Érintő - vasárnapi gondolatok Egri Tibor atyával

Mt 9,1-8

Krisztusban szeretett Testvéreim!

A mai evangéliumi gyógyítástörténet csupán 7 vers, mégis minden szónál ékesebben kirajzolódik benne Isten Fiának üdvösséges üzenete. Abban a néhány szóban és jelképes cselekedetben, amivel Jézus egy új élet útján indítja el az ágyban fekvő, béna embert, felsejlik Isten egyetemes üdvözítő akarata, és kirajzolódik annak az isteni Országnak a képe, amely Jézus Krisztus megtestesülésével közöttünk is lakozik. Milyen is ez az ország, amelynek keresztségünk óta mi is teljes jogú tagjai vagyunk, és hogyan kormányozza ezt Isten megtestesült Fia, Jézus Krisztus?

Jézus mert szembe szállni a régi törvényekkel, az emberszeretet, az üdvösség törvénye érdekében. Jézus, mint törvényt tudó, ismerő és tanító „Rabbi” tisztában volt a zsidóság valamennyi törvényével. Ám azt is tudta, hogy az alapjában tiszteletreméltó törvény sokszor csak gúzsba köti, korlátozza az azt betartani akaró embert. Ezért „egyszerűsítette” le azt, amikor a szeretet törvényét hirdette. A mindent felülmúló és felülíró örök érvényű parancsot: Isten és az emberszeretet útját. Ezt tanította egész földi működése során, ezért tett csodákat, ezért halt meg a kereszten és Üdvösségtörténetünk legnagyobb csodájaként ezért támadt fel harmadnapon. Az új törvény betartásához pedig mennybemenetele után segítőt is küldött: a Szentlelket, aki mindörökre velünk marad és segít, hogy az üdvösség útján járhassunk.

Nem az emberek kedvét kereste, hanem Isten akaratát és a szeretet országát. Mi is mindennapi életünkben gyakran küzdünk az érdem és az elismerés kérdésével. Természetes emberi tulajdonságunk, hogyha a munkánkat, feladatunkat tiszta szívvel, teljes odaadással végezzük, akkor joggal vágyunk valamiféle megbecsülésre, elismerésre. Egy bíztató szóra, elismerő kézfogásra, arra, hogy értékeljék és elismerjék teljesítményünket. Gyakran lelki vívódásaink, tépelődéseink oka, hogy ezt a megbecsülést nem kapjuk meg. Természetesnek és szóra sem érdemesnek veszik munkánkat, de első botlásunkat vagy hibánkat kíméletlenül felróják és megbüntetik. Albert Einsteinről szól a történet, amely szerint az egyik egyetemi óráján felírta a táblára a kilences szorzótáblát úgy, hogy direkt vétett benne egy hibát. A diákok rögtön pusmogni kezdtek, hogy már biztosan öregszik a professzor, ha már ezt az egyszerű műveletet sem képes megoldani. Mire Einstein így válaszolt: Önök rögtön észrevették az egyetlen helytelen számításomat és nem foglalkoztak azzal, hogy a másik kilenc helyes volt. Bizony, sajnos mi is gyakran beleesünk ebbe a hibába. Könnyen megtaláljuk és meg is ítéljük a rosszat, elfeledkezve a sok, meg sem említett jóról. Jézus ebben is tanítani szeretett volna bennünket. Ő a szeretet törvényét, embertársunk tiszteletének örök axiómáját mindennél fontosabbnak tartotta. Ezért merte átlépni a régi törvényt. Ezért mert szombaton gyógyítani, bűnös ember házába betérni, megvetett emberekkel társalogni. Nem öncélú, polgárpukkasztó módon, nem örök elégedetlen gerillaharcosként, hanem a szeretet törvényének hirdetőjeként. És merte megmutatni az igazi elismerés forrását. Nem a törvényhozók, a földi hatalmasságok kedvét és elismerését kereste, nem a kor-szellemnek akart behódolni, nem lájk-vadászatra törekedett.

Az Ő igazi elismerése a meggyógyult ember hálás ölelése, a boldogságtól kicsordult könnycseppek, a bénaságtól gyógyult ember első, bizonytalan lépései, a bűntől megszabadultak lelkének szabad szárnyalásai voltak. Az igazi értékek, amelyekkel mi is mindennap találkozunk, amelyek bennünket is elismernek és igazán értékessé tesznek Isten szemében.

Jézus Krisztus az embert is bevonja az üdvösség művébe. Nem rajtunk tesz csodát, hanem velünk együtt. Gyönyörű és szemléletes példa erre a mai evangéliumi gyógyítástörténet. Jézus a csodatévő szavak után nem állítja fel, nem segíti fel a meggyógyult bénát, hanem felszólítja: „Kelj fel, vedd ágyadat és menj házadba!”

Tedd meg, ami tőled telhető! Légy te is részese gyógyulásodnak! Állj fel a padlóról és tudd: én ott vagyok Veled és támogatlak! De az első lépést neked kell megtenned! Akarnod kell meggyógyulni, mindennél erősebben, mindennél jobban. És én segítek Neked!

Csodálatos és a szó valódi és átvitt értelmében is felemelő ez az isteni üzenet. Az ökölvívó Kovács István, vagy ahogyan nagyon sokan ismerjük és tiszteljük, Kokó, mondta egyszer az egyik nyilatkozatában: Nem az az igazi harcos, aki sohasem kerül a padlóra, hanem az, aki mindig fel tud állni. Azt gondolom, Krisztus is ezt szeretné a mai evangéliumban a lelkünkbe írni: merjünk harcolni, merjünk felállni és újra küzdeni. Abban a biztos tudatban, hogy mindennapi küzdelmeinkben nem egyedül kell, hogy harcoljunk, hanem velünk van a Győzelem Ura, aki segít, bíztat és támogat, hogy csatáinkból győztesen és megerősödve kerülhessünk ki!

Ámen

Hallgassa meg az elmélkedést podcast csatornánkon Tibor atyától a különféle podcast szolgáltatóknál:

Nyíregyházi Egyházmegye on Apple Podcasts

Google Podcasts - Nyíregyházi Egyházmegye

Nyíregyházi Egyházmegye / Podcast on Spotify

Szöveg: Egri Tibor, fotó: CarmelMission.org

Nyíregyházi Egyházmegye