Szeptember 26-án, vasárnap, János evangélista ünnepén végre eljött a budapesti hegyalja-útiak által rég várt esemény: Kocsis Fülöp püspök atya fölszentelte a SZINAXIS diákotthon kápolnáját.

Először az egész épületet kellett fölújítani, lakhatóvá tenni, hogy azután a kápolna méltó környezetben kezdhesse szent küldetését. A véghajrában minden a helyére került: a faragott natúr-tölgyfa ikonosztáz, az oltár, az előkészületi asztal, a kápolna világítása. Gergely atya és segítői az utolsó két napon is éjfél körül hagyták abba a munkát, hogy vasárnapra minden tökéletes legyen.

Az ünnep napja utrenyével kezdődött, melyet püspök atya vezetett.

Délben díszes menetben érkezett a helyszínre az ereklye. A ceremónia körmenettel kezdődött: az asszisztencia és a papság után püspök atya feje fölött tartva a diszkoszt az ereklyével – melyet a diakónus tömjénezett – megkerülte a kápolnát. A csukott templomajtót kereszttel megzörgetve, hangos szóval hirdette a Dicsőség Királyának érkezését és a kitáruló kapun bevonult az oltárig. Zsoltárok és könyörgések éneklése közben az oltár közepében lévő kis nyílásba behelyezte az ereklyét, majd forró viasszal lezárta. Most az oltár mosása következett: vízzel, bor és rózsavíz keverékével. A szárazra törlés, majd müróval történő megkenés után a papsággal együtt fölöltöztették az oltárt. A szentelés utolsó mozzanata a falak megszentelése volt: olajjal, szentelt vízzel és tömjénezéssel. A kórus a szentelés eseményei alatt végig zsoltárokat énekelt.

Az ünneplés második része, a püspöki Szent Liturgia következett. A prédikációban azt a gondolatot hallhattuk, hogy az "élettelen" fa-alapanyagok imádságaink által szentelődnek meg, így szolgálhatják a szent cselekményeket.

A Liturgia után a száznál is több vendéget szeretet-lakomára hívták a háziak. Az asztalokon bőségesen voltak terítve különféle sütemények, szendvicsek, üdítők, sőt még pörkölt-kóstoló is jutott mindenkinek. Köszönet a gondviselésnek ezért a napért! Köszönet a gyönyörű ünnepért! Végül köszönet a szervezésért, vendéglátásért, segítségért, amit aznap nyújtottak – sokan!

Hajdúdorogi Egyházmegye hírarchívum