Mi nem a halálra, hanem az életre készülünk – húsvét vasárnap a székesegyházban

A paptestvérek, a székesegyház szolgálattevői főpásztorukkal együtt állták körül az oltárt fényes húsvétvasárnap. Ábel atya prédikációjában arról az örömről beszélt, amelyben mindazok osztoznak, akik végigjárták a nagyböjti készületet, vagy épp az utóbbi szertartásokat.

A készület tekintetében háromféleképpen állhatunk hozzá ahhoz, ami ránk vár: vannak, akik készület nélkül élik az életüket, akik érdektelenek; arra hagyatkoznak, ami a pillanatban történik: sodródnak.

Akik készülnek az előttük állókra, élete, halálra: elgondolkodnak múlandóságukon, s igyekeznek méltóan köszönteni a pillanatot. De a halálra való készületükbe vegyülő szomorúság elkerülhetetlen. Annak tudata, hogy elszakadunk tárgyaktól, szeretteinktől: összeroppant, összenyom. A híres pszichoterapeutát, Ervin D. Yalomnak és feleségének szavait idézte.

A harmadik csoportot azok a keresztények alkotják, akik húsvét reggelre kelvén Krisztus feltámadásának örömhírével köszönnek, a feltámadottat tartják szemük előtt. Mert ők hisznek abban, hogy Krisztus őket is feltámasztja, amint megígérte. „Mi erre az életre, az örök életre készülünk.”

A nagyszombati szertartás szavaival minket is vigasztal Krisztus:

»Ne sirass engem, ó anya, / látván mag nélkül méhedben / fogant fiadat a sírban: / mert feltámadok / és megdicsőülök, / és mint Isten, dicsőséggel / ruházom fel azokat, / kik téged hittel és szeretettel magasztalnak!«

„Ezért évről évre szentelünk egy időszakot annak, hogy a feltámadást és az örök életet állítjuk a középpontba. Mert mi nem a halálra, hanem az életre készülünk” – mondta a püspök.

Szöveg és fotó: P. Tóth Nóra/Nyíregyházi Egyházmegye

Nyíregyházi Egyházmegye