Menj és hasonlóképpen cselekedj! – Lezárult az ökumenikus imahét Nyíregyházán

Január 27-én a Magyarok Nagyasszonya-társszékesegyházban gyűltek össze a metodista, református, adventista, evangélikus, római katolikus és görögkatolikus testvérek megvallani keresztény hitüket és imádkozni a kereszténység egységéért.

Hajdúné Csernák Erzsébet metodista lelkész a liturgikus szolgálatot, a római katolikus társszékesegyház kántora, Soltész Béla a zenei szolgálatot és Szikora Ede Szabolcs görögkatolikus áldozópap az igehirdetés szolgálatát vállalta és végezte az imahét hetedik napján.

A huszártelepi szervezőlelkész beszéde – a Burkina Fasó-i ökumenikus közösség által összeállított tematikát követve – az irgalmas szamaritánus példabeszédének következő mondatából indult ki:

„Jézus mondta: Mit gondolsz, e három közül ki volt a felebarátja?” Lk 10,36

Rövid személyes bemutatkozása, valamint Sója Miklós görögkatolikus pap a hodászi cigányok között végzett missziójának bemutatása után a bibliai történetnek a gyermekkorában megélt hatását, értelmezését elevenítette fel. A bajba jutott ember mellett elhaladó három szereplőről: a papról, a levitáról és a szamaritánusról gondolkodott.

Szamariai azaz megvetett – huszártelepi azaz megvetett: vonta meg a párhuzamot a saját életében is megélt tapasztalat alapján. Ezen a városrészen bűnözés, droghasználat és gyilkosság is történik, sokan szeretnének kitörni, változtatni élethelyzetükön, de nem tudnak – mondta tanúságtevésében Ede atya.

A Huszártelepen Sója Miklós bácsi örökségét – „szegényeknek hirdettetik az Evangélium” – folytató görögkatolikus iskola egyik tanulójáról mesélt a hallgatóságnak. Az igyekvő, szeretetteli kisfiú igen szegényes körülmények között éli mindennapjait.

A „ki a felebarátja” kérdés megválaszolásában egy allegorikus képpel vezette a híveket a felszólítás felé: legyetek irgalmasok, s azt kívánta, hogy amikor felismerjük az időt a segítségnyújtásra, szavak helyett tettekkel tudjunk ott állni felebarátként embertársunk mellett, lehajolva hozzá, karunkat nyújtva neki.

Január 28-án az ökumenikus imahét záró alkalmát tartották Nyíregyházán. Évek óta szokás, hogy a kezdő és záró imaalkalmat az evangélikus templomban végzik. Idén is így történt. A kétezer főt is befogadó tér ugyan nem telt meg, de a jelenlévők az imaalkalom végén valahogyan mégis érezhették, hogy egy közös akarat vitte őket a nagytemplomba. Ezt a tapasztalatot Szocska A. Ábel nyíregyházi megyéspüspök tanítása is segítette, aki az irgalmas szamaritánus példabeszédéből az erre a napra előírt igeszakaszt demonstrálta a szolgálattevők és egy hívő közreműködésével.

„Jézus erre azt mondta neki: Menj el, te is hasonlóképpen cselekedj!” Lk 10,37

Beszédének első részét Nyíregyháza történelmi adalékai, a nyíregyházi születésű Krúdy Gyula szavai, a papok padja és az egykori újságból, a Nyírvidékből idézett gondolatok köré építette fel arról, hogy miként is kell megbecsülni testvéreinket, felebarátainkat, s az igazi krisztusi szeretetet gyakorolni. Mindezt annak tudatában, hogy mi magunk is, mindannyian rászorulunk embertársaink segítségére.

Jézus Krisztusnak ezen példabeszédében a szentatyák értelmezése szerint a fogadó, ahol a bajba jutott embert ellátják, az egyház jelképe. „Mindannyian sebeket szerzünk, s az egyház olyan hely, ahol a sebeink gyógyulásra találnak, egy hely, melyet Jézus Krisztus drága pénzen fizetett meg, ahová visszatér, ahová mindannyian tartozunk, s itt vigasztalásban, megértésben szeretnénk részesülni” – magyarázta a főpásztor.

Krisztus azzal bocsát minket útra, hogy hasonlóképpen cselekedjünk. Ezzel mintegy arra hívja fel a figyelmünket, hogy ha segítünk egymásnak, azt egymásért tesszük. Mintha ezt mondaná: ember, figyelj az embertársadra, mert lehet a következő te leszel, aki rászorul a másikra.

A hívek közül arra kért valakit, hogy üljön ki az oltár elé helyezett székre. Majd szolgálattevő társait szólította meg, hogy álljanak az úr háta mögé és helyezzék kezüket vállára. Kérdései nyomán a hívő reflektált átélt érzéseire: milyen érzés, amikor egyedül viseli mindenki tekintetét, s milyen, amikor vele vannak. A hierarcha ezzel mutatta meg mindenki számára, hogy éppen ilyen az is, amikor „a mepróbáltatásban azt mondhatjuk, hogy ott áll valaki a hátam mögött, jelezve: veled vagyok, számíthatsz rám, fontos vagy nekem, ne félj!”

Jézus Krisztus is ezt bízta ránk az irgalomban: „menj és hasonlóképpen cselekedj!”

Az imaalkalom liturgikus szolgálatát Lutzke Krisztina református lelkész végezte. A zenei szolgálatban a keresztény felekezetek összkara vett részt.

Az ökumenikus imahéten összegyűlt adományokat a hívek a Sója Miklós Görögkatolikus Óvoda és Általános Iskola hátrányos helyzetű tehetséges tanulói támogatására ajánlották fel.

Szöveg és fotó: P. Tóth Nóra/Nyíregyházi Egyházmegye

Nyíregyházi Egyházmegye