Húsvét és pasztoráció a cigány közösségekben II. – A fiatalok ma már mernek nagyot álmodni: Hodász

Hodász

Hodászon évtizedek óta, tulajdonképpen Sója Miklós atya óta tartják a hagyományokat a cigány közösség tagjai. Korábban jóval az ünnep előtt igyekeztek összeszedni az ünnepi asztal hozzávalóit, a szegénység miatt nehezebb dolguk volt. Az oktatás és munka, amit a közösségben központi helyre állított Sója atya, az emberek lelki életével való foglalkozás – pasztorálásuk azonban mára sokat változtatott ezen a helyzeten – mondja a helyi közösség egyik oszlopos tagja, a fiatal Rézműves István Zsolt, aki képzett romológus. Vannak többen is diplomások a településen, s immár jobb az éltszínvonaluk, de vannak olyanok is, akik szegényes körülmények között élnek; ám mindenki igyekszik megteremteni a pászkás kosárra valót.

A közösségben közös pászkakalács sütésre is sor került: a Hagyományok házának kemencéjébe fonással és keresztekkel díszített kalácsok kerültek.

A húsvét meghitt ünnep a hodászi cigány családoknál. A legkisebb gyereket is elviszik a feltámadási és pászkaszentelési szertartásra. E nélkül nem ünnep az ünnep. A szenteltet a szűk család fogyasztja el, miután a legidősebb férfi családtag az ételre keresztet vetve mindent megszegett; az étkezést követően a tágabb rokonság visz kóstolót egymás pászkás kosarából – régi szokás ez ezen a településen.

A felnőttek mellett pedig a kicsik is megtanulják, mi kerül ilyenkor a pászkás kosárba: a sárgatúrót a gyermekek akár már maguk is el tudják készíteni. A töltött tyúk is ott van, s Hodászon hagyomány rajta hagyni a fejet is, a csőrébe pedig fűszálat helyezni.

A görögkatolikus parókus, Csizma Balázs atya alig egy éve tartózkodik itt lelkipásztorként, így ő maga is tanulja a közösség szokásait, ám legfontosabb törekvésének az egységet fogalmazta meg: a sokféle szociális intézményt, amelyet itt az egyházközség vagy az egyházmegye működtet, a két önálló parókiát, a magyar és cigány egyházközséget egy nagy perspektívába igyekszik helyezni.

Sója Miklós bácsi szeme előtt is egy fő cél lebegett: ezeknek az embereknek a Koleráson értelmet, célt adjon, szeresse őket Krisztus szeretetével, hogy felemelje és krisztusi közösséggé formálja az embereket. Ennek érdekében a tanulásra való kedvet ébresztgette. Erről az egyik közösségi tag mesélt, aki maga is találkozott Sója Miklós bácsival gyermekkorában.

Ma már nem kinevetett értéknek számít a munka, a tanulás, a diploma, s jó gyakorlattá vált, hogy a tanult, világlátott cigány fiatalok közül többen visszatérnek közösségükbe, hogy a felnövekvő generációknak példát mutassanak.

„A fiatalok Hodászon már mernek nagyot álmodni.”

A riportban megszólalt Csizma Balázs görögkatolikus áldozópap, Rézműves István – Zsolti, Rézműves Jánosné – Gyöngyi, Rézműves Emese – Bubu, Balázs Ferenc – Akhi, Patály Iván Bertalanné – Biszerka. A beszélgetést meghallgathatja podcast csatornánkon.

Szöveg: P. Tóth Nóra/Nyíregyházi Egyházmegye, fotó: Hodászi Görögkatolikus Egyházközség

Nyíregyházi Egyházmegye