A Rodosz szigetén zajló katolikus-ortodox fórum témája az egyház és állam közötti kapcsolatok, illetve e kapcsolatok teológiai és történeti vonatkozásainak vizsgálata. A fórumon bevezető előadást tartott Gennadiosz szaszimai metropolita, valamint Erdő Péter bíboros, a CCEE elnöke, aki a Vatikáni Rádiónak adott nyilatkozatában foglalta össze a téma teológiai megközelítéséhez adott bevezető előadásának főbb gondolatait.
Előadásában a bibliai és az ókeresztény alapokból indult ki. Az Újszövetség egyértelműen tanúsítja: a keresztény közösségnek az öntudata a Krisztus megváltó áldozatában megújult szövetség népének – az új, az igaz a teljesebb értelemben vett Izraelnek – a tudata volt. Maga Szent Péter is azt mondja: választott nép, királyi papság, szent nemzet vagytok. Ezt a szemléletet találjuk az Újszövetség könyveiben mindenütt. Ez pedig azt jelenti, hogy az állam nélküli, szuverén vallási közösségként működő Izrael, illetve ennek az eszméje kezdettől fogva azt a hatást tette a keresztényekre, hogy meg voltak győződve, hogy hitelveik dolgában az állam nem parancsol nekik, abban szuverének, Krisztus törvényeit követik, viszont egyébként elismerik és tiszteletben tartják az államok illetékességét az evilági élet dolgaiban. Ez tehát nem is annyira az ókor végére kialakult álláspont, hanem kezdettől fogva ott rejlik a keresztény meggyőződés mélyén.
A patrisztikus korban aztán az egyház külön is megfogalmazta ez irányú meggyőződését. A bizánci korban – és itt a kelet és nyugat között van egy érdekes hasonlóság – vagy a nagyközépkorban Nyugat-Európában a császár és az egyház viszonyában nem állam és egyház viszonyát kell csupán látni, hanem az egységesen szemlélet keresztény közösségnek a Respublica Christiana-nak a két különböző szerve – az egyházi és állami – közötti munkamegosztásnak a kérdését.
Roland Minnerath érsek az újkori és a jelenkori fejleményeket vizsgálta, különös tekintettel a II. Vatikáni Zsinatnak a vallásszabadságról szóló dokumentumára. Ennek a dokumentumnak a lényege ma is nagyon aktuális, hiszen a vallásszabadság nem a pillanatnyi vélekedések és vágyak parttalan szabadságát jelenti, hanem arra a tényre épül, hogy a hit dolgában is létezik objektív igazság, amely az embert boldoggá teheti, amelyre egyénnek és társadalomnak szüksége van. Ámde az embernek ezt az igazságot a maga méltóságának megfelelően, azaz szabadon kell keresnie, szabadon kell alkalmaznia. Ebben vele szemben kényszert senki nem alkalmazhat. Ez az a nagyszerű tanítás, amely ma is aktuális, és amely a vallásszabadságnak a nagyszerű és igaz fogalmát a parttalan relativizmus helyett valóban szilárd talajra állítja.
Hajdúdorogi Egyházmegye hírarchívum