Érintő  – vasárnapi gondolatok Beregi István atyával

Jn 12,1-18

Krisztusban Kedves Testvérek!

A virágvasárnapi evangélium nagyon jól érzékelteti a húsvét előtt egyre inkább megjelenő feszültséget, ellentétet, amely Jézus és a környezete, vagy még inkább talán Jézus és a zsidó vezetők között van. Ezt a folyamatos feszültséget érezzük a betániai vacsorában is, hiszen látunk egy nagy lelkű asszonyt és ugyanakkor egy szűk lelkű tanítványt. Ott látjuk Lázárt, akit Jézus negyednaposan hív vissza a sírból és halljuk a főpapok döntését, hogy őt is érdemes lenne megölni. János jól érzékelteti, még a bevonulásnál is ezeket a gondolatokat, hiszen azért vonult Jézus elé ez a tömeg, mert hallották, hogy ezt a csodát művelte.

Hogyan is fogadták Jézust a jeruzsálemi bevonuláskor? Lelkesen, de félreértve. Hiszen, ha egy csodából indultak ki, akkor valószínűleg arra gondolhattak, hogy Jézus olyan vezér lehetne, aki fel tudja támasztani elesett katonáit és így legyőzhetetlenül, halhatatlan hadsereget tudna vezetni. És ilyen vezér kellene a rómaiak ellen. Az emberek nagy többsége politikai messiás várt Jézusban. És ez valóban félreértése annak, ahogyan Jézus messiás akart lenni. És ezt a folyamatos feszültséget és ellentétet lehet érezni, hiszen látjuk, hogy az emberek milyen sokszor értették félre Jézus messiási mivoltát. Volt alkalom, amikor erőszakkal királlyá akarták tenni. János leírja, hogy az első kenyérszaporítás után, amikor az emberek fölismerték a csodát, akkor erőszakkal akarták őt királlyá tenni. Hiszen milyen jó lenne egy olyan király, aki mellett dolgozni sem kellene, aki gondoskodik arról, hogy az ember jóllakjon, és minden rendben legyen az életével. Milyen jó lenne egy olyan vezér, aki szabaddá tud tenni bennünket – főleg a zsidók ekkor gondoltak a rómaiaktól való szabaddá válásra –, és ezért valóban így várják a messiást is, ezzel a lelkesedéssel, ugyanakkor ezzel a félreértéssel fogadják őt. Persze nyilván voltak, akik tisztább lélekkel álltak oda, de a nagy többség valóban ilyen értelemben félreérti.

És a félreértés egészen odáig elmehet, hogy ellenségességet szül, rossz indulatot eredményez, hiszen a főpapoknak és a farizeusoknak a gondolatai egészen idáig jutnak el. Amikor Jézus föltámasztja Lázárt, és ennek híre eljut a farizeusokhoz és a főpapokhoz, az a döntés születik, hogy Jézust meg kell ölni. Amikor azt látják, hogy sokan kíváncsiak Lázárra, hogy mit élhetett át, milyen tapasztalatai lehettek – ma talán úgy fogalmaznánk, hogy milyen halál közeli élménye volt –, és azok az élmények, amiket Lázár elmond azt eredményezik, hogy sokan mennek oda és sokan hisznek Jézusban. Ekkor a félreértés a rosszindulatig jut el, azt eredményezi, hogy a főpapok azt határozzák el, hogy Lázárt is érdemes lenne megölni.

Jézus elfogadja az ünneplést. A farizeusok azt kérik Jézustól, hogy tiltsd meg tanítványaidnak ezt. És Jézus ekkor azt mondja, hogy ha ezek elhallgatnak, akkor a kövek fognak megszólalni helyettük. Miért fogadja el Jézus az ünneplést? Miért nem utasítja vissza, mint azt az alkalmat, amikor erőszakkal a kenyérszaporítás után királlyá akarják őt tenni? Azért, mert Jézus ebben az esetben beteljesít. Beteljesíti a jövendöléseket, Zakariás jövendölését: Örülj Sionnak lánya, örvendezzél Jeruzsálem leánya! Íme jön a te királyod, igaz és segítséget megtapasztalt, szegény és szamár hátán, nőstény szamárnak vemhén.

És lehet, hogy a tanítványok sem értették még akkor, de később megértik azt, hogy Jézus azért fogadja el az ünneplést, hogy beteljesítse a prófétai jövendöléseket. Hogy megmutassa: ő a Messiás, méghozzá az, akiről Isten sokféle módon üzent már, aki szamáron jön, ami a harcoló ellentéte, és ezzel jelzi, hogy a Messiás békés eszközökkel érkezik és békét hoz. A Messiás szabadulást is hoz, hiszen a pálma az elótáknál a szabadságnak a jelképe is volt, bár nem politikai függésből való szabadságot, hanem Jézus a bűnöktől és a haláltól való szabadulást hozza el számunkra. A szamár nem egyszerűen csak a béke jelképe, hanem az áldozat mivoltára is utalni akar. Hiszen olyan a szamarat kell elhozni a tanítványoknak, amelyen ember még nem ült, vagyis áldozathoz megfelelő legyen ez. Valójában nem a szamár az áldozat, hanem Jézus lesz a legszentebb áldozat. De őt, a legszentebb áldozatot, egy áldozathoz méltó szamárnak kell bevinnie Jeruzsálembe, hogy ott majd feláldozza önmagát.

Mi keresztények, már a megértéssel próbálunk ünnepelni. Annak megértésével, hogy látjuk, Jézust mennyien félreértették. Látjuk azt, hogy a félreértések, ha rossz indulattal párosulnak, egészen a gonoszságig juthatnak el. És ezért

mi arra törekszünk, hogy Jézust helyesen értsük meg. Helyesen értsük meg a virágvasárnapi bevonulást. Helyesen értsük meg minden liturgiának az énekét, amikor mi is énekeljük: áldott, aki az Úr nevében jön. Mert mi már tudjuk, hogy Jézus azért jött, hogy szabadulást hozzon a bűnöktől és a haláltól, hogy megváltson minket és elvezessen az élet teljességére. És minden Szent Liturgiában azért jön, hogy újra meg újra önmagát ajánlja nekünk, hogy önmagával töltsön be minket. Mi ezért akarjuk követni őt lelkesen és ugyanakkor helyes megértéssel a nagyhét eseményein, az áldozathozatal eseményein keresztül egészen a föltámadás dicsőségéig.

János azt írta, hogy amikor Jézus megdicsőült, eszükbe jutott, hogy meg volt írva róla úgy, amint végbement. Jézus megdicsőülése a kereszt, hiszen az ő szeretetének a legszebb és legnagyobb jele. Jézus megdicsőülése a keresztáldozatban nyilvánul meg, aminek következménye lesz majd a feltámadás győzelme is. Azért akarjuk mi végig kísérni Jézust a nagyhét állomásain, hogy szívünkbe fogadjuk szeretetének jeleit, és majd együtt ünnepelhessünk a föltámadás örömében és dicsőségében.

Ámen.

Az elmélkedést meghallgathatja podcast csatornánkon vagy a különféle szolgáltatóknál.

Szöveg: Beregi István, fotó: P. Tóth Nóra / Nyíregyházi Egyházmegye

Nyíregyházi Egyházmegye