Life above the law - a lecture on the Fifth Commandment by Father János Soltész

A bevezetőben a felelősségvállalásról szólt, hiszen ez ennek a parancsnak a lényege: tetteinkért felelősséget vállalni Isten, Egyház és önmagam előtt. Az 5. parancs az életről, az élet védelméről szól. Ezért professzor úr az előadását két részre osztotta: az első részben az élet kezdetéről beszélt, a másodikban az élet végéről.

Hol is kezdődik az élet? Egyértelműen a szexuális együttlét után a megtermékenyüléssel. Ezért ezen esemény után már semmit sem szabad tenni a megfogant élet ellen. Nem csak az abortusz – ami egyértelműen az élet kioltása –, hanem az abortív eszközök használata is tilos. Ilyenek az esemény utáni tabletták és a méhen belüli spirál, amely megakadályozza a megfogant élet beágyazódását. Szólt atya a mesterséges megtermékenyítésről, melynek során igen nagy a veszélye annak, hogy nem minden zigótát ültetnek be, és a többi, már elindult élet elpusztul. A spontán vetélésben viszont nincs felelősségünk, ott nem mi okozzuk az élet megszűnését. Sok-sok érdekes, megtörtént példával segítette, hogy jobban megértsük:

az életből Istent nem szabad kiiktatni és Isten a veszteség legnagyobb kárpótlója, bízzunk Benne.

Az első rész végén még hallhattunk az őssejt kutatásról, aminek van jó és hasznos oldala, viszont van sajnos szörnyű, szinte hihetetlen, akár kannibalizmusnak nevezhető oldala is.

Az előadás második részében az élet végéről, az eutanáziáról mondta el véleményét professzor úr. Az eutanázia lényege döntően a fájdalom megoldása. Fontos szempont, hogy munka szempontjából hasznos vagyok-e még (a társadalom számára vagy akár a vasárnapi ebéd elkészítésével a családom számára). Az eutanázia nem a „jó halál”, hanem a „halálba küldés”. Soltész atya két tant is említett: Hippokratész véleményét, aki azt tanította, hogy az életet az utolsó lélegzetig védeni kell. (Mai napig erre tesznek esküt az orvosok – mi lesz, ha az eutanáziára fogják őket kötelezni?) A másik tan a sztoikus szemlélet, ami azt mondja, hogy addig van értelme az életnek, amíg boldogság van vagy legalábbis az visszaállítható. Ha ez nem sikerül: „lépj ki”, vagyis légy öngyilkos (ezt tette Seneca).

Alapvető gond, hogy a „természetes halál” fogalma nincs definiálva. Viszont jól meghatározott fogalmak: az aktív eutanázia, a passzív eutanázia, illetve az orvosi túlkezelés az ante finem lévő betegnél. Mindháromra hallhattunk példát is. A fájdalom miatt az ember elveszíti méltóságát, a fájdalom megkeseríti az életet, ezért szüntessük meg. Természetesen igyekeznünk kell a fájdalmat maximálisan enyhíteni, de arra vigyázni kell, hogy ne ettől haljon meg a beteg, pl. a kábító fájdalom csillapítókat nehogy túladagoljuk. Ugyanakkor a fájdalom a hívő ember számára felajánlás is lehet, sőt lehetőség arra, hogy átgondolja az életét, megtérjen. A szenvedés nagy titok, de a megoldás nem az eutanázia.

Az előadás végén még pár szó esett a szerv transzplantációról. Egyedül az agy és az ivarszervek átültetése tilos, nyugodtan felajánlhatjuk egyéb szerveinket, de fontos, hogy mindig kegyelettel kell bánni a halottal. Ne feledjük: az eutanázia vágya a beteg segélykiáltása! 

Az előadás mondanivalóját a következő mondattal lehetne összefoglalni: az élet a jog felett áll!

Szöveg és fotó: dr. Obbágy Veronika, fotó: Zajácz Tiborné, dr. Obbágy Veronika

Nyíregyházi Egyházmegye