Kedves meghívást kaptak az újságírók Nyíregyházáról: zarándoklatra invitált bennünket a Görögkatolikus Egyház, a levelet Szikora József, a Magyar Katolikus Újságírók Szövetsége (MAKÚSZ) elnöke és Kondás Sándor a Görögkatolikus Egyház média referense jegyezte. Hazánk nemzeti szentélyébe, a magyar „görögség fővárosába”, Máriapócsra mentünk a kollégákkal (Új Misszió, Szent István Rádió, Kölcsey TV, Új Ember, MR1 Kossuth Rádió, Magyar Televízió) október 9–10-én.

A Szótlan könnyek – beszédes követek címet viselő program köszöntő, bemutatkozás után következő része igen csak lehangoló, „mély” lelki élmény volt (talán ezért is került mélygarázsba az anyag –, ha szabad picit poénkodni a depresszív „merülés” után). A KONTRASZT KIÁL(LÍ)TÁSt néztük meg tehát a Szent Atanáz Görögkatolikus Hittudományi Főiskolán, amely a rendőrség és a református egyház közös család- és ifjúságmentő programja, s a fiatalokat érintő problémákat járja körül az abortusztól a családon belüli erőszakon, szenvedélybetegségeken át egészen az öngyilkosságig. Az egyik kolléga nyugtatót kért a szervezőtől a tárlatjárás után, de végül is nem gyógyszer, hanem a következő program hozott békét lelkébe: a hajdúdorogi görögkatolikus gimnázium kórusa segített a kiállításon szerzett élmények feloldásában.

A zarándoklat résztvevői az első nap végén az ország legfiatalabb görögkatolikus egyházközségéhez látogattak, Nyíregyháza-Örökösföld közösségi házába érkeztünk egy kis tévelygés után. (Sötét volt már, no meg a lakótelepek csak hosszabb idő után megszokható útjelzői – „forduljanak a szemeteseknél balra” – számunkra még nem voltak egyértelműek. Majd ha megépül templomuk, a kereszt hívogatóbb jelzés lehet…) A késés ellenére türelemmel, szeretettel várták kis csapatunkat a helyiek, parókusukkal, Szabó Tamással. Szép történet kerekedett ki a parókus elbeszéléséből, s a találkozó végére érkező Seszták Oszkár, a megyei közgyűlés elnöke is megerősítette, hogy az egyházközség telkére hamarosan alapkő kerül, idővel pedig sok-sok tégla falakká emelkedik, s temploma lesz az örökösföldieknek…

Búcsúzás után az irány a máriapócsi lelkigyakorlatos ház. Lepihenés előtt még pár perces séta a kissé már csípősödő hidegben a szépségesen felújított, kivilágított bazilika környékén, gyors fohász, „Uram, jó nekünk itt lenni, Szűzanyánk, köszönjük oltalmazó szeretetedet”… aztán irány az ágy… ahonnan másnap reggel egy újabb tartalmas, szép napra szólított ki a „vekker”.

Autóbusz vitt az úti ikonhoz Pócspetribe, a Kegykép Zarándokútjának egyik állomásához. Hazánk ifjúságáért, és persze családjainkért ajánlottuk fel mintegy hat kilométeres sétánkat. Azzal az elhatározással indultunk, hogy vállalunk esőt, zord időjárást, de „pechünkre” nagyon szép lett az idő. Ajkunkon imával bandukolva meg sem álltunk a bazilikáig, ahol a parókus Kapin István köszöntője után Szent Liturgián vettünk részt, melynek főcelebránsa Kruppa Tamás általános helynök volt. Újságírók vallottak később hitükről s a szavak hatalmáról (Keresztes Ilona MR1, Mohai Gábor, Peták István MTV).

A Nagy Szent Bazil Rend Monostorában Gergely testvér szólt rendjükről miközben kanyarogtunk a folyosókon. Megnézhettük az „ékszerdobozként” tündöklő kápolnát is. A szépen kialakított udvar – a látogatók nagy sajnálatára – látogathatatlan területnek, klauzúrának nyilváníttatott, de az ablakból így is örvendhettük a korábban a templom bejáratánál látható Immaculata képnek (emlékeimben elém vetül a kedves látvány: sok-sok fecskefészek épült a Szűzanya-ábrázolás köré). Itt – ha jó láttuk messziről –, egy kalitkába galambpár került szimbolizálni a természetközelséget.

Ebéd után egy program maradt még hátra: meghallgattuk a kegytemplom és a kegykép történetét. Ami talán újdonság lehet, hogy a most épülő fatemplomba is kerül majd egy másolat…

Hajdúdorogi Egyházmegye hírarchívum