek csodáiról, tanításáról, csodálatos személyiségéről szóltak, már hozzá is eljutottak. És mint minden ember, szerette volna látni a Mestert. Lehet, hogy csak a kíváncsiság, a híres ember látványa vonzotta, de mégis elindult felé. Nem is gondolta, hogy ez a találkozás az egész életét megváltoztatja. Csak a vonzást érezte: ezt az embert nekem látnom kell!

Az egymásra találás viszont nem volt zökkenőmentes. Rögtön egy leküzdhetetlennek tűnő akadály állt közé és a Mester közé: a magassága. Ugyanis Zakeus alacsony termetű volt. Esélye sem volt arra, hogy láthassa Jézust. Ám a szorongatott helyzet és a vágy cselekvésre sarkalta: nem törődve az emberek megjegyzéseivel, a rosszalló pillantásokkal, felkapaszkodott egy fára. Mert látni akart!

Az egyik természettudományos csatorna túlélő műsorában magyarázta el a műsorvezető, hogyha egy erdőségből szeretnénk kijutni, akkor alkalmanként fel kell másznunk egy fára, hogy lássuk a kiutat, hogy észrevegyük, jó irányban haladunk-e. Ezt érezte Zakeus is, aki lelki túlélő-túráján vett részt. Fel-mászott!

Ez a földtől való elszakadás pedig többféleképpen is jelképezte a számára a mai napon beköszöntött üdvösséget. Eddig a földön járt bűneivel, gyarlóságaival megterhelve. Lesütött szemmel járva, az emberek megvető pillantásaival körülvéve. Hiszen vámos volt -megvetett, sajátjait sanyargató. Földhöz- és bűnbe ragadt. Kicsi, de nemcsak termetét tekintve; aki csak fákat látott, de sohasem az erdőt. És a mai napon pont egy fa mentette meg. Amely hívta, csalogatta: gyere, mássz fel rám! Emelkedj el a rögeidtől! Nézz szét, és lásd meg a helyes irányt! Azt az utat, ami igazán a tiéd, ami Istenhez és az igazi magadhoz vezet.

Zakeus pedig engedett a hívásnak: felmászott a fára, és az emberek háta helyett egy szempár nézett rá: Jézus csodálatos tekintete! A pillantásában pedig az üdvösség: látlak, gyermekem! Észrevettelek! Fontos vagy számomra! Téged is hívlak, a te társaságodnak is örülök!

Ez az üdvösség, kedves testvéreim! Hogy észrevesznek, értékelnek, hogy fontos vagyok a legnagyobbnak: Istennek!

A csoda pedig, ha lehet, még fokozódott: Jézus nemcsak észrevette, hanem oda is ment a fa alá. „Szállj le hamar, mert ma a te házadban kell megszállnom!” Lehetséges ez? Nem csak, hogy észrevett, még velem is akarja tölteni az időt? És Zakeus leszállt a fáról. Nem is mászott, inkább ugrott. De már nem ugyanaz az ember, aki előtte a fáról nézett le. Most már nem Zakeus, a megvetett-gyűlölt és lenézett volt, hanem Zakeus, a Jézus által kiválasztott. Akit észrevett Isten, akinek belenézett a szemébe és aki most már látta a helyes utat. Akinek volt bátorsága megváltozni, körülnézni. Aki nemcsak nézett, de már látott is. Akinek megváltozott az élete. És aki akár mi is lehetünk!

Igen, mi! Akik sokszor süllyedünk bele mindennapi harcainkba. Akik látjuk a fát, de nem látjuk az erdőt. Akik sokszor elbizonytalanodunk: fontosak vagyunk-e, értékesek, számítunk-e, merre az igazi út? És akiknek Isten minden nap ad egy fügefát: gyere, mássz fel rá! Lásd az utat, a kiutat! Nézz a szemembe, és lásd, hogy számomra fontos vagy! Fonódjon egymásba a pillantásunk egy örök, szétszakíthatatlan ölelésben! Aztán szállj le a fáról, és indulj tovább életedben: új úton, új emberként a megváltás kegyelmével megerősítve! Ámen

Az elmélkedést meghallgathatja podcast csatornánkon médiatárunkban vagy a különféle szolgáltatóknál. 

Szöveg: Egri Tibor, fotó: P. Tóth Nóra/Nyíregyházi Egyházmegye

Nyíregyházi Egyházmegye