Pilgrimage of the Eparchy of Nyíregyháza

Ez az együtt-lét erősíti kölcsönösen hitünket is, amiről az ünnepi liturgiát – Szocska A. Ábel megyéspüspökkel együtt tartó – Kocsis Fülöp érsek-metropolita prédikált: „Azért jöttünk Máriapócsra, hogy megerősítsük egymást a hitben, […] hogy megvalósíthassuk azt a csodálatos, hatalmas nagycsaládot, amit az Isten elgondolt, amikor egyházat szervezett.”

Isten nagy családjába való tartozásról beszélt Orosz István Mokiosz atya is, aki a zarándoklat első szertartását, a Parakliszt végezte a kegytemplom előtti külső, tábori oltárnál. A szertartás evangéliumi szakasza Mária és Erzsébet találkozását írja le. Mokiosz atya arra sarkallta a hallgatóságot, hogy erről a rokoni találkozásról vegyen mintát, mely nem egy illendőségi látogatás volt, hanem egy imádságos együttlét. Felismerték egymásban, milyen fontos szerepük van a családban, tudták, hogy Isten szereti őket, terve van velük – magyarázta. Nekünk is feladatunk, hogy rájöjjünk: mi a szerepünk Isten családjában. Legyünk Isten családja, járjunk és éljünk együtt Krisztussal – szólította meg a hallgatóságot az atya.

Fotó: Zoltán György

A zarándoklat előtti este és éjszaka a fiatalok hangolódásáról szólt. Ők a Máriapócsot körülölelő Boldogságok útján zarándokoltak Ábel püspök atyával és további paptestvérekkel. Az ifjúsági imaest témájában az egyházmegyei zarándoklat mottójához kapcsolódott: az EGYÜTT hívószó körül hallgattak elmélkedéseket, tanúságtételeket a fiatalok. (Az imaestről szóló tudósításunkat elolvashatja ITT.)

Pünkösdhétfő ünnepének, a Szentháromságnak az ikonja: a három személyben titokzatos módon jelen lévő egy Isten együttléte meghatározta az egyházmegyei zarándoknapot.

Az ünnepi Szent Liturgián Kocsis Fülöp érsek-metropolita és Szocska A. Ábel atya mellett ott szolgált az egyházmegye papsága, az egyházmegyei főhelynök, dr. Gánicz Endre atya, a pasztorális helynök, Szabó Tamás atya, a bírósági helynök, Horváth Tamás atya, valamint mind a kilenc esperesi kerület esperese.

Az érsek homíliájában örömét fejezte ki, hogy osztozhat ebben az ünnepségben, s – Szent Pál szavaira utalt – „hogy megerősödésetekre némi lelki ajándékot juttassak nektek, más szóval, hogy a hitben, amely éppúgy a tiétek is, mint az enyém, kölcsönösen megvigasztaljuk egymást” Róm1,11-12

Mivel ezen a napon az egyház Keresztelő Szent János ereklyéinek megtalálásra is emlékezik, Jézus Keresztelő Jánosra vonatkozó, a tömegnek intézett szavait idézte Fülöp atya:

„Mit mentetek ki látni a pusztába? Széltől hajladozó nádat? Vagy mit mentetek ki látni? Finom ruhába öltözött embert? Aki finom ruhában jár, királyi palotában lakik. Miért mentetek ki? Prófétát látni. Igen, mondom nektek, prófétánál is nagyobbat.” Mt11, 7

Jézus tudta, azok az emberek, akik kimentek a pusztába, azért tették, mert tudták: János valami igazságot mond nekik. Jézus szavain felbuzdulva kérdezte a zarándoklaton jelenlévőktől: mit mentetek ki látni Máriapócsra, miért jöttetek ide? S a válaszban nem a finom ételek és a jó időtöltés, hanem a Máriával való találkozás fogalmazódott meg. De emellett egymással is találkozunk. S találkozásunkkor kölcsönösen erősítjük egymást – tudatosította mindenkiben a felismerést.

A hitet gyermekkorban nem az ima tanításával kell erősíteni – mint mondta, sokkal inkább a szülők és a nagyszülők magatartásukkal vezessék rá Isten szeretetére a gyermekeket. „A szív bőségéből szól a száj, mondja Jézus. És bármit is mond a szülő, a gyermek csak azt hallja ki belőle, ami a szívéből szól” – mondta a hierarcha.

Nemcsak a családban, de munkahelyen és ismerősök körében is tudjuk a hitet erősíteni egymásban. S a másik hite megerősítésének feladata leginkább a paptestvérek szolgálatának része, ezért hozzájuk külön is szólt a metropolita: „azért köteleződtünk el, hogy hitet ébresszünk és hitet erősítsünk másokban. Magatartásunkból vegyék át, hogy hinni érdemes. A mi esetünkben hatványozottan igaz az, amit Jézus mondott: a szív bőségéből szól a száj.”

A paptestvéreknek saját, belső közösségében is erősíteni kell egymás hitét, s ez csak úgy lehetséges, ha a papi közösségek imádkozó közösségek. „Az imádság fog bennünket össze. Az imádságon keresztül maga a Szentlélek az, amelyik összekovácsol bennünket az Isten nagy családjává. Amikor leszállt a pünkösdi Lélek az apostolokra, megerősítette őket, és olyan erővel tudtak prédikálni, mint Jézus. Hatalom volt a szavukban aznap, mintegy háromezer ember megtért. De a Szentlélek leszállása nemcsak egyéni ajándékokat ad, hanem közösséget teremt. Ezért is mondjuk a pünkösdöt az egyház születésnapjának, mert megszületett az a közösség.”

Majd így folytatta a papoknak szóló szavait: „A paptestvérek közössége tudja az egyházi közösségeket igazán építeni. Drága parókus atyák, senki sem magányos farkas. Közösen tudjuk továbbadni a hitet. Egymást erősítsük, egymás iránti szeretetben, egymással való közös imádságban. Ezt a hitet tudjuk majd továbbadni a híveinknek.”

Prédikációja végén arra hívta a híveket, hogy kérjék a Lélek ajándékát: „önmagunk számára, de még inkább, egész közösségünk számára, hogy görögkatolikus egyházunk valóban az Isten családja legyen”. (Fülöp érsek-metropolita atya prédikációját ITT olvashatja teljes terjedelmében.) Kántori szolgálatot az egyházmegye parókiáiról érkező kántorok-énekesek végeztek Gorcsa György főkántor vezetésével. 

A liturgia záró áldását Fülöp atya már azzal a kereszttel adta, melyet Ábel püspöktől kapott ajándékba hálája jeléül ezért az imádságos együttlétért. A nyíregyházi megyéspüspök megköszönte a nap szervezőinek, lebonyolítóinak és minden résztvevőnek a szolgálatot, jelentétet; Papp Bertalannak, Máriapócs polgármesterének is kifejezte köszönetét egy díszes kereszttel, hogy a településen otthonra találhatnak a görögkatolikus rendezvények, zarándokok.

Majd az egyházmegye kilenc esperesi kerületének esperesei által delegált családokat szólították sorban a tábori oltárra. Az idei zarándoklattal ugyanis útjára indult egy imafolyam a családokért: minden esperesi kerület kapott egy Szentháromság-ikont, mely a kerület családjai között vándorol hétről hétre. A családok ez előtt az ikon előtt végezhetik egy héten keresztül imádságaikat.

Ezek után Szocska Ábel atya minden családot megáldott külön-külön, hiszen „azt szeretnénk, ha a családok minél jobban megerősödnének, s hiszünk abban, hogy az áldás ebben segít bennünket” – mint mondta. A hozzá lépő családok megfogták omoforját (a püspöki öltözet püspöki rangot jelölő darabja, a püspök rendi jelvénye), két diakónusa pedig szintén püspöki omoforral vette körül őket.

„Áldjon meg benneteket az Atya, a Fiú és Szentlélek, a legszentebb Háromság! Adjon nektek családi békét, hosszú, boldog közös életet, növekedést hitben, egymás iránti szeretetben, hogy mindannyian elnyerjétek a mennyek országát a Szent Istenszülő és minden szentek esedezései által. Ámen.”

– hangzott fel megannyiszor majd másfél órán keresztül. Ábel atya szenteltvízzel hintette meg az áldáshoz járulókat. Egy kis Szentháromság-ikont is kaptak a családok az áldás végén Revák István családpasztorációs referens atya közbejárásával.

Eközben a tér másik oldalán, az egyházmegye utcájába térhettek be az érdeklődők, ahol a Nyíregyházi Egyházmegye által fenntartott intézmények sátrai foglaltak helyet – kis portékákkal, játékokkal, bemutatkozással vagy finomságokkal. A szomszédos színpadon mintegy hat intézmény fellépői mutatták meg tudásukat a zarándokoknak.

További képekért látogasson el újra honlapunkra!

Szöveg és fotó: P. Tóth Nóra/Nyíregyházi Egyházmegye

Nyíregyházi Egyházmegye