Érintő – vasárnapi gondolatok Beregi István atyával

Mk 2,1-12

Krisztusban Kedves Testvérek!

Jézus fölteszi a kérdést: „mi a könnyebb: azt mondani, hogy bocsánatot nyertek bűneid, vagy azt, hogy kelj föl és járj”? Mert Jézus meg akarja mutatni, hogy van hatalma a bűnök megbocsátására, van hatalma a lélek és a test gyógyítására is. És talán ez alapján mi is föltehetjük azt a kérdést: vajon mi a fontosabb, a lélek vagy a test egészsége? Hiszen Jézus a bénának először nem a testét gyógyítja meg, hanem ezekkel a szavakkal fordult hozzá: „Fiam, bocsánatot nyertek bűneid”.

Mennyire fontos a lélek egészsége? Vagy ez csalódást kellett akkoriakban és csalódást kelt most is? Talán a latin közmondás segítségével érdemes végiggondolnunk: ép testben ép lélek. Úgy hisszük, ez így ideális. Minden teljesen jó, ha az embernek a teste is, a lelke is ép egészséges és rendben van.

• Mi van akkor, ha ép testben beteg a lélek? Azt gondoljuk, hogy ez rossz. Hiszen hiába ép a test, ha a lélek beteg, akkor igazán nem tud boldog életet élni, nem tud emberileg kibontakozni, nem tudja igazán az emberi mivoltot megvalósítani, mert a lélek betegsége tönkreteszi az emberséget. És ezért úgy látjuk, hogy ilyen helyzetben rossz lenni.
• S mi van a fordítottjával? Ha beteg testben van ép lélek? Úgy gondoljuk, ez jobb. Hiszen az igaz, hogy beteg a test, de ha ép a lélek, akkor azt látjuk, hogy az ép lélek tudja hordozni a betegség terhét. És néha látunk sokat szenvedett embereket, akiknek hite és embersége ennek ellenére csodálatos, irigylésre méltó. És úgy gondoljuk, hogy valóban ez a fontosabb, hogy ép legyen a lélek, mert akkor az emberség is ki tud bontakozni és a hit is.
• És azt a variációt is érdemes megemlíteni, hogy ha beteg testben beteg lélek van. Úgy gondoljuk, hogy az már teljesen rossz. Ez a teljes leépülés.

Ha így gondoljuk végig, akkor látjuk, hogy mégis a lélek a fontosabb, hiszen ezáltal vagyunk emberek, ezáltal gondolkodunk, ezáltal találjuk meg a helyünket az életben, és ezáltal valósítjuk meg emberi küldetésünket. És ezért is olyan

fontos fölfigyelni arra, amit Jézus mond, hogy milyen nagy érték lehet számunkra a bűnök bocsánata.

Miért olyan fontos? Azért, mert a bűnnek a tragédiája az, hogy jóvátehetetlen. Valójában egyetlen bűnünket sem tudjuk jóvá tenni. Amikor megbántunk egy másik embert, és aztán fölismerve bocsánatot kérünk tőle, akkor nem a bűnünket próbáljuk jóvá tenni, mert tudjuk, hogy nem lehet, hanem a bűn által megsebzett kapcsolatunkat próbáljuk jóvá tenni. És a kapcsolat helyreállítását, további életben maradását igyekszünk szolgálni a bocsánatkéréssel.

A bűn ezért tragédia, mert valójában jóvátehetetlen. Egyetlen bűnt sem tudunk meg nem történté tenni, és ez az a tragédia, ami miatt azt látjuk, hogy milyen csodálatos érték a bűnök bocsánata.

Amikor a nagyböjt lelki küzdelmében azon dolgozunk, hogy megújuljunk emberségünkben és keresztény hitünkben, akkor valóban látjuk és föl kell ismerni, mennyire fontos a lélek egészsége, a bűnök bocsánata nekünk keresztényeknek, és ezzel a háttérrel látjuk meg igazán azt, hogy milyen óriási ajándék számunkra az, hogy elnyerhetjük a bűnök bocsánatát. Mert ezt ember nem adhatja meg a számunkra.

Ez az, ami Isten ajándéka, és ez az, amiért Jézus az életét adta. Ezért becsüljük, ezért akarjuk, hogy nagyra értékeljük, és az életünkkel ezt is megmutassuk. Ámen.

Az elmélkedést meghallgathatja a médiatárunkban, illetve a különféle podcast csatornáinkon.

Szöveg: Beregi István, fotó: P. Tóth Nóra/Nyíregyházi Egyházmegye

Nyíregyházi Egyházmegye