Chira Sándor kárpátaljai vértanú püspök a televízióban

Sajgó Szabolcs a Görögkatolikus Sajtóközpontnak elmondta: a Gondviselés terelte Chira Sándor irányába.

„Vannak az ember életében olyan események, találkozások, melyeket égi jelnek tekint. Nekem nem egy, de három ilyen találkozásom volt a közelmúltban, amelyeknek köszönhetően megszületett a műsor ötlete.

Először egy Rómában dolgozó, kazah származású fiatalember mesélt nekem Chira Sándorról. Ekkor fogalmazódott meg bennem a gondolat, hogy érdemes lenne szélesebb nyilvánosság előtt is beszélni róla, az ő életszentségéről és példájáról. Nem sokkal később Papp Tihamér ferences atya, aki 11 évig szolgált Kárpátalján, szintén mesélt róla, majd a vértanú püspök kutatója, Riskó Marianna történésszel is találkoztam, aki az ő életéből írta doktori értkekezését. Vele fogok beszélgetni kedden 10-11 óráig az EWTN műsorában Chira Sándor életéről és tanúságtételéről.”

A műsor időkorlát nélkül visszanézhető a https://katolikus.tv/musorok/delelott/ linken, valamint az EWTN YouTube-csatornáján: https://www.youtube.com/user/bonumtv

A nagy műveltségű, apostoli lelkületű pap és tanár, kanonok és pápai prelátus, majd titokban felszentelt püspök hosszú és kemény szenvedéssel teli, mégis sugárzó élete jól szemlélteti egyháza Golgota-járását és tanúságtételét is.

Chira Sándor a Máramaros megyei Irhócon született többgenerációs görögkatolikus papcsaládban. Noha ruszin volt, irodalmi szinten beszélte a magyart. Hivatástudata a szatmárnémeti piarista gimnáziumban érett meg, a szemináriumot a Budapesti Papnevelő Intézetben végezte. Az 1920. december 19-én történt pappá szentelésekor választott jelszava: „Uram, követlek, bárhová is mész!” (Lk 9,57) megjelölte egész további életét, papi, illetve emberi karakterét, mentalitását, szolgálatát, meghatározva élete minden további fontos döntését.

Missziós vidéki parókus, majd az ungvári papnevelde spirituálisa, majd rektora, egyháztörténelem- és kánonjogi professzor, püspöki tanácsadó, kórházlelkész, pápai káplán, kanonok és pápa prelátus. Romzsa Tódor titokban szentelte püspökké 1945. december 30-án.

A szovjet hatalom Romzsa püspök utódát és jobbkezét látta benne, ezért éveken át tartó zaklatás és megtörési kísérlet után 1949 februárjában letartóztatták. Az ungvári, lembergi és hírhedt kijevi börtönökben sikertelenül próbálták a pravoszláv hitre téríteni, ezért augusztusban 25 évnyi kényszermunkatáborra ítélték.

A szibériai munkatáborok embertelen körülményei és 9 tüdőgyulladása ellenére 1956 őszén szabadult és hazatérhetett, ám öt hónap után ismét letartóztatták, és öt évre száműzték a kazahsztáni Karagandába. A lágerekből menekültek által épített telepről „szabadulása” után sem térhetett haza, az itt élő népeknek lett szeretett lelkipásztora. Huszonhat évig volt itt lelkipásztor. A szovjet hatóságok itt is zaklatták, sokszor éjjelente törtek rá, megverték az utcán, de ő boldogan vállalt minden szenvedést Krisztusért. A hetvenes években egészségügyi állapotára tekintettel többször is hazatérhetett rövid időre, ekkor papokat, és három püspököt is szentelt (szabó Konstantin, Szemedi János, Holovács József)

Hosszú és kemény szenvedéssel, mégis derűvel, mély küldetéstudattal és szolgálattal teli, bőséges gyümölcsöt termő földi élete 1983. május 26-án ért véget a karagandai száműzetésben. Az egykori, még élő karagandi hívek szentként tisztelik. Boldoggá avatási eljárása 2003-ban indult el.

Forrás és fotó: Görögkatolikus Metropólia

Nyíregyházi Egyházmegye