Az Atya újra és újra befogad minket hajlékába – megújult a 127 éves kisvárdai görögkatolikus templom

A kisvárdai Szent György nagyvértanú tiszteletére keresztelt görögkatolikus templomban teljes felújítást végeztek az elmúlt másfél év során.

Az alapos és mindenre kiterjedő renoválási munkák mellett arany háttérbe helyezett bizánci stílusú figurális falfestményekkel is gazdagodott a mennyezet, az oltárt körülölelő szentély fala szintén megújult.

A munkálatoknak és újításoknak, valamint a sokféle felajánlásnak, segítségnek, melyért hálát adott a parókus, Demkó István atya az ünnepélyes szentelést követően, néhány eleme volt még – a teljesség igénye nélkül – a külső homlokzat színezése, a tetőhéjazat cseréje, a tetőszerkezet megerősítése, vízelvezetés, a falak injektálása, lélegző vakolat használata, új padlóburkolat, új dobogó a padok alatt, új elektromos hálózat, hangosítás modernizálása, fűtésrendszer kiépítése. Mindez megvalósult a magyar-román együttműködés operatív programjának, európai uniós és kormányzati támogatásnak a segítségével.

Ugyanakkor a hívek is áldozatkészen álltak a parókus mellé és nagylelkű felajánlásaikkal egészítették ki azt, ami a pályázati támogatásból kimarat volna: új oltárt készíttettek a szentélybe, új csillárokat vásároltak, restauráltatták az ólomablakokat, új szőnyegeket helyeztek el, restauráltatták az ikonosztázion alapképeit.

Az ősi, csaknem százharminc éves templom így 2024-re új fényében ragyog, s hívogatja az embereket a közös vagy egyéni imára.

A helyi keresztény közösségek összefogását jelzi, hogy a tizenhét hónapig tartó felújítás alatt a római katolikus kápolnában leltek ideiglenes otthonra a görögkatolikusok, valamint az is, hogy a szentelést megvárva Kisvárdán egy héttel később kezdték el az ökumenikus imahetet, hogy a görögkatolikus közösség megújult hajlékába is betérhessenek imádkozni a keresztény egységért.

A templom- és oltárszentelés szertartását Szocska A. Ábel nyíregyházi megyéspüspök végezte január 28-án. Segítői a jelenlévő helynökök, esperesek, atyák voltak. A szertartáson jelen voltak dr. Seszták István, a Hajdúdorogi Főegyházmegye, dr. Gánicz Endre, a Nyíregyházi Egyházmegye, Juhász Géza, a Miskolci Egyházmegye főhelynök atyái. Zúró József atya, a Kisvárdai Esperesi Kerület esperese, korábbi szolgálattevők, a kerület papsága, valamint Levcsenkó Dávid segédlelkész.

A hívek között foglaltak helyet: dr. Seszták Miklós országgyűlési képviselő, Seszták Oszkár, a vármegyei közgyűlés elnöke, Kiss András, a közgyűlés tagja, Leleszi Tibor, Kisvárda polgármestere, intézményvezetők, városi elöljárók, a társegyházak képviselői és hívei, a görögkatolikus közösség tagjai. Meghívott vendégként ünnepeltek együtt a közösséggel mindazok, akik munkájukkal segítették a megvalósulást: tervezők, kivitelezők, mecénások. A belső díszítő festést Babich Vaszil készítette. Nekik mindannyiuknak a parókus, Demkó István atya, valamint a hierarcha személyesen is megköszönte az áldozatot, amit ezért a templomért hoztak.

Az oltárszentelést követően hosszú idő óta először mutattak be Szent Liturgiát a templomban: a főpásztor nemcsak vezette a szertartást, de tanítást is mondott a jelenlévőknek.

Az oltár szentelésének egyes elemeiről már a szentelés előtt is szólt a híveknek, hogy tudják, mi is történik, hogy értsék a látottakat. Ezt a magyarázatot folytatta prédikációjában, hiszen az oltárszentelés gyakorlata már nagyok korán megjelent az egyház életében mondván: „mindazt, amit Istennek akarunk szentelni, méltóvá kell tennünk”, például az oltárt is, amely Úr Jézus Krisztus jelenlétének a helye lesz. Ha az oltárra, mely fából készült, ilyen nagy hangsúlyt fektetünk, mennyivel inkább fontos az emberre odafigyelni, hogy megtisztuljon és megújuljon életünk, akár ez a templom.

A megtisztulás folyamatában pedig a legfontosabb a megbocsátás: „megbocsátás nélkül nincs tiszta lelkiismeret” – hangsúlyozta Ábel püspök. A híveket arra kérte: nézzenek a mellettük ülő szemébe – egyforma emberi tapasztalatunk, hogy nehéz őszintén bocsánatot kérni, s olykor nagyon nehéz megbocsátani a másik embernek. Ez utóbbinak legnagyobb akadály a büszkeségünk. A tékozló fiú történetében is jelen van ez a gyarló tulajdonság (mind a kisebbik, mind a nagyobbik fiú szívében), de a tékozló fiú végül gőgjét félretéve alázattal tudott leborulni apja előtt.

A történet rólunk szól: Atyánkkal szemben sokszor mi is ilyen büszkén kérjük ki, ami nekünk jár, s csak a bűnbánat útján tudunk hozzá visszatérni.

„De akár ez a megújult templom, az atyai ház mindnyájunkat ugyanolyan szeretettel vár. S mi nem egyszer, de számtalanszor térünk ide vissza bocsánatot kérni Tőle, s ő mindannyiszor befogad újra hajlékába.”

Mi, az Ő gyermekei ezt a megbocsátó szeretetet azzal igyekszünk meghálálni, s kifejezni a magunk botladozó szeretetét Felé, hogy próbáljuk felékesíteni az Ő hajlékát, a mi templomunkat.

A liturgiát követően a közös agapé előtt köszöntők és hálaszavak fogalmazódtak meg mind világi mind egyházi részről.

Ábel püspök ezen alkalommal továbbította a Szentatya áldását a nemrégiben papi jubileumát tartó Demkó István atyának.

Szöveg és fotó: P. Tóth Nóra/Nyíregyházi Egyházmegye

Nyíregyházi Egyházmegye