Interview on the ecumenical week of prayer

A vármegyénk megyeszékhelyétől nem oly távol, Rakamazon szolgál Koós Ádám református lelkipásztor. A fiatal lelkész néhány éve végzett a Debreceni Református Hittudományi Egyetemen, később Nyíregyházán segédlelkész volt, jelenleg Rakamazon missziói lelkész.

Az ökumenizmust mindennapjaiban is megélő lelkész a „Görögök” focicsapatában rúgja a bőrt hetente többször egy másik református lelkésztársával együtt. Úgy látszik, könnyedén megfér a pályán görögkatolikus és református, ráadásul egy csapatban játszanak. Ahogyan tulajdonképpen minden keresztény, keresztyén testvér.

„Szerintem az egy jó irány, hogy kijelentjük, hogy nagyon jó összetartozni. Egy tanárom mondta egyszer az egyetemen: az egyház szégyene, hogy Krisztus teste így szétszabdalva él a világban. De az egyetemen nem a lövészárkokat mélyítették, hanem próbálták befedni azokat, és szükség is van erre.

Ezek az ökumenikus alkalmak szerintem ezért nagyszerűek, mert évről évre közelebb viszik az embereket egymáshoz, a papokat, a lelkészeket, a gyülekezeti tagokat.

Akik vegyes házasságban élnek, például református az egyik és görögkatolikus a másik házastárs, itt együtt tudnak menni, egy helyre. Nem kell választaniuk. Szerintem ez is egy nagyszerű élmény. Az ökumenikus imahét egy állásfoglalás is amellett, hogy jó összetartozni, hogy egységesek vagyunk, attól függetlenül, hogy különböző módokon gyakoroljuk, máshogy éljük meg a hitünket. De az Evangélium az ugyanaz, és az mindenkinek egyformán szól, és alapkérdésekben meg természetesen egyetértünk.”

A misszió és az ökumené jelentőségéről, különbözőségéről és ezen a héten megtapasztalható formáiról beszélgetve állapította meg:

„Minden egyes istentiszteleti alkalom szerintem egy megfelelő időpont a misszióra. Tehát, hogyha valaki úgy megy el, hogy még anonim keresztény, vagy hallott egy hívást, hogy van egy ilyen lehetőség, ahol különböző felekezetek együtt imádkoznak, együtt vannak, és ott megszólítja az Ige, vagy valamilyen módon hatás gyakorol rá a közösség, a jelenlét, az szerintem egy missziós lehetőség. De úgy gondolom, hogy az ökumenikus imahétnek elsődleges törekvése, hogy közösségi élményt adjon, közelebb hozza egymáshoz a felekezeteket.

Ám nem feledkezhetünk el arról: minden körülmények között a legelső dolgunk, hogy az Evangéliumot hirdessük, és egy ilyen alkalmon is ennek kell a középpontban állnia.”

Az ökumenizmust Ádám maga is éli, mintegy beérett gyümölcse a felebaráti, testvéri közösségalkotásnak az a személyes példa, melyet elmesél:

„A nyíregyházi görögkatolikusokkal van egy erőteljes kapcsolatom, nemcsak szakmai téren, hanem szabadidős téren is, mert egy foci csapatban játszunk, egy héten többször is össze szoktunk gyűlni. Salakpályán focizunk, a bajnokságon nekem, református lelkészként nem égeti a bőrömet a mezen lévő felirat, melyet a csapat színeiben játszva hordok: „Görögök”. Görögkatolikus papokkal, a görögkatolikus egyházhoz nagyon szorosan kötődő fiatalokkal játszunk itt egy csapatban mi, két református lelkész.”

A hívek tekintetében is van jelentősége az ökumenikus imahétnek:

„Fontos az érzékenyítés. Fontos, hogy merjünk elmenni egy olyan helyre, ahol talán még nem voltunk, ami újdonság, és ott megélni a hitünket; és kapcsolatban lenni azokkal a keresztény testvérekkel, akik nem reformátusok, vagy nem velünk azonos felekezetűek. Velük kapcsolatban lenni, ez szerintem az egyik legfontosabb dolog.

Van egy viccem ehhez:

Amikor az öreg bácsi meghal, és felkerül a mennyországba, találkozik Szent Péterrel. Szent Péter végigvezeti őt különböző termeken, és bemutatja a bácsinak, hol mit láthat. Egy teremnél csendre inti őt: itt ne szólaljon meg, mert itt vannak a reformátusok, és azt hiszik, hogy csak ők vannak a mennyországban.

Természetesen a felekezet neve bármelyik felekezet nevére kicserélhető. S jelentése, hogy nem lesz külön mennyországunk, nem lesz külön mennyországa egyik felekezetnek sem, hanem ott ezek a különbségek feloldásra kerülnek.

Nem hiszem, hogy itt a földi körülmények között valaha újra olyan egységesek leszünk, mint az ősegyház elindulása idején, de ezzel az ökumenizmussal, ökumené mozgalommal egységben tarthatjuk egymást, feloldhatjuk az ellentéteket, melyek évszázadokon keresztül mélyítették, vagy nehezítették ezt a kapcsolatot. Az 1900-as évektől kezdve, hál' Istennek, van egyfajta egymás felé fordulás, és ez egy egészséges dolog.”

Koós Ádámnak az idei mottóról alkotott véleménye így hangzott:

„Összességében az irgalmas szamaritánus történetének szerintem az az egyik tanulsága, hogy a zsidó és szamaritánus ellentétet fel lehet oldani, mert azok egy nép voltak. […] Amikor Jézus elment Szamáriába a köztük lévő árkot és távolságot akarta leküzdeni.”

»Szeresd az Urat, a te Istenedet, és fel a barátodat, mint magadat« mottó egy nagyon jó választás ebből az igeszakaszból. Nem vagyunk elvakultak, mert látjuk, hogy vannak ellentétek, de hogy ezeket hogyan éljük meg, az a mi feladatunk. Egészségesen éljük meg! Szeressük közben az Istent, és gondoljunk arra, hogy a felebarátnak is legalább akkora megértésre, szeretetre van a szüksége, mint nekünk, mint amennyit mi várunk saját magunk felé! Jó, hogyha ezeket az ellentéteket feloldjuk .”

A teljes beszélgetést meghallgathatja médiatárunkban található podcast csatornánkon:

PODCAST

vagy a különféle szolgáltatóknál:

Nyíregyházi Egyházmegye on Apple Podcasts

Nyíregyházi Egyházmegye | Podcast on Spotify

Nyíregyházi Egyházmegye (google.com)

Részletes programot és imafüzetet az alábbi hírben talál:

Ökumenikus imahét Nyíregyházán | Nyíregyházi Egyházmegye | görögkatolikus egyház (nyirgorkat.hu)

Szöveg és fotó: P. Tóth Nóra/Nyíregyházi Egyházmegye

Nyíregyházi Egyházmegye