Határok átlépése – szó szerint, a munkánk során és személyes életünkben

Vannak események, amelyekről tárgyilagosan beszélünk. Ám vannak olyanok is, amelyekről csakis személyes hangvételben érdemes. Utóbbiak közé tartozik az a cigánypasztorációs nemzetközi konferencia, amelyen 16 országból mintegy százan vettek részt. Magyarországról tizenegyen. Kilencen együtt is utaztunk, s már a hosszú kilométerek alatt mély, őszinte, baráti, szakmai és lelki beszélgetésekre is sor kerülhetett.

A Comité Catholique International pour les Tsiganes (magyarul: Nemzetközi Katolikus Bizottság a Cigányokért), és természetesen külön-külön a szervezethez kötődő emberek, sajátos küldetést élnek/élünk meg: a társadalom peremére szorultakkal való törődést tartjuk feladatunknak, miközben a törekvés, hogy közösen (cigányok és nem cigányok) ismerjük föl Mennyei Atyánk szerető gondviselését, és mindannyian az Evangélium mentén éljük életünket.

A CCIT évtizedek óta összefogja a cigányságért, úton levőkért tevékenykedőket. Minden évben van egy nemzetközi konferencia, mindig másutt. Ennek keretében közgyűlést is tart a szervezet. Tavaly Prágában ez sok újdonságot hozott. Idén jó volt megtapasztalni, hogy az előző alkalommal megválasztott új elnök (Cristina Simonelli teológus) és munkatársai micsoda szeretettel folytatják, s egyidejűleg újítják meg elődeik (főként Claude Dumas atya) szervezői munkáját.

A mostani, Határok átlépése címmel rendezett konferencia fő előadását Corinne Lanoir teológus tartotta Rut könyvéről. Megdöbbentünk, milyen sok szempontot talált a történet megvilágítására. Mindannyiukat mélyen megérintett, személyes és közösségi életünket tekintve. Kiscsoportokban is folytattuk a beszélgetést, ennek során is nagy nyitottságot tapasztaltunk egymás megértése iránt, a nyelvi akadályok ellenére is. Egyikünk itt szembesült igazán azzal, hogy mennyire fontos a cigány nyelv! Míg a legtöbben angolul, illetve valamely nyugat-európai nyelven társalogtak, a roma származásúak azonnal értették egymást. Ezt különleges és gyönyörű volt látni!

Ahogyan azt is, amilyen őszinte érdeklődéssel figyeltünk egymásra, s hogy mennyi minden köt össze bennünket. Még úgy is, hogy több száz kilométerre lakunk egymástól és különböző élethelyzetben vagyunk! Mivel mindannyian ugyanazon ügy mellett köteleződtünk el, az együvé tartozás, az egység-élmény csodáját élhettük meg.

A CCIT örömmel számít a viszonylag nagy létszámú magyar csoportra, mert az elmúlt évtizedekben is látták egyházunk sok és sokféle cigányok között végzett szolgálatát. Most pedig fiatal közösségi vezetőink aktív jelenlétének tudnak velünk együtt örülni.

A konferencia személyes kapcsolatok alakítására, a régebbi barátságok mélyítésére is szolgált. Napközben feszes menetrend szerint, esténként szabadabb légkörben. A hétköznapokban lelkesítő tud lenni, ha van kihez fordulni, ha beszélünk, találkozunk, biztatjuk egymást! Itt két dolgot szeretnék még kiemelni: tudunk együtt dolgozni, imádkozni, nevetni, étkezni stb. cigányok és gádzsók! Mert mind értékes emberek vagyunk. S a másik: a Boldog Ceferino Intézet szervezése, püspök atyáink támogatása nélkül nem sikerülhetett volna ilyen csodálatosra és buzdítóra ez az utazás! Köszönjük!

Forrás: Miskolci Egyházmegye, szöveg és fotó: Orosz Istvánné

Nyíregyházi Egyházmegye