Érintő – vasárnapi gondolatok Kicsák János atyával

Mt 8,28-9,1

Kedves Testvérek!

Jézus tanító útjai során többször is átkelt a Galilei tavon. A mai evangéliumi történet megértéséhez tudnunk kell, hogy a tó partján nem csak zsidó települések voltak. Izrael földje az évszázadok során rengeteg leigázást is elszenvedett, s ennek eredményeként több betelepítés is történt az országba. Jézus ezúttal egy pogányok, vagyis nem zsidók által lakott településre érkezik. Itt találkozik rögtön a két megszállottal, akikből kiűzi az ördögöt. 

„Menjetek” – mondja Jézus a két megszállottban lakó ördögöknek. Azok pedig nagy kárt okozva elpusztítják a település sertés kondáját. A sertések, melyek a zsidók számára tisztátalan állatok, itt, a pogányoknál a mindennapi megélhetés részét képezték. Nem csak vagyont, de létbiztonságot nyújtottak.

A mai evangéliumi történetet hallva, azt gondolhatjuk, hogy Jézusnak egy kudarccal záruló missziós útjáról van szó. Annak ellenére, hogy Jézus megszabadít két ördögtől megszállottat, a gadarénusok tartományának népe arra kéri Jézust, hogy menjen el tőlük – nem úgy, mint a szamariai asszony történetében, ahol marasztalják Őt. Jézus nem sértődik meg, beszáll a csónakba és visszatér az Ő városába, Kafarnaumba. 

Jézusnak ez, és hasonló útjai biztosítják annak lehetőségét, hogy később apostolai sikeresek lehessenek a pogányok között. Ott marad ez a nép, a vagyonát jelentő sertések nélkül, ott marad a két gyógyult ember, és ott marad sok kérdés az emberek szívében és elméjében. Mi az értékesebb, az ember vagy a vagyon? Ki lehetett ez az ember, aki ilyen hatalommal bír? Milyen Istent, isteneket szolgál? Tulajdonképpen a világnézetük rendül meg. Mindaz amiért dolgoztak, amiben hittek, és ahogy éltek kétségessé válik.

Jézus azzal, hogy elmegy, hagy nekik időt és teret, hogy a kérdések kíváncsisággá váljanak, ez pedig érdeklődést szüljön egy igaz, üdvözítő életre. Ez az út az apostoloknak is tanulságos.
Megtanítja őket, hogy türelmesek legyenek a misszióban.
Megtanítja őket, hogy állhatatosan munkálkodjanak, és ne azonnal akarják a sikert.
És megtanítja őket, hogy az emberek szemét felnyitni, a lelkükhöz eljutni, az életüket Istenhez vezetni keményebb minden más munkánál. 

Jézus azzal a szóval, melyet az ördögöknek mond: „Menjetek!” nem a sátánnak kedvez, hanem minket tanít. A mai világban körbe pillantva nyugodtan mondhatjuk, hogy a sátánnak ma is teret enged Jézus: Menjetek, tegyetek azt, amit akartok. S ha így is van, Jézus ma is tanítani akar. A baj az, elfelejtjük, hogy az ördög engedélyt kér az Isten Fiától.

Elfelejtjük, hogy ki parancsol a gonosznak. 
Elfelejtjük, hogy ezzel az Isten a saját magunk által felépített világot, bálványt, világnézetet akarja összetörni.
Elfelejtjük, hogy türelemre int bennünket az üdvösség megszerzésének útján.
És a legfontosabbat is elfelejtjük, hogy Ő ennek az áldatlan állapotnak bármikor véget vethet…

Sokan kérdezik szemrehányással: miért vannak ezek a háborúk, miért volt a járvány, miért vannak gyógyíthatatlan betegségek, miért van annyi szenvedés? Miért vannak az életemben emberi erővel leküzdhetetlen megpróbáltatások? Miért, miért, miért…? Miért engedi az Isten, hogy a sátán uralkodjék a világban? A választ a mai evangéliumi történetből kapjuk meg. Az Isten időt és teret enged a világban élő emberiségnek, hogy megváltozzon. A mi feladatunk pedig, hogy türelemmel teljesítsük küldetésünket. Ahogy az apostolok is tették: újra és újra bemerészkedünk a pogányok világába, hogy felnyitva szemüket Istenhez vezessük őket. Ehhez adjon az Isten mindannyiunknak türelmet, állhatatosságot és bölcsességet!

Ámen.

Hallgassa meg az elmélkedést podcast csatornánkon János atyától a különféle podcast szolgáltatóknál:

Nyíregyházi Egyházmegye on Apple Podcasts

Google Podcasts - Nyíregyházi Egyházmegye

Nyíregyházi Egyházmegye / Podcast on Spotify

Szöveg: Kicsák János, fotó: en.wikipedia.org

Nyíregyházi Egyházmegye