Érintő  – vasárnapi gondolatok Kicsák János atyával

Mt 25,31-46

Krisztusban Kedves Testvérek!

Húshagyó vasárnappal egyre közeledünk a nagyböjti időszakhoz. Egyházunk nagyon bölcsen még a lemondással és imádsággal teli időszakra is felkészít, hogy ez a kegyelmi időszak nehogy kényszerré váljon számunkra. Ahogy a hirtelen megterhelt gyomor sem vágyik ételre, úgy a böjti imádságokkal és lemondásokkal a lélek is megterhelhető és hamar feladja elhatározásait, lemondásait. Éppen ezért különösen javaslom mindenki figyelmébe ezt az időszakot! Kezdjünk el figyelni a ránk következő héten az étkezésünkre, és böjti imádságainkat is vegyük elő. Szentgyónásunkkal ne várjuk meg a nagyböjti lelkigyakorlatokat vagy Húsvét ünnepét, érdemes tiszta lélekkel elkezdeni a böjti időszakot is. Természetesen az ünnep előtt kell az ismételt szentségi megtisztulás, de az teljesen más lesz, ha a nagyböjtöt is ezzel kezdtük.

Az előbb felvázolt készület részeként hallhattuk az elmúlt vasárnapokon előbb a Vámos és farizeus történetét, majd a Tékozló fiú példázatát a Szentírásból. Húshagyó vasárnap a Máté evangéliumában szereplő Jézusi beszámolót hallhatjuk a végítéletről. Érdekes, hogy míg korábban két példabeszédet hallhattunk, itt Jézus konkrét történésről beszél. Ugyan a pásztor példája megjelenik a beszédben, de csak példaként! Jézus itt egy, a jövendőben ténylegesen megvalósuló eseményről számol be: „Amikor eljön dicsőségében az Emberfia… akkor majd leül fönséges trónjára.” (Mt 25,31) Jézus itt úgy beszél egy eljövendő eseményről, mint Aki azt már megélte! Olyan hatalomról tesz tanúságot, amiről az evangélisták beszámolnak: embert így még nem hallottunk beszélni! Éppen ezért kerül ide nagyböjti készületünk elejére ez a szentírási szakasz, mert szükséges elgondolkoznunk, hogy merre, milyen esemény felé tart az életünk.

Elsőként tehát, ezt a súlyos tényt kell a mai napon mindannyiunknak a figyelmébe ajánlanom:

egyszer mindannyian meg fogunk állni az Isten előtt. Jézus azt mondja: „Elébe gyűjtik mind a nemzeteket” (Mt 25,32), tehát minden embert. Nincs kicsi vagy nagy, szegény vagy gazdag, egyszerű vagy tanult, templomba járó vagy istentelen, keresztény vagy pogány, pap vagy laikus, nincs semmilyen kategória, ami miatt ezt bárki is elkerülhetné. Te sem és én sem fogom elkerülni, drága testvérem! Egyszer meg fogok állni a mindeneket Teremtő – és ami reményt ad –, a mindeneket Megváltó Isten előtt.

Ez a felelősség életünk cselekedeteiért talán nyomasztóan hat, de nem hangozhat másképp: igen, felelős vagy az életedért. A nagybetűs élet nem egy közösségi oldal, ahol bárki szakértő lehet, beszólhat, letorkolhat másokat következmények nélkül. Az életben nem lehet könnyedén és következmények nélkül cserélni az ismerősöket, vagy letiltani, ha valaki nem azt és úgy mondja, ahogy te kívánod. A virtuális világ mintha az élet iránti felelősséget helyezné háttérbe, kiirtaná a mai emberből. Igen, felelős vagy az életedért. Ettől a nyomasztó ténytől egyedül a szentgyónás, a bűnbánat, a szentségi élet adhat nemcsak megnyugvást, hanem felszabadult, örömteli és szeretetteli életet.

A végítéletről szóló mai beszédet hallva, olvasva, a következő fontos megállapítást kell még megtennünk: Jézusnak ez a beszéde egész életedet meghatározza. Azt is mondhatnám, hogy az élethez való hozzáállásodat határozza meg. Ha hiszel, és a végítélet fényében éled a hétköznapjaid, akkor Jézus világos programot ad számodra. Gyakorold az irgalmasság testi és lelki cselekedeteit! Bár az utóbbiakról nem beszél a mai napon Jézus, de ki mondaná azt, hogy nem tevőleges cselekedet jó tanácsot adni, tanítani, megbocsátani? Ez tehát a keresztény ember életének felvázolása. Talán úgy is fogalmazhatnék, ez Jézus kampány beszéde, amiben körbeírja, megvilágítja kikkel és hogyan szeretné megvalósítani az Ő országát. Isten országa nem demokrácia, ahol mi választjuk a vezetőt érdemei, célkitűzései szerint. A Mennyországba Isten választja ki annak lakóit érdemeik és céljaik szerint!

Isten meghív, s ha elfogadod a meghívást Országának választott polgára leszel...

Természetesen bennünk is felmerülhet az a kérdés, ami a tanítványokat nyugtalanította: „Hát akkor ki üdvözülhet?” (Mt 19,25) S minket is, a majd trónjára ülő Emberfia szavai nyugtathatnak meg: „Embernek ez lehetetlen, Istennek azonban minden lehetséges.” (Mt 19,26)

Ámen

Az elmélkedést meghallgathatja a különféle podcast csatornánkon.

Szöveg: Kicsák János, fotó: P. Tóth Nóra/Nyíregyházi Egyházmegye

Nyíregyházi Egyházmegye