Érintő – vasárnapi gondolatok Beregi István atyával | Nyíregyházi Egyházmegye

Kérjük, vegye figyelembe, hogy ez a hír 194 napja íródott

Kedves Testvérek!

Jézus kiemeli a kafarnaumi százados hitét. A mai alkalommal gondolkozzunk el ezen a hiten, illetve azon a tapintaton is, amely a százados szavaiból és viselkedéséből kiderül. Hiszen ez a tapintat is említésre méltó. Ez az ember tudja, hogy egy zsidónak tilos dolog, ha belép egy pogányházba, hiszen tisztátalanná teszi. És ezért nem akar Jézustól olyat kérni, ami kellemetlen lehet a számára, amivel a zsidó törvényeket megszegné. Vagyis ez az ember tapintatos, hiszen nincsen eltelve önmagával. Van helye a lelkében és a gondolataiban annak, hogy oda tudjon figyelni a másikra. És mivel odafigyel Jézusra és az ő helyzetére is, képes tapintatos lenni.

Nincs eltelve önmagával, nincs eltelve önmaga problémájával, nincs eltelve azzal, amit kérni akar, hanem a kérése mellett is képes arra, hogy teret adjon a másiknak, figyeljen a másikra, hogy tapintatos legyen. S talán így látjuk meg azt is, hogy milyen szép az a hit, amivel ez a százados rendelkezik. Pogány származású, azaz biztos, hogy olyan környezetben nőtt fel, ahol a többistenhit volt a természetes. És ez az ember a leigázó hadsereg tagjaként képes arra, hogy eljusson az egyistenhitre, képes arra, hogy fölismerje Jézusban emberi kinézete mögött az isteni hatalmat, az isteni jóságot. Ez az ember nincs eltelve önmaga rangjával, nincs eltelve azzal, amit már elért, hanem valóban megnyílik a hitében, megnyílik a Jézussal való találkozásban arra, hogy kifejezze ezt a hitet.

Hinni azt jelenti, hogy meglátjuk Isten hatalmát, szeretetét és jóságát az emberarcú események mögött. A világon meglátni Isten nyomait, az ő szeretetének jeleit, ez a hit. És amikor a kafarnaumi százados Jézus hatalmát a katonai hatalomhoz hasonlítja, akkor talán arra gondolunk, hogy az akkori katonai hatalom ritkán lehetett jó. És mégis Jézus hatalmát ez az ember jónak látja. Vagyis képes az emberarcú és sokszor torz vagy rossznak tűnő események mögött is meglátni Isten szeretetét és jóságát. Képes arra, hogy az adott élethelyzetben is bízzon. Nemcsak elméletileg hisz Istenben, nemcsak elméletileg bízik abban, hogy Isten képes segíteni vagy Jézus képes arra, hogy segítsen, hanem ez az adott helyzetben meg is nyilvánul benne.

Hinni azt jelenti, hogy minden élethelyzetet Istenbe vetett bizalommal akarunk megoldani. S milyen szép látni azt, hogy ez az ember nem hivatkozik a maga rangjára, nem hivatkozik arra, hogy már érdemei lennének. Hiszen, amikor Lukács evangéliumában olvassuk ugyanezt a történetet, ott a vének kérik Jézust arra, hogy segítsen ennek a századosnak, és azt mondják, hogy megérdemli, mert már annyi minden jót tett. És éppen talán ennek a hátterében látszik az, hogy az az ember egyszerűen oda tudja tárni a kérését anélkül, hogy bármire hivatkozna, anélkül, hogy érdemeket, jogokat vagy bármit emlegetne.

És ez az, ami valóban széppé teszi a hitét, és ez az, amiről eszünkbe jut, hogy ez a százados képes volt meglátni Isten szeretetének a jeleit. És eszünkbe jut az a versrészlet, amelyet József Attila ír az Isten című versében: „most már tudom őt mindenképpen, minden dolgában tettenértem, s tudom is, miért szeret engem, tettenértem az én szívemben”.