Görögkatolikus húsvét – ruszin módra | Nyíregyházi Egyházmegye

Szöveg: Varga-Juhász Bernadett, fotó: Szónoczki család magánarchívuma2024. április 3. 08:00

Kérjük, vegye figyelembe, hogy ez a hír 233 napja íródott

A Borsod-Abaúj-Zemplén Vármegyei Ruszin Területi Nemzetiségi Önkormányzat elnökével, Szónoczki Máriával beszélgettem hagyományaikról, a húsvéti előkészületekről.

Két-háromszáz éves templomaink, parókiáink történetében több helyen azt találjuk, hogy ruszinok érkeztek a településre, vagy építették az első fatemplomot. De tulajdonképpen kik is a ruszinok?

A ruszinokat földrajzilag Kárpátaljához tudjuk kötni, egészen a Kárpátokig, valamint a mostani Szlovákia keleti részéhez, a felvidéki részéhez, illetve a mai Romániában Máramaros környéke még ruszin terület.

Hány helyen tartják a ruszin hagyományokat a Miskolci Egyházmegyében?

Húsz nemzetiségi önkormányzat van Borsod-Abaúj-Zemplén vármegyében. Itt a környékbeliek: Hejőkeresztúr, Edelény, Szikszó, Homrogd, Múcsony, Abod. A távolabbiak Baskó, Komlóska, Erdőhorváti, Tolcsva, Sárospatak. Illetve vannak olyan településeink, ahol nagyobb számban élnek görögkatolikusok, viszont nincsen nemzetiségi önkormányzat, de ők is kapcsolódnak hozzánk. Közösségeinkben nemcsak görögkatolikusok vannak, hanem római katolikusok is, például a vegyes házasságok okán is, vagy nincs csak római templom a településen, viszont ők is vallásukat gyakorlók, és bekapcsolódnak a hagyományok ápolásába. Örömmel tudjuk elmondani, hogy a húsz nemzetiségi önkormányzatból mindannyian vallásukat gyakorló közösségek, tehát mindenhol az egyik központi hely a templom és az egyházközség. A közösség tagjai nagy számban templomba járók. Tényleg azt mondhatom, ha most csak a húsvéti időszakot nézzük a nagyböjt első napjától, Lázár-szombat, Virágvasárnap, nagyheti szertartások, lelkigyakorlatok, ezek mindenkinél központi szerepet kapnak.

A ti családotok gyökereit kutatva meddig tudtok visszamenni? Mekkora a családfa?

Mi sajnos a legősibb gyökereket nézve, nem tudjuk honnan ered. A felmenőinkből mi a görögkatolikussághoz kapcsoljuk ruszin kötődésünket. Apukám múcsonyi származású, az is egy ősi ruszin település. Anya hajdúböszörményi, és ott is ruszin felmenőkkel rendelkező görögkatolikusok voltak; anyukám anyai ága a ruszin vonalat erősíti, képviseli.

Mit hoztatok a családba ebből a ruszinságból? Mit hagytak rád a dédszülők?

Úgy gondolom, hogy mindent; a hagyományoktól kezdve a vallásosságon, a népviseleten át mindent egy nagy csomagban. Persze az idő változik a népviseletben is; a mindennapokban nem hordjuk, viszont nagy erőkkel kutatjuk a ruszin viseletet, motívumokat. Ez nekem szívügyem, nagyon közel áll hozzám. Valószínűleg azért is, mert a lányaink néptáncolnak, és ezáltal egy kicsit jobban megfogható számomra. Ha csak a magyarországi népviseleteket nézzük, ott is ahány hely, ahány település, annyi népviselet van. Nos, ez a ruszinoknál is ugyanígy volt, meg van is, az egyik faluban ilyen népviselet volt, a másik faluban meg olyan. Nincs egy teljesen letisztult népviselet, amire azt mondanák, hogy ez a ruszin. A kárpátaljait, a szlovákiait, illetve a máramarosit is meg lehet különböztetni. Kárpátalja pedig annyira nagy területet ölel fel, hogy megint teljesen más viselete volt egy városinak, vagy pedig fent a Kárpátokban, ahol fel kellett venni a lajbit, és be kellett öltöznie, mert hideg volt a havasokban.

A pápalátogatásra azonban népviseletben érkeztetek.

Igen. Az egy nagy projekt volt részünkről. A ruhákat akkor készítettük a pápalátogatásra, így képviseltük a Miskolci Egyházmegyében élő ruszinságot. A mintához szintén a Kárpátok területén találtuk egy népviseletet, ami megtetszett, és megpróbáltuk azt elkészíteni.

Ki varrta? Ki hímezte?

Ez egy közös projekt volt. A varrást az édesanyám készítette, a hímzéseket pedig Cirill öcsém, gépi hímzéssel készültek. Az egyéb dolgokba meg én is besegítettem, úgyhogy ez tényleg családilag összekooperált dolog volt.

Felveszitek majd Húsvétvasárnap is?

Erről még nem volt szó, de most, hogy így mondod... – mondja a lányokra mosolyogva.

Ruszin nemzeti ünnepekre szoktuk felvenni leginkább. Legutóbb Máriapócson is abban voltunk, mikor a ruszin nemzeti ünnep volt, illetve helyi ünnepekre. Egy kicsit a modernizálás a népviseletbe is bejött, olykor vagy nadrággal vesszük fel, tehát az egyik felét, vagy máshogy kombináljuk. Nem egy egyszerű viselet amúgy, mert van egy alsószoknyája, egy felsőszoknyája és van egy fedő, a kötény része, illetve a felső része is azért elég meleg ahhoz, hogy egy nyári időben fel tudja venni az ember.

Hogy álltok a húsvéti készülettel?

Ma nagypéntek van, és szigorú böjtöt tartunk. Ezt is már gyermekkoromban így kaptam a szüleimtől, hogy nagypénteken nincs habzsi-dőzsi és egyebek. Nagymamám arca, mozdulata jut eszembe, ahogy a pirítós kenyeret az olajba mártogatta, ez volt a napi eledele szigorú böjt idején. Mi már eszünk halat is, ami „natúr” formába kerül ilyenkor az asztalunkra, de minden egyéb állati eredetű élelmiszertől ilyenkor tartózkodunk.

Az egész nagyböjt ilyen, vagy vannak benne „enyhítések”?

Az első napján szintén szigorú böjtöt tartjuk, utána pedig a szerdát és pénteket szoktuk megtartani húsmentesen, valamint igyekszünk templomi szertartásokra is eljárni. A lányok pedig már elég nagyok ahhoz, hogy tudjanak döntéseket hozni, különböző lemondásokat maguknak megfogalmazni, Jakab, a legkisebb is bekapcsolódik a lemondásokba, a maga három és fél éves szintjén. Korábban volt, hogy én a teljes húsmentességet tartottam negyven napig, de most így, a nagyobb családban nem tudtam magam erre teljességgel ösztönözni. Virágvasárnaptól, azaz a nagyhéten pedig egyáltalán nem eszük húst, csak majd a szentelményekből.

Mi kerül a szentelésre szánt kosárba?

Természetesen a pászka. Anyukám készíti, és az egyik évben az egyik, másik évben a másik lány megy el segíteni neki. Így ők is megtanulják a pászkakészítést. Valójában munkamegosztással készítjük, a másik lánnyal addig mi itthon készítjük a húsételeket és a sárga túrót. Ezeket a recepteket anyai nagymamámtól, Hajdúböszörményből örököltük, és ez alapján készítjük. A töltött dagadót böszörményi töltött húsnak is nevezzük.

Leánykoromban többször volt, hogy elmentem nagymamához nagycsütörtökön, nagypénteken, néha még szombaton is ott voltam nála, segítettem is, és ezzel együtt beletanultam a húsvéti eledelek készítésébe. Mindig elmondta, hogy a pászkát nem csak úgy csináljuk, arra nagyon oda kell figyelni, megvannak a pontos lépései. Annak, hogy a vajat mikor kell hozzá adni, vagy a lisztet hogy kell beleszitálni, szóval mindennek megvolt a lépése, és tényleg nagyon pontosan kellett figyelni. Vittem a papírt, a ceruzát és mindent írtam, ahogy ő azt mondta. Régebben még kovásszal készült a pászka, ma már mi is élesztőt használunk.

A vallásosság is belekerül a pászka készítésébe, ahogy megformázódik maga a pászka. Először elkészítjük a testet, az a rész az "Isten". Utána jön köré egy hármas fonat, Atya, Fiú, Szentlélek, a Szentháromság jelképe. Miközben fonjuk, mondjuk is: az Atya, Fiú, Szentlélek nevében, ámen. Aztán készítünk egy keresztformát a tetejére, ami szintén hármas fonásban van. Végül pedig rózsák kerülnek rá; a kereszt metszetére, illetve a négy végpontjába, ezek Jézus sebeit jelképezik. Ezt még meg kell kenni, berakni a sütőbe. Mindig izgatottan várjuk, hogy jól és szépen keljen, ne dőljön el. Több pászkát szoktunk készíteni, kisebbet is, nagyobbat is. A szentelős kosárba viszont mindig a legszebb kerül. Ez is egy nagyon fontos momentum, hogy a szentelésre, a templomba a legszebb kerüljön a kosárba.

A sárga túró sok helyen a görögkatolikusoknál bele szokott kerülni a kosárba. Valójában tejben főzött tojás ez az eledel. Mivel kis család vagyunk, így öt liter tejben, ötven tojásból szoktuk készíteni. Amikor még gyerek voltam, akkor még 60-80 tojás volt a legkevesebb, amiből csináltuk. Kolbászt szoktunk rakni még a kosárba, füstölt húsokat és tojást is. Van, amelyik főtt tojást megdíszítjük. Néhány tojást a sonka levében szoktunk megfőzni, ez is ad egy kis különleges ízt a húsvéti tojásnak. Bort és tormát is szoktunk szentelni vinni.

Közösen ebédel a nagy család Húsvétkor?

A pászkaszentelés után - mi a fél kilences liturgiára szoktunk menni, - mire hazaérünk, már nagyon éhesek vagyunk. Még mielőtt elindulunk a templomba, szépen megterítjük az asztalt. Amikor hazaérünk, akkor a szentélményt fölvágjuk, és azt esszük meg, mondhatni tízóraira. Utána pedig, amikor kimegyünk anyáékhoz a családi ünnepségre, ott is először az ottani szenteltet esszük. Természetesen nem az egész elkészített mennyiséget visszük szentelni, csak egy kisebb mennyiséget. De a szentelt dolgokat mindig külön rakjuk, először mindig ezeket esszük meg, hogy azok semmiképpen ne kerüljenek kidobásra, vagy állatok elé, vagy bárhova szemétbe.