A Szűzanya újra és újra rámutat Jézusra – Nagy érdeklődés mellett mutatták be Koncz Attila Međugorjéról szóló könyvét

Az eseményt megelőzően a kötet teológiai lektora, Kovács Zoltán mariológus egyetemi tanár, a bazilika plébánoshelyettese mutatott be koncelebrált votív szentmisét. A szertartás kezdetén elhangzott a könyörgés: a mai estén kérjük a Szűzanya, a Béke Királynője oltalmát, közbenjárását a világ békéjéért.

A szentírási részek és a szentmise könyörgései is ehhez kapcsolódtak, az evangélium Szent Lukács könyvéből az angyal üdvözlet versszakasza (1,26–38) volt.

Szentbeszédében Kovács Zoltán emlékeztetett: az első világháború idején, 1917-ben – ami a fatimai jelenések ideje is – XV. Benedek pápa a loretói litána részévé tette a „Béke Királynője, könyörögj érettünk!” invokációt.

A Szűzanya a Béke Fejedelmének Anyja, és egy anyának különösen is „szívügye”, hogy egységteremtő, gyermekeinek külső-belső békéjéért fáradozó legyen, amihez persze kellünk mi is,

akiknek életében meg tudja ezt mutatni, s akik hajlandók vele és Fiával együttműködni ebben – hangsúlyozta a mariológus egyetemi tanár.

A međugorjei jelenségek kapcsán ugyan egyelőre nem született hivatalos szentszéki állásfoglalás, azonban szembetűnő, hogy az azokhoz kapcsolódó üzenetek között is markáns indításnak hat Mária „bemutatkozása”, miszerint ő a Béke Királynője – fejtette ki a szónok. – A kilencvenes évekbeli délszláv válság idején ez különös aktualitással bírt, Međugorjét lényegében nem érintették az összecsapások.

Kovács Zoltán atya szerint sokszor tűnhetnek elkeseredettnek a béke érdekében tett erőfeszítésink, de ne feledjük: a Béke Királynője rendes, hétköznapi életünkben is diszkréten, de folyamatosan munkálja a béke ügyét, és rendkívüli módon képes közbenjárni, hogy a Béke Fejedelme érzékelhetően is megmutassa:

ő a békétlenség sebeit is gyógyítani jött.

A szentmisét követően hatalmas érdeklődés mellett került sor Koncz Attila Međugorjéról szóló könyvének bemutatására a Szent István-bazilika Mária termében.

A rendezvény moderátora Kuzmányi István, hírportálunk és az Új Ember igazgató-főszerkesztője volt, egyúttal a kötet felelős kiadója.

Kérdésére Budai András, a Via Sacra zarándok utazási iroda vezetője, a Zarándokútikönyvek sorozat ötletgazdája elmondta: az elgondolás Török Csaba teológussal, az Esztergom-Vári Nagyboldogasszony és Szent Adalbert Főszékesegyház plébániai kormányzójával, az MKPK televíziós referensével közösen született meg, a megvalósításban pedig a Magyar Kurír segédkezett.

A Međugorje a sorozat harmadik kötete. Az első a Lourdes című kiadvány volt, amelyet ugyancsak Koncz Attila írt; a második, a Fatima című könyv pedig Kuzmányi István munkája. A már készülő negyedik kötet szerzője Török Csaba, a a Róma című kiadvány várhatóan a 2025-ös szentévre jelenik meg.

A Via Sacra vezetője köszönetet mondott Koncz Attilának és Kuzmányi Istvánnak, valamint a Magyar Kurír szerkesztőségének, kiemelve Fábián Attilát, a Međugorje című könyv tördelőjét és a benne szereplő fotók háromnegyedének készítőjét. (A többi fényképet Budai András készítette – A szerk.).

Koncz Attila a könyv keletkezéséről és a megíráshoz vezető inspirációról elmondta:

Međugorje azért érdekes, mert „tulajdonképpen nincs ott semmi”. Van két kopár hegy és egy egyszerű templom. Ennek ellenére az elmúlt több mint negyven évben már milliók keltek útra, hogy elzarándokoljanak ide, és vannak közöttük olyanok is, akik többször megteszik az utat.

Egy útitársa már negyvenszer járt Međugorjéban. Valaminek tehát csak kell lennie ott, ami ennyire vonzza az embereket. Az is jó mérőszám, hogy több mint hatszáz papi hivatás kötődik a településhez. A szerző ezért is választott könyve mottójául két szentírási idézetet: „Nincs jó fa, amely rossz gyümölcsöt terem; és nincs rossz fa, amely jó gyümölcsöt terem. Mert minden fát gyümölcséről ismerünk meg.” (Lk 6,43–44) „Ha ez az elgondolás vagy mozgalom emberektől származik, magától felbomlik. De ha Istentől van, nem tudjátok szétoszlatni őket, és úgy látszana, mintha Istennel szállnátok szembe.” (ApCsel 5,38–39)

A csíksomlyói pünkösdi búcsút, a lourdes-i Mária-kegyhelyet és Međugorjét összehasonlítva Koncz Attilának feltűnt: Csíksomlyóra hálát adni mennek a hívek, Lourdes-ban gyógyírt remélnek testi-lelki bajaikra, betegségeikre; a Međugorjéba zarándoklók pedig legtöbbször valamilyen személyes, legtöbbször párkapcsolati probléma okán kelnek útra; sok esetben nem is feltétlenül a saját életükben van jelen a probléma, hanem valamelyik nagyon fontos szerettük életében.

Azért mennek, hogy ezt a gondot letegyék a Szűzanya lábához.

Kovács Zoltán mariológus, a Međugorje-könyv teológiai lektora a Mária-jelenésekről és a zarándoklat kultúrájáról tartott előadást.

Kifejtette: a jelenések kérdése nagyon nehéz terület, de megvan a szentírási megalapozottságuk, rengeteg istenjelenéssel találkozunk az Ó- és az Újszövetségben is. Nekünk, keresztényeknek mindig legyen kiindulópont a feltámadt Krisztussal való találkozás. Amikor feltámadása után Jézus megmutatkozik az övéinek, valóságosan, megdicsőült jelenlétében ő az, megtapintható, mégis a szellemi test sajátosságait magán hordozza, kommunikál az övéivel, profetikus jelét adja annak az odaátnak, ahová meg vagyunk hívva. Ezek rendkívüli jelenségek, de léteznek, éppen ezért nyitott szívvel állunk hozzájuk. Persze vigyázni kell, hogy az ember „ne lelkesedje túl”, hanem mindig az Anyaszentegyház útmutatásainak engedelmeskedjen, már csak azért is, mert a hitletéteményhez nem tesznek hozzá semmit ezek a jelenések, sem a hozzájuk fűződő üzenetek.

A kinyilatkoztatás teljessége Krisztusban ragyogott. Az már lezárult. Minden jelenést magánkinyilatkoztatásként kell kezelni.

A teológus leszögezte: minden kegyhely origója a testet öltött Ige, Jézus Krisztus személye. Međugorjét illetően megerősítette: valami van, valaminek lennie kell, a kegyelem működését tapasztalhatjuk. Amiben bizton reménykedhetünk, hogy olyan nagyon rossz dolog nem teremhet ilyen jó gyümölcsöket. Kovács Zoltán atya elmondta: nem hiszi, hogy a gonosztól eredő megtévesztésről lenne szó, vagyis, hogy ekkora „öngólokat rúgjon”, ilyen nagy számban megtérjenek ott az emberek, részesüljenek a szentségekben. Tízezrek zarándokolnak Međugorjéba, rengeteg a lelki gyümölcsöt termő igehirdetés és szentségi pasztoráció. A látnokok szerint amikor a szép hölgy megjelenik, öndefiníciója szerint a Béke Királynője, a Boldogságos Szűz Mária, egyértelműen utal Máriára. Ha a tartalmakat megnézzük, azok is kiegyensúlyozottak: a megtérésre, imádságra, böjtre való felhívások.

A Szűzanya nem újat mond a korábbi jelenésekhez képest, hanem újra és újra rámutat Jézusra, ahogyan Kánában is tette: „Tegyetek meg mindent, amit csak mond.”

Kovács Zoltán idézte Henryk Hoser lengyel érseket, akit Ferenc pápa 2017-ben különleges küldöttének nevezett ki Međugorjéba: „A međugorjei út igazán krisztocentrikus, mert Jézus Krisztus áll a tisztelet középpontjában. Međugorje a Boldogságos Szűz Mária, Isten Anyja és az Egyház Anyja közbenjárására felkínálja a zarándokoknak az isteni kegyelem idejét és terét.”

A tudós mariológus Ferenc pápa Međugorjéval kapcsolatos álláspontjáról kifejtette: úgy tűnhet, mintha túlzott óvatosság és távolságtartás jellemezné a Szentatyát, hiszen – mint személyes véleményként mondta – a „postafőnök Mária” valósága távol áll tőle. Ne felejtsük el azonban, hogy egyfelől a Szentatya szerint „tagadhatatlan a spirituális tény, a lelkipásztori tény: az emberek odamennek, megtérnek, az emberek ott találkoznak Istennel, megváltozik az életük az ő hozzájárulásával”. Másfelől az ő engedélyével lett Međugorje kultusz végzésére legitimált hellyé, ahová már hivatalosan is szervezhetők zarándoklatok. Nem is beszélve arról, hogy többször is fordult pápai üzenettel a Mladifesten részt vevő fiatalok felé, akik nyaranta összegyűlnek Međugorjéban.

Kovács Zoltán atya rámutatott: a Međugorjéhoz kötődő jelenségek teljes kibontakozása „úton van”; ennek a kikristályosodása még időbe telik. Egy virággal sem állunk le kiabálni, hogy „nyíljál már ki gyorsabban”, megvan annak is a ritmusa, a fejlődési íve.

Egy szent hely kibontakozásának is megvannak a maga időszakai – Isten tudja csak ennek a ritmusát. Mi részt veszünk ebben a magunk szintjén.

Az ősegyház az örömhírt narratív módon adta tovább, nem teológiai tételként, mégsem veszett el az elbeszélések túlzottan emberi szegmensei közepette. Lehet, hogy Međugorjéban is látunk túlzásokat, emberi megnyilatkozásokat, földhözragadtabb dolgokat. Ez minden létező szent és beimádkozott helyen előfordul. Ahol ember van, ott a tökéletlenség is jelen van, de ettől nem kell félnünk. Engedjük, hogy a Szentlélek kibontakoztassa, amit ott elindított. A Szűzanya ennek a műnek ma is alázatos szolgálóleánya.

Bármi legyen is a kimenetele ennek a Szentszék részéről, az már most is tagadhatatlan, hogy van egy lelki tőke, amelyre mindig építhetünk, ezt nem szabad elrontanunk, továbbra is gondoznunk kell: igehirdetés, katekézis, szentségkiszolgáltatások, egyéb liturgikus vagy lelkipásztori szolgálatok – sorolta Kovács Zoltán, és idézett a II. Vatikáni Zsinat Lumen gentiumkezdetű konstitúciójából:

úton vagyunk, Égi Édesanyánk sem hagy magunkra, ugyanis „ezen a földön mindaddig, amíg el nem jön az Úr napja, Mária a biztos remény és vigasztalás jeleként ragyog Isten zarándok népe számára”.

Koncz Attila könyvét Bodnár Dániel, a Magyar Kurír június elején Pro Ecclesia Hungariae díjjal kitüntetett újságírója mutatta be.

Kiemelte: a könyv írója szerint ez a kis hercegovinai falu semmi mást nem javasol a hívő léleknek, mint ami a Katolikus Egyház két évezredes tanítása. „Bűnbánat és megtérés, imádság és böjt, szentmise és szentgyónás, szentségimádás, keresztút és rózsafüzér…” Međugorje a hagyományos tanítás és liturgia őrzésével, illetve a nyelvezet egyszerűségével „olyan szilárd hitet épít Isten és ember közé, amely a biztonságos átkelés lehetőségét kínálja azok számára is, akiket egyébként megszédít a transzcendencia végtelensége”.

A kötet szerzője Szűz Máriának a látnokokhoz intézett üzenetei közül kiemeli: béke, hit, megtérés, imádság, böjtölés. Leszögezi: a Szűzanya nem kér tőlünk az emberi erőt meghaladó vagy lehetetlen dolgokat. Napjaink divatos szlogenjének szellemében – „gondolkodj globálisan, cselekedj lokálisan” – arra hív, hogy a változást magunkon, a változtatást pedig legszűkebb közösségünkben, a családban kezdjük el. Ahogyan a Szűzanya 1986. május 1-jei, neki tulajdonított üzenetében fogalmaz: „Drága gyermekek! Kérlek benneteket, kezdjétek el átalakítani életeteket a családban.

Minden család legyen szép, harmonikus virág, amelyet Jézusnak kívánok átadni. Drága gyermekek, minden család éljen imádságban, s ennek gyümölcseit szeretném látni egy napon. Csak így tudlak benneteket mint virágszirmokat odaajándékozni Jézusnak, hogy Isten tervei megvalósuljanak.”

Zarándokútikönyvhöz méltóan a kötet közel kétszáz képpel rengeteg információt is közöl, megadja a međugorjei plébánia elérhetőségét, tájékoztat a részletes miserendről, és bemutatja a főbb látnivalókat. Általános és međugorjei imádságok is helyet kaptak benne.

A kötethez Székely János szombathelyi megyéspüspök írt előszót, aki sokszor járt már Međugorjéban. A főpásztor kiemeli: „Međugorje üzenete öt parittyakő, amelyekkel győzhetünk a gonosz felett, úgy, mint valaha Dávid Góliát felett. Az öt kő az imádság, a böjt, a Biblia olvasása, a szentgyónás és a szentmise.

Međugorje megtérésre hív, egy erőteljesebb, hitelesebb kereszténységre.

Mennyire nagy szüksége volna erre a kissé langyos, megfáradt európai kereszténységnek! Međugorje szent hely, ahol az ég összeér a földdel.

Kedves Olvasó, kelj útra, hogy részesülhess a fentről áradó nagy-nagy békességben, a Béke Királynőjének áldásában!”

Forrás: Merényi Zita, fotó: Pőcze Zsolt / Magyar Kurír

Nyíregyházi Egyházmegye