Érdemes Krisztusért áldozatot vállalni – ünnep Nyírcsaholyban

„Isten láthatatlanul, de tisztán érezhetően velünk volt ezekben a munkákban, ezekben az években” – tett tanúbizonyságot a házigazda, Molnár József atya, nyírcsaholyi helyettes lelkész, aki a hálaadó Szent Liturgia után köszönt meg az elmúlt négy évben lezajlott felújítási munkálatokért mindennemű segítséget.

Kiemelve az anyagi támogatást – az egyházmegye ráfordítását, a pályázatok összegeit és a közösség pénzbeli adományait –, valamint azt a sok fizikai munkát, melyet a képviselőtestületi tagok, hívek ajánlottak fel a közösség szolgálatáért. Ennél a gondolatnál elérzékenyült a lelkipásztor, hiszen nehéz, embert próbáló időszakon vannak túl mindannyian – a pap és a hívei: az eddigi négy, szolgálati év első percétől a felújítás és megújulás jegyében zajlott.

Megújult a parókia kívülről belülről; rendezték a parókia udvarát is; aranyozták az ikonosztáziont, napelemet telepítettek a tetőre; folytatták a közösségi ház élhetővé tételét: a nagyterem immár használható állapotba került; a templom külső, homlokzati felújítása is megtörtént. A templom előtti kereszt felújítása a legutolsó állomás volt a sorban: kőalapja hófehéren hordozza a régi korpuszt, s hirdeti Krisztust.

A búcsúi Szent Liturgián együtt imádkozott főpásztorával Papp Zoltán mátészalkai esperes-parókus atya, Gelsei Gábor ópályi parókus atya, Kicsák György fábiánházi parókus atya, Kicsák János nagydobosi parókus atya, Bodnár Attila atya, Beregi István nyírparasznyai parókus atya, Magyar László nyírkátai parókus atya, valamint Hajdu István római katolikus atya, nyícsaholyi plébániai kormányzó. Diakónusi szolgálatot Gánicz Tamás atya végzett.

A liturgián Szocska Ábel püspök atya Szent Jeromos szavaival indította prédikációját: „Sine labore non erit corona”, azaz „izzadságos munka nélkül nincs korona”. A jeromosi mondatot Péter és Pál apostolok életére és közvetve a mi életükre vonatkozatta.

Arra a kérdésre adta meg a választ, vajon miért épp Péter és Pál apostol van ilyen kiemelt szerepben az egyházi évben – még böjtöt is tartunk ünnepükre készülve. Két különböző természetű emberről van szó: Simont (’csendes’) elnevezte Krisztus Péternek, azaz kősziklának, Sault (’kiérdemelt, nagy’) pedig Pálnak, azaz kicsinek. Ennek megfelelően élték az életüket. Más volt családi életük, más volt haláluk, de mindketten életüket adták Krisztusért – különböző években, de egy napon érte őket a tanúságtétel.

A jeromosi bölcsesség összeköti őket: fáradtságot nem kímélve hűségesen végezték a rájuk bízott feladatot. Nem földi jutalmat, hanem mennyei koronát kaptak cserébe.

Nyírcsaholyban is verejtéket nem kímélő, áldozatot vállalni képes emberek élnek. Zajlanak a munkálatok a földeken Péter-Pál napjához kapcsolódóan: aki vetett, az most arathat. A verejtékkel teli, fáradságos munkának megvan a gyümölcse, megkapjuk érte a koronát: a felújítási munkálatok a templom, a közösségi ház, és a parókia körül befejeződtek. Ez a megáldás immár koronázása, eredménye a ráfordított munkának.

„Érdemes Krisztusért áldozatot vállalni, fáradozni, érdemes az életben verejtékezve dolgozni, mert azért mindig megkapjuk a jutalmat. Persze nem mindig úgy, ahogy mi gondoljuk. Megtiszteltetés a keresztények számára, ha Krisztusért áldozatot vállalnak, annak jutalma nem marad el” – biztatott a főpásztor.

A szertartás után a körmeneti evangéliumok a megáldandó felújított helyszíneknél hangzottak el, s utánuk a főpásztor meghintette szenteltvízzel azokat.

A miroválás után szeretetvendégségre várták a jelenlévőket.

Szöveg és fotó: P. Tóth Nóra/Nyíregyházi Egyházmegye

Nyíregyházi Egyházmegye