„A lelki béke megtalálása és megtartása a legnagyobb kincsünk” – Interjú dr. Szilágyi Bernadettel

Mesélj kicsit magadról! Mit kell tudni rólad?

Nyíradonyi származású vagyok, ott éltem gyermekkoromban, később a debreceni Tóth Árpád Gimnáziumba jártam, ezután pedig a jogi egyetemre felvételiztem. Szerettem a humán tárgyakat, a nagynéném bíróként dolgozott, ezért több szempontból egyszerűnek tünhetett a választásom. Emellett azonban a pszichológia is nagyon érdekelt, nagyon jól ment a kémia is, és a középiskolai tanárom erősködött, hogy szerinte nekem gyógyszerésznek kellene mennem.

A nőkben szerintem általában benne van a folyamatos analizálás képessége. Én pedig nagyon szeretek ismerkedni, meghallgatni másokat. Az emberek megismerésében nagy segítség lehet a pszichológia, segít figyelni az apró jelekre, amikben sokszor az igazság rejlik. Habár ez is nagyon érdekelt, ennek ellenére végül a jogot választottam.

Nagyon szeretem a szakmámat, amelyben sokat kell kommunikálni emberekkel, és szükség van pszichológiai ismeretekre is ehhez. Hiába találkozol sok emberrel nap mint nap, ezt a tudást nem biztos, hogy tapasztalati úton meg tudod szerezni. A kapcsolatainkban figyelni a reakcióikat, a metakommunikációt nemcsak a szakmámban, hanem a mindennapi életben is fontosnak tartom. A másik megértéséhez és különböző kommunikációs helyzetek megfelelő kezeléséhez is szükséges, amelyek együtt végeredményben a lelki béke megtalálásához és megtartásához is vezetnek, amelyet a legnagyobb kincsnek tartok. És én abban is hiszek, hogy ez hit nélkül nem lehetséges.

De úgy tudom nemcsak a pszichológia, hanem a vallás terén is keresed a válaszokat…

18 éves koromban kezdtem rendszeresen templomba járni, azóta érdekelnek komolyabban a hit kérdései, amelyeket gyakran fel is teszek. Szerintem a hitnek különböző szintjei vannak, amiken az életed során végigmész. Ebben én igyekszem folyamatosan és tudatosan fejlődni.

A hitnek olyan mélységei vannak, amibe mi földi halandók szinte bele sem tudunk gondolni. És ez nem tanulható az idő múlásával vagy utánajárással, hanem ez egy kegyelem, ha valami módon mégis meg tudjuk kapni. Ez a felismerés rám nagy hatással volt.

A jogi egyetem elvégzése után miként alakult az életed?

Először a NAV-nál kezdtem dolgozni ellenőrzési osztályon, ennek az volt az oka, hogy nagyon szerettem az adójogot az egyetemen. Rá kellett azonban jönnöm, hogy ha az egyetemen szeretsz valamilyen tárgyat, az nem feltétlenül jelenti azt, hogy a gyakorlatban is azzal kell foglalkoznod. Nem éreztem magam ügyvédtípusnak, azt gondoltam, hogy az egy külön személyiségtípus, ezért is mentem először a biztonságos köztisztviselői pályára. Később a bírósági ügyintézésbe is bepillantást nyerhettem, onnan szakvizsgáztam, azonban úgy éreztem, hogy a bírósági rendszer merevsége nem kompatibilis a személyiségemmel.

Azt gondolom, hogy ha az ember még nincs teljesen tisztában önmagával, illetve azzal, hogy a későbbiekben mivel szeretne foglalkozni, akkor kicsit próbálgatja a munkahelyeket. Arra a négy-öt évre, amíg keresgéltem, nem tekintek kárbaveszett időként, mert tapasztalatot és kapcsolatokat szereztem, amelyeket a mai napig tudok kamatoztatni a munkámban.

Egy idő múlva rájöttem azonban, hogy tulajdonképpen legjobban ügyintézni, képviselni és eljárni szeretek. Szervezkedő, rendezkedő típus vagyok, és ez legjobban az ügyvédi munkához illik. Nagyon szeretek segíteni, a munkámban az egyik legnagyobb öröm és egyben ösztönző, az elégedett ügyfél. Az ügyvédi pályának egyesekben lehet egy rossz üzenete is, de szerintem ügyvédkedést is lehet tisztességesen, becsületesen csinálni, és nem feltétlenül veszít a hatékonyságából ekkor sem.

Hogyan találtad meg magad ebben a munkában?

Az ügyvédi munkában máshogy közelíted meg az ügyeket, mint a bíróságon vagy a közigazgatásban. Ebben a szakmában rendelkezni kell azokkal a jegyekkel, amikkel egy vállalkozó bír: egy kicsit el kell tudni adni magad, a bevételeidet, a költségeidet neked kell megtervezni, megszervezni. Nincs meg az a biztonság, az a havi fix, amit megszerzel a közigazgatásban vagy a bíróságon, viszont a magad ura vagy, te osztod be az idődet, te döntöd el, hogy azt az ügyfelet elvállalod-e vagy sem.

És hogy jön mindehhez a pszichológia?

Mivel már a középiskola után is érdekelt, az utóbbi években gyakran gondolkodtam azon, hogy részt veszek valamilyen pszichológiai képzésen. Sokszor elhessegettem ezt időhiányra hivatkozva, és egy ötéves képzést túl hosszúnak is tartottam.

Ezzel párhuzamosan több mentálhigiénés képzésről is hallottam, melyeket a környezetemben lévő több jogász is elvégzett az évek során. Ezek alapján azt gondoltam, hogy talán ez mégsem annyira nehéz, mint a pszichológia, ugyanakkor egy hasznos és gyakorlatokkal teli képzés.

Ez alapján több egyetem mentálhigiénés képzése is szóba jöhetett volna, amiken el is gondolkoztam. Ám akkor szeptemberben a Facebookon megláttam egy hirdetést. A Szent Atanáz-főiskola pasztorális tanácsadás mesterszakjának utolsó pótjelentkezési időpontját hirdette, és akkor valami megszólított. Rákattintottam, és láttam, hogy ehhez a képzéshez nem szükséges hitéleti diploma. Csak annyi feltétel van, hogy bizonyos tantárgyakból le kell vizsgázni, de erre még plusz egy évet is lehet igénybe venni, amennyiben szükségesnek véli a hallgató.

Már említettem, hogy a pszichológia mellett nagyon sokat foglalkozom a hit kérdéseivel. Sokat beszélgetek erről, gyakran felteszem a kérdéseimet papoknak. Arra gondoltam, hogy ha ezt a szakot elvégzem, és kapok egy komplexebb tudást, akkor még inkább partner tudok lenni a beszélgetésekben, amikor az összefüggéseket keresem.

Számomra tehát ez a képzés egy nagyon szuper párosítás, mert nemcsak ismereteket szerzek, de segíti a hitbeli fejlődésemet is, miközben válaszokat kapok a kérdéseimre. A képzés pszichológiai része pedig gyakorlati szempontból nagyon fontos számomra. A kommunikációs gyakorlatok a helyzetek és emberek megismeréséhez fontos: hogyan viselkedjem, miként legyek asszertív az életemben.

Hogy érzed magad a képzésen?

Az első féléven vagyunk most túl, a két szakirány hallgatói nagyjából közös órákon vettek részt (mentálhigiéné és szervezetfejlesztés szakirányokkal végezhető a szak a szerk.), a szaktársaim főként szociális intézményekben dolgoznak. De vannak görögkatolikus és római katolikus atyák is, velük a szakmai tárgyakon vagyunk együtt. Vannak, akik Budapestről, sőt Esztergomból járnak a képzésre.

Van egy nyugdíjas szaktársam is, ami szerintem fantasztikus. Valószínűleg én is ilyen leszek, olyan, akinek bizonyos időközönként kell, hogy valami pluszt tanuljon, és ez által megfrissüljön kicsit, boldogabb és több legyen általa.

Na jó, de miért kell ehhez vizsgázni?

Valószínűleg ebben nekem szerencsém van, mert jó vizsgázó vagyok és szeretek vizsgázni, bármennyire megterhelő is. A szóbeli vizsgát egy lehetőségnek fogom kell, amelyben a legjobb tizenöt percet kell nyújtanom az adott témában. Erre engem a jogi egyetem jól felkészített. Koncentrálni az adott időben és előhúzni minden tudást az agyad zegzugából. Ugyanakkor tudatában vagyok annak is, hogy diákként nem is lehet százalékos tudással rendelkezni. De a vizsgaszituációban őszinte érdeklődéssel jelen lenni, és az adott témáról úgy beszélgetni, hogy abban vizsgázóként teljesen benne vagy, ezek engem mindig átsegítettek.

Azt kaptad a képzéstől eddig, amire számítottál?

A főiskola épülete, hangulata az első pillanatban magával ragadott. A könyvtár gyűjteménye olyan eszköztárat biztosít, amely maximálisan segít a megfelelő tudás elnyerése érdekében.

Már az első félévért érdemes volt idejönnöm, amit eddig tanultam, és amilyen fantasztikus oktatókkal találkozhattam. Már most vannak dolgok, amelyek kristályosodtak, de engem az olyan kicsi felismerések is boldoggá tettek, mint hogy egy-egy prédikációt vasárnaponként már jobban megértek az itt tanult ismeretekkel. Az megszerzett tudást pedig lassacskán a személyiségembe is be tudom építeni.

A gyakorlati haszna pedig előbb-utóbb meg fog mutatkozni az emberekkel való kommunikációmban és gondolkodásomban is. Erre már ebben a félévben rengeteg technikát tanultunk például a konfliktuskezelés témájában, ugyanakkor a saját személyiséged működését is meg kell ismerni ezekben a szituációkban.

Zajos világban élünk, naponta több ezer inger ér minket, melyek alapvetően befolyásolhatják hangulatunkat, munkamorálunkat, illetve emberi kapcsolatainkat. Az ember fizikailag nem tud lépést tartani a megnövekedett feladatmennyiséggel és elvárással, mely hosszabb távon kiégéshez, testi-lelki megbetegedéshez vezethet.

Úgy gondolom, hogy talán még soha nem volt olyan fontos, mint jelen időnkben, hogy a gondolati tisztaság, lelki egészség megőrzésével foglalkozzon minden egyes ember, melynek elméleti és gyakorlati megvalósításában a mentálhigiénés képzés nyújt segítséget a megfelelő szakemberek képzésével.

Összességében elmondhatom, hogy én azt kaptam ettől a szaktól, amit vártam.

Mit gondolsz, te kinek ajánlanád a pasztorális tanácsadás szakot?

Szerintem elköteleződés és érdeklődés szükséges, hogy a hitben és a pszichológiában egyaránt elmélyülj, és vállald az ezzel járó munkát. Azoknak ajánlom, akik a hit és a pszichológia kapcsolódási pontjait, mélyebb tartalmait és igazságait kívánják megismerni, ők biztos, hogy ezen a szakon a kérdéseikre választ kapnak!

A pasztorális tanácsadás mesterszak 2024 szeptemberétől nappali tagozaton is indul.

Nappali tagozatra február 15-ig, levelező tagozatra május 30-ig lehet jelentkezni.

További információ a képzésről ide kattintva letölthető.

Szöveg: Vándor Ilka Borbála/SzAGKHF, fotó: Kondás Kristóf

Nyíregyházi Egyházmegye