Cftuh

Püspök úr tárlatvezetésének a "Vigasztaló képek" címet adta, és Luther teológiája mentén fogalmazta meg gondolatait, mutatott rá párhuzamokra az evangélikus egyház tanítása és a görögkatolikus egyház teológiája között. Az első hasonlóság, amit a kiállítás első, „Fatemplomok világa” címet viselő tematikus egységgel kapcsolatban megfogalmazott, hogy a 17-18. században a görögkatolikusokhoz hasonlóan az evangélikusoknál is fatemplomok voltak. Csak a türelmi rendelet után kezdődött el tömegesen a kőtemplomok építése.

Részletesen beszélt az abaújszolnoki oltárképről, amely Krisztus keresztrefeszítését ábrázolja. Kifejtette, hogy a lutheri teológia központi eleme a kereszt és Krisztus keresztáldozata. A Krisztust keresztre feszítők nevetség tárgyává akarták tenni őt. A töviskoszorú, melyet korona helyett kapott, a keresztre feszítés, amely a kor leglenézettebb kínhalála volt mind ennek a jele. Számunkra mégis ez a hitünk középpontja.

Eelemezte az oltár antependiumát, amely Keresztelő János életének öt jelenetét ábrázolja. Minden egyes jelenethez kapcsolódóan gazdagon idézte az ószövetségi párhuzamokat. Kiemelte Keresztelő János életéből, hogy jóllehet próféta volt hatalmas küldetéstudattal, de amikor börtönbe zárták amiatt, hogy kritizálni merte az uralkodó életvitelét, elbizonytalanodott a saját prófétai küldetésében. Ez egy nagyon emberi vonás, amely igazán közel hozza hozzánk Keresztelő Szent Jánost.

Külön érdekessége volt a tárlatvezetésnek, amikor az evangélikus egyház Mária tiszteletéről beszélt. Hangsúlyozta, hogy az evangélikus egyház is tiszteli Máriát, de Mária nem takarhatja el Jézust. Ez a gondolat párhuzamba állítható a keleti egyház azon tanításával, miszerint Mária Istenszülő volt, és azért jár neki a tisztelet, mert Jézust szülte. Ekkor olvasott fel Túrmezei Erzsébet verséből egy részletet, mely az evangélikus mariológiát bemutató, a katolikusok által is gyakran idézett verse a diakonisszának.

Megtudhattuk azt is, hogy Luther 1521-ből származó, a Magnificathoz írt kommentárában tisztázta álláspontját Szűz Máriával kapcsolatban. Püspök úr elmondta, hogy bár sokan másképp látják: Szűz Mária, Jézus édesanyja mégis rendkívül fontos az evangélikusok számára. Azt vallják, amit Ézsaiásnál olvashatunk, hogy vesszőszál hajt ki Isai törzsökéről, és az Úr lelke nyugszik rajta. A törzsök és a gyökér Isai: Dávid nemzedéke, és Szűz Mária a vesszőszál, a virág pedig maga Krisztus. Ezt a képet fejtette ki részletesen előadásában.

Végül az ikonosztáz központi helyén elhelyezkedő Utolsó vacsora ikon kapcsán elmondta, hogy Júdás sztereotíp ábrázolását láthatjuk itt, amint a tanítványok és Jézus köréből elmozduló, ellépő, profilból ábrázolt személyként jelenik meg. Részletesen beszélt Júdás személyéről, mivel nemrég könyve is jelent meg ebben a témában „Júdás, az elveszett tanítvány” címmel.

A tárlatvezetésre nagy számban érkeztek az evangélikus közösség tagjai, nemcsak Nyíregyházáról, hanem Miskolcról és Arnótról is.

Szöveg: Görögkatolikus Múzeum, fotó: Vándor Ilka Borbála

Nyíregyházi Egyházmegye