Holy Thursday

„Minket pedig, mindnyájunkat, kik egy kenyérben és egy kehelyben részesülünk, egyesíts egymással az egy Szentlélek közöltetésében” – imádkozta a hívek számára is hallhatóan a csendes papi imát Ábel püspök a nagycsütörtöki szertartáson, amikor az Eucharisztia és az egyházi rend alapítására is emlékezik az egyház.

A nagy alkonyati zsolozsma után vette kezdetét a Nagy Szent Bazil Liturgiája a Szent Miklós-székesegyházban, ahol az egyházmegye csaknem harminc áldozópapja volt jelen, imádkozott együtt és hallgatta a főpásztor prédikációját, melyben a hűségről tanított.

„Hűséges az Isten, aki által meghívást kaptatok Fiának, Jézus Krisztusnak, a mi Urunknak közösségébe” – idézte Szent Pál korinthusiakhoz írt levelét.

Isten a hűségét azzal bizonyította, hogy elküldte egyszülött Fiát, bármennyire bűnös is volt az emberi nem, teljesítette ígéretét, melyet Krisztus vérével pecsételte meg. Jézus Krisztus ránk hagyott szent titkában Isten fia közöttünk maradt – az ember bűnei ellenére.

Nekünk is hűségesnek kell hát lennünk Hozzá, hiszen választottait, szeretteit hűséggel kíséri. A ti meghívásotok a szeretetre és hűségre történik – magyarázta az apostol további szavait.

A hűség példájaként az ószövetségi Dániel történetét elevenítette fel, próbára tett hitét és hűségét, s ennek eredményeként csodálatos megmenekülését.

Ábel püspök arra szólította keresztény testvéreit, hogy mindegy milyen külső körülmények következnek be, „maradjatok hűségesek”. S ez a hűség ne csak Isten, de embertársaink felé is irányuljon.

A lábmosás szertartása az evangéliumnak egyfajta liturgikus megjelenítéseként válik ezen a napon az imádság részévé, az embertársak iránti hűség kifejeződésévé. A püspök tizenkét választott személynek mossa és csókolja meg lábát, ahogyan kétezer éve Jézus is tette.

A körben elhelyezett székeken hat laikus és hat klerikus foglalt helyet: helynökei, közvetlen munkatársai, paptestvérei, szerzetes testvére, egyházközségi tagok, kántor s egy papnövendék. A nekik tett szeretetgesztus példát ad és tanít mindenkit, aki átéli és látja ezt. Ahogyan a püspöki imában hangzik a szertartás végén:

„Úristenünk, aki irgalmad bőségével kiüresítetted önmagadat és szolgai alakot vettél fel, […] szent tanítványaid lábát megmostad, példát adtál nekik az alázatosságra és az egymás iránt való szeretetre. Te, Uralkodónk, jöjjj most méltatlan szolgáid közé, akik példádat követik, mosd le rólunk lelkünk minden szennyét és tisztátalanságát.”

Szöveg és fotó: P. Tóth Nóra/Nyíregyházi Egyházmegye

Nyíregyházi Egyházmegye