Hűségben és reménységben – elindult a 22+ zarándoklat

Idén újra Tiszaújvárosból indult Máriapócsra a fiatal felnőttek, azaz az útonlevők zarándoklata. Július 18-án késő délután a görögkatolikus templom udvarán volt a gyülekező, ahol Jeviczki Ferenc parókus fogadta a zarándokokat. A lelki ráhangolódás most alkonyati zsolozsmával kezdődött, Kocsis Fülöp érsek-metropolita vezetésével.

Az embernek a lényegéhez tartozik, hogy „úton van”, hogy bejárja az élet útját. A zarándoklatra indulva érdemes elgondolkodni azon, vajon ez az út mit is jelent, tanácsolta Fülöp atya az egybegyűlteknek. Milyen egyszerű is lenne – vetette fel a metropolita - ha a zarándokok az előttük álló távolságot csak úgy megkaphatnák, mint üveggolyót, ahogy József Attila jól ismert versében szereplő kis Balázs. Azonban mindannyian jól tudjuk, a távolság nem kézbe vehető, és olyan távolság is van, amely nem csak méterekben vagy utcahosszban mérhető. Bármilyen legyen is „a távolság mindig nehezen leküzdhető, a távolság legyőzésért meg kell küzdenünk, dolgoznunk kell rajta lépésről lépésre, és ha jól indul neki az ember, akkor már nem annyira jut eszébe, hogy mint üveggolyót megkapja.” , mondta Fülöp atya, majd arra is rámutatott, hogy nem csak az a célunk, hogy legyőzzük a távolságot, hanem magára a folyamatra is szükségünk van; nem csak a megérkezés öröme csodálatos, hanem az addig vezető út is.

„Jó dolog zarándokolni, mert egyre közelebb jutunk nemcsak Máriapócshoz, hanem az Istenhez és önmagunkhoz, közelebb jutottunk az életünk a céljához. Minden egyes zarándoklat közelebb visz saját magamhoz. És ez az, ami jó, ez az, amit érzékelek. Nem a lépéseket, a meleget, a szomjúságot nézem, hanem a lelkem formálódását érzékelem. Ez lesz az az „üveggolyó” amit a végén megkapok, ha jól zarándokolok. Amikor valami nehézség ér, annak is kell örüljek, mert tudom, hogy enélkül nem tudnék megérlelődni. Az egész életutam érlelődését összesűrítve a zarándoklaton megkapom. Erre kértük Isten áldását, ezzel a lendülettel, ezzel az örömmel, ezzel a lelkesedéssel induljunk el Máriapócsra.” - biztatta az út előtt állókat a főpásztor.

Az úton levőket Salai Szabolcs atya, a zarándoklat főszervezője látta el a következő napokra szóló hasznos információkkal, majd ténylegesen is elindult a csapat Fedor Péter atya vezetésével. Igaz, a vecsernye után még csak egy rövid távot kellett gyalogosan megtenni, a város túlsó végéig.  A Tiszaújvárosi Gyógy- és Strandfürdőben dr. Fülöp György, a város polgármestere és Madzin János támogatásával megszervezett vacsora várta a csapatot. A szállás elfoglalása után Varga Csaba atya vezetésével jó hangulatú csapatépítő feladatokkal folytatódott az este.

Pénteken reggel az utrenye után indulnak el Kálmánháza felé, ahol Lőrincz Bálint, volt NB1-es vízilabdázó várja a csapatot,majd a késő esti órákban érnek Máriapócsra.

Szöveg és fotók: Varga-Juhász Bernadett/Miskolci Egyházmegye

Nyíregyházi Egyházmegye