Most vagy soha! – interjú Mosolygó Sára színésznővel

A Most vagy soha! egy valódi hazai gigaprodukció, hatalmas vállalás, melynek elkészültéhez olyan óriási fizikai, szellemi, lelki és technikai felkészültségre volt szükség, amelyre még nem volt példa a magyar filmgyártás történetében. 10.000 statiszta, 6000 jelmez, 1000 fős stáb, másfél hektárnyi valósághű díszletváros felépítése, 70 tagú zenekar, magyar filmben még soha nem látott kaszkadőr bravúrok és digitális filmtrükkök garmada, drónok, esőztető rendszerek, lánctalpas gépek és megállíthatatlan szürkemarha csorda a Nemzeti Múzeum kertjében - 1848 megelevenedik. A Most vagy soha! előkészítése több, mint egy évig tartott, melynek során az alkotók a film minden egyes jelenetét a legapróbb részletekig megtervezték, kidolgozták, majd számítógépes 3D modellben megépítették. A film forgatása három évszakot ölelt fel: 2022 tavaszán kezdődött, a stáb a rekkenő hőségben keresztüldolgozta a nyarat, míg az utolsó felvételek 2022 őszén kerültek rögzítésre. Végül a filmet másfél évig tartó vágó-, trükk- és hangutómunka során véglegesítették.

A díszletről

A rengeteg izgalmat, akciót, küzdelmet, szerelmet és humort ígérő Most vagy soha! egy speciálisan ehhez a filmhez felépített díszletben forgott Fóton, egy óriási, másfél hektárnyi területen. A monumentális díszletet a kezdetektől úgy tervezték és építették, hogy még évtizedeken át tudja szolgálni a magyar filmeseket. Pető Beatrix látványtervező elképzelései alapján, a nemzetközi filmesek által is igen nagyrabecsült magyar díszletépítő csapat valósághűen építette meg a korabeli, 1848-as budai és pesti utcákat, több száz lakással, bolttal, ablakokkal, ajtókkal, kilincsekkel, kéményekkel, boltívekkel, cégérekkel, burkolatokkal, kutakkal. A valósághű tervezést és kivitelezést hosszú hónapokig tartó kutatómunka előzte meg. A díszletben megépült a legendás Pilvax kávéház is, amely részleteiben - bútorok, tapéták, gázlámpák - is pontosan megegyezik az eredetivel. A filmhez meg kellett még építeni a Duna-part egy szimbolikus részét is, megtűzdelve a pesti és budai rakpart vámházaival, sőt a cselekmény még egy nyolcvan méter hosszú hajóhíd kivitelezését is megkívánta. A film egyik legösszetettebb látványeleme a piac, melynek felépítéséhez a kutatók megkeresték az összes korabeli mesterséget: például a drótos tótot, a Duna-víz árust, a szappanfőzőt.

A Most vagy soha! az épített díszletváros mellett számos eredeti helyszínen is forgott: két hétig az 1848-as Pestet játszó Sopronban, ahol Petőfi, Szendrey Júlia és Jókai Mór Dohány utcai otthonát találta meg a stáb. A lakást korabelivé kellett alakítani, melyhez - a tapéta színétől kezdve, a Petőfi íróasztalán található kerámia figuráig - korabeli festmények is segítséget nyújtottak. A stáb a filmben a budai várat alakító komáromi erődrendszerben és Esztergomban is forgatott, míg a budapesti Andrássy út egyik impozáns lakásában Lederer tábornok rezidenciáját rendezték be. Táncsics börtönének jeleneteit a Budai Várban, a Landerer nyomdát pedig egy, a Kincsem parkban álló, csodálatos, korhű épületben forgatták le.

A filmben Petőfi Sándor mellett életre kel Szendrey Júlia, Jókai Mór és Vasvári Pál és a többi Márciusi Ifjú: Bulyovszky Gyula, Sükey Károly, Degré Alajos, Irinyi József, Irányi Dániel, Vajda János, Vidats János. Megelevenedik a híres nyomdász Landerer Lajos, a Nemzeti Múzeum akkori igazgatója Kubinyi Ágoston, Petőfi kiadója Emich Gusztáv, Pest alpolgármestere Rottenbiller Lipót és történelmünk egyik leghíresebb politikai fogja, Táncsics Mihály is. A mellékszereplőket is tehetséges magyar színművészek játsszák, mert fontos kritérium volt, hogy a nézők minden egyes ponton - még a forradalmi tömegben ellesett pillanatokban is - hiteles alakításokat lássanak. A Most vagy soha! produkcióban óriási számú, összesen tízezer statiszta vett részt, akiket mind egyesével, hosszú hónapok munkájával választottak ki a feladatra.

A jelmezekről

A Most vagy soha! produkcióban hozzávetőlegesen hatezer jelmezre volt szükség. Rengeteg korabeli ruházat jelenik meg a filmben, de sok ezret speciális külföldi raktárakból kellett kölcsönözni, és több száz eredeti jelmezt korhűen megvarratni, Velich Rita jelmeztervező elképzelései szerint a legkiválóbb hazai ruhakészítőkkel. A főszereplőknek egy-egy ruhából, akár tíz ugyanolyan példány is kellett, különféle roncsoltsággal: az időjárás és a körülmények függvényében, épp mikor, milyen állapotú az adott ruha, hogy hitelesen tudja szolgálni a cselekményt.

A kaszkadőrök

Magyar filmben olyan különleges kaszkadőr jeleneteket még nem láthatott a közönség, mint a Most vagy soha! produkcióban. Közelharcok, támadó lovasok, vízi kaszkadőr mutatványok, és egy speciális, hazai produkcióban egyedülálló ablakon kizuhanós jelenet, amelynek vágatlanul kellett a filmbe kerülnie. A produkcióban az 1848-as utcákat vastag sár borítja, ami - a vérre menő üldözéses jelenetekben - extra terhelést jelentett a kaszkadőrök és színészek számára. A film visszatérő szimbolikus motívumai az osztrák elnyomás ködét elűző lángok, melyeket speciális effektusok és pirotechnika segítségével hívtak életre, míg a több száz négyzetméternyi ködöt ipari gépek biztosították.

A Most vagy soha! a Nemzeti Filmintézet támogatásával készült.
Forgatókönyv: Kis-Szabó Márk, Rákay Philip, Szente Vajk
Rendező: Lóth Balázs
Operatőr: Dobos Tamás

A Most vagy soha főszereplői: Berettyán Nándor (Petőfi Sándor) és Mosolygó Sára (Szendrey Júlia). Kiemelt szerepekben látható még: Koltai-Nagy Balázs (Jókai Mór), Fehér Tibor (Vasvári Pál), Horváth Lajos Ottó (Farkasch, a titkosügynök), Jászberényi Gábor (Meyer, a rablóvezér), Lukács Sándor (Ignatz von Lederer), Nagy Sándor (Emich Gusztáv), Szerednyey Béla (Landerer Lajos). A szereplők között ismerősen csenghet Mosolygó Sára neve. A fiatal színésznővel beszélgettünk a filmmel kapcsolatban, és persze a jövőbeni tervek is szóba kerültek. 

- Akik színészi pályára készülnek, ők igen hamar meghozzák ezt a döntésüket. Egészen fiatalon. Mikor volt az a pont, az az élethelyzet, amikor úgy érezted, nem Neked szánták a hagyományos, nyolc órás munkabeosztás modelljét?

- Ez nem egy ponthoz köthető, inkább egy lassú ráébredés volt. Minden alkalommal, amikor egy színházi előadást néztem, éreztem valami pluszt, hogy én is a színpadra vágyom és talán lehetne ezzel valami dolgom. Ezt az érzést azonban sokáig nem vettem komolyan, elérhetetlennek tűnt számomra ez a világ. Így viszonylag későn, a gimnázium vége felé hoztam meg a döntést. Onnantól kezdve viszont egy cseppnyi kétség sem volt bennem. Hirtelen minden egyértelművé vált.

- Frissen kikerültél a Színművészetiről. Mennyire érzi magát elveszve az ember ilyenkor a „nagyvilágban”? A „hogyan tovább?” mennyire aktuális ma Magyarországon egy fiatal színész életében? Van, aki fogja a kezed, mint egyfajta menedzser?

- A családom, a párom és a barátaim természetesen mellettem vannak, közvetlen szakmai segítségem viszont nincsen. Nem könnyű kezdő színésznek lenni, nincs túl sok lehetőség, viszont rengetegen vagyunk. Már nincs az a szokás, mint régen, hogy kikerülve az egyetemről automatikusan szerződést kapunk egy vidéki/budapesti színháznál. Magunknak kell megteremteni a lehetőségeket. Szabadúszóként még kiszámíthatatlanabb, mikor és vajon milyen munkám lesz, emiatt tudom magam elveszettnek érezni, de eddig szerencsére mindig jött egy újabb megkeresés, ami tovább lendített ezeken az időszakokon. A Most vagy soha! film megjelenése kapcsán is bízom benne, hogy új lehetőségek nyílnak előttem. Reményeim szerint egy ekkora produkcióban való szereplés nem csak a tanulás és a filmforgatás élvezete miatt nagy dolog, hanem jó esély a nagyobb nyilvánosságban való megmutatkozásra is.

- És szakmailag? A fiatalok ugyanis - mindegy, milyen szakmáról beszélünk - a tapasztaltabb kollégáktól igyekeznek ellesni a trükköket, fortélyokat. Ki az, aki motivál Téged? Ne adj’ Isten, még segít is Neked a pályán?

- Ezzel én is így vagyok. Szeretem figyelni az idősebb színészeket, hogyan próbálnak, hogyan játszanak. Amikor Udvaros Dorottyával vagyok egy színpadon a Kartonpapa c. előadásban, minden alkalommal figyelem, mit lehet tőle eltanulni. Ő például sok tekintetben motivál, mind emberi, mind szakmai hozzáállását tekintve. De mint említettem, senki nem fogja a kezemet, egyedül kell helytállnom egy-egy praktikus kérdés, vagy érzelmi nehézség esetén is.

- Szkéné, Játékszín, Gyulai Várszínház vagy mozifilmek. Úgy tűnik, Neked mindegy, hogy melyik műfaj, melyik helyszín: otthonosan mozogsz bármelyikben. Mégis, mi áll Hozzád közelebb?

- A Gyulai Várszínház egyszeri alkalom volt, ott jártam egy felolvasószínház keretében. De természetesen szívesen megyek, ha hívnak… Viszont az Art-Színteret szívesen említeném, ott rendszeresen játszom. A film és a színház egyaránt közel áll hozzám, nem szeretnék választani. Nagyon különbözik a kettő, más képességek szükségesek egyikhez és másikhoz. Eltérő okok miatt szeretem csinálni és nagyon remélem megadatik, hogy továbbra is mindkét téren kapok lehetőségeket. Műfaj tekintetében is szerencsém van, játszom vígjátékban, drámában egyaránt és mindegyiket tudom élvezni.

- Biztosan sok karakter vár még Rád. Mi az, amire nagyon vágysz, és mi az, amit talán sosem vállalnál be? Létezik ilyen egyáltalán?

- Nincs konkrét vágyam és olyan lista sincs a fejemben, mi az, amit biztosan nem csinálnék meg. Vágyom a kihívásokra színházban, filmen egyaránt. Összetett, izgalmas karaktereket szeretnék eljátszani és szeretnék minél több tehetséges színész, rendező kollégával együtt alkotni.

- A tavalyi év mozija könnyed témakört hoz: fiatal, régi gimis osztálytársak találkozója, tele poénokkal, kavarással, szerelemmel... Az idei filmed – Most vagy soha! - azonban más korosztályt is meg fog szólítani. Sőt: ezáltal még nagyobb ismeretségre tehetsz szert. Készen állsz-e erre? Esetleg szóba jöhet a jövőben külföldi szerepvállalás is?

- Nem készülök tudatosan az ismertségre, nem tudom milyen változásokat fog hozni az életemben, de a színészeknek már nincsen olyan presztízse, mint régen. Így azt gondolom, nem kell tartanom attól, hogy akkora fordulat fog bekövetkezni, amire ne állnék készen. Egy külföldi produkcióban/koprodukcióban való részvétel pedig nagy álmom, remélem, hogy valamikor megvalósulhat!

- A „Most vagy soha!” trailer egyenesen felvillanyozza az embert, nagyon rendben van! Már alig várjuk, hogy láthassuk a mozikban. Hogy érezted Magad Szendrey Júliaként? Igencsak akciódús film. Okozott ez meglepetést, váratlan helyzetet számodra?

- Örülök, ha tetszett a trailer, akkor elérte a célját! Valóban egy akciódús filmre lehet számítani, amit remélem élvezni fog a nézőközönség! Számunkra a forgatás során váratlan helyzetek szerencsére nem igazán adódtak, komoly munkát fektettünk az előkészületekbe is. A forgatási folyamatot már egy hosszabb felkészülési idő előzte meg, amelynek során a kreatív producerekkel és a rendezővel, valamint a színész kollégákkal elemeztük a karaktereinket és a jeleneteket. Pontosan átbeszéltünk és lepróbáltunk mindent a csapattal, így fel voltunk készülve arra, hogy mi vár ránk. Például az akció jelenetek előtt is kaszkadőr vezető segítségével gyakoroltuk, hogy hogyan kell látványosan és biztonságosan elvégezni egy-egy mozdulatot. Ettől még persze Szendrey Júlia megformálása színészileg és fizikailag is kihívásokkal teli volt, de nagyon élveztem! Izgalmas élmény néhány hónapra egy 19. századi nő bőrébe bújni és olyan helyzetekbe keveredni, amit a nézők majd láthatnak a mozivásznon. Igyekeztem egy többdimenziós karaktert megformálni, hogy Júlia minél több arca megmutatkozhasson a filmben.

- Film- és televízióstúdiót is alapítottatok, Non Lieu néven találnak meg Titeket. Miket vállaltok főként? Vagy nincs skatulya? Sorbonne Sxl - a klipjük a VII. Magyar Klipszemle „Legjobb Rendezés” kategóriájának díjazottja lett, de említhetném az Örkény István Színházzal való közös munkát is, ami elnyerte a 15. Praga Quadriennal Best Design díját! Mi a terv a jövőre nézve?

- A Non Lieu egy filmes alkotóműhely, ami a kisfilmektől kezdve a videoklippeken, dokumentumfilmeken, reklámokon át a nagyjátékfilmekig, a mozgókép minden változatára nyitott, az előkészítéstől a kivitelezésig. A tavalyi évben egy intenzív mentorprogramot indítottunk, amiben több mint 10 kisjátékfilmet készíthettek a legkülönbözőbb filmes képzésekről érkező hallgatók, emellett kiemelt célunk a színház és film amúgy sem távol álló világának egy újfajta, érvényes összekapcsolása, erre volt egy sikeres példa a múlt évben a Winterreise az Örkényben (r. Tarnóczi Jakab). Mindemellett a jövőben célunk a nemzetközi partnerekkel való közös munka, valamint a nagyobb volumenű filmes projektek létrehozása, ebben is vannak izgalmas fejlemények, de erről majd talán később...

- A felmenőid között görögkatolikus papot is találunk. Mit jelent ez ma Neked?

- A hit fontos számomra, viszont egyben egy nagyon intim kérdés is, amiről csak kevés emberrel szeretek beszélni. Talán annyit elmondhatok, hogy hívő embernek tartom magamat, a mindennapjaimban kialakult egy ritmus, ahogy én ezt megélem… főként egyedül, magamban…

Március 14-től tehát a mozikban a Most vagy soha! című magyar kalandfilm. Hangolódjunk az előzetessel:

Szerző: BSZI / Hajdúdorogi Főegyházmegye, fotó: Fórum Hungary

Nyíregyházi Egyházmegye