Meddig sántikáltok kétfelé? – Nyíregyházára érkezett a 22+ zarándoklat | Nyíregyházi Egyházmegye

Kérjük, vegye figyelembe, hogy ez a hír 157 napja íródott

Ők, a 22+ korosztály, az útonlevő fiatal felnőttek, minden évben meghívást kapnak a szervezőktől, a Miskolci Egyházmegye Ifjúsági Irodájának (GIF – Görögkatolikus Ifjúsági Fórum) munkatársaitól, hogy együtt induljanak Máriapócs felé egy néhány napos közös zarándoklaton.

2024-ben ismét Tiszaújvárosban találkoztak a legelső, nulladik napon, csütörtökön, majd másnap reggel innen indultak tovább Kálmánházára. A késő délután már Nyíregyháza-Rozsrétszőlőn érte a zarándokokat, akikhez csatlakozott Rozsrétszőlő határában Szocska A. Ábel nyíregyházi megyéspüspök is.

A parókia kis kápolnájában, az épülő görögkatolikus templom szomszédságában köszöntötte a vendégeket Kovács Csaba Nyíregyháza-rozsrétszőlői parókus atya: „hőségben és reménységben” – formálta át szellemesen az idei mottót (Hűségben és reménységben), hogy felderítse a nagy melegben menetelőket. Majd bemutatta röviden a bokortanyák egyik legnagyobbikát, az immár Nyíregyháza településrészeként számom tartott Rozsrétszőlőt, valamint a parókia történetét.

A közösség frissítő megállóval fogadta a 22+-os fiatalokat a Nevelős Szabadidőparkban a park tulajdonosának köszönhetően, innen egy szakaszon traktorral rövidítettek a kilométereken.

Nyíregyháza szívébe a Szarvas utcán vezetett az út, az alkony sötétjében a kivilágított székesegyház és a zarándokokat üdvözlő harangszó hívogatta őket. Az üres utcákon sokáig hangzottak utánuk a kihangosított zarándokdallamok.

A Szent Miklós-székesegyházban Atanáz és Ábel püspök atyák jelenlétében Szabó Csaba Péter beosztott lelkész atya végzett vecsernyét, és a Miskolci Egyházmegye főpásztora tartott elmélkedést.

„Nagy Szent Atanáz Szent Antal életrajzában írta le, hogy a remete az első sivatagi szent, Szent Illés próféta szavát minden áldott nap elmondta: »Él az Úr, az Izráel Istene, aki előtt állok«. Nemcsak Szent Antal, hanem a mi javunkra is válik, ha tudatosítjuk: ki Az, aki felkelt minket, aki életben tart” – emlékezetett mindenkit a püspök.

A másnapi, Illés próféta ünnepéhez kapcsolódóan Illés prófétának egy másik mondatát is idézte – igazodva a zarándoklat gondolatköréhez is: »Meddig sántikáltok kétfelé?«

Délelőtt keresztényként járunk katolikus iskolába, templomba, délután pedig éljük a magunk gyarló életét? A nap egyik részét keresztényi, a másik részét kevésbé keresztényi módon töltjük? – vetette fel megfontolandó kérdésként. »Meddig sántikáltok kétfelé?« – kérdezi Illés próféta és kérdezi az Atya is tőlünk.

„Nem mindig haladunk előre lelki életünkben, olykor csúszásban vagyunk. Hiszen hajlamosak vagyunk arra, hogy bizonyos napokat megszenteljünk, más helyzetekben pedig világi módon töltsük el az időt. Zarándoklatunk épp ezért tisztulásra is szolgál” – mondta a hierarcha.

„Az Úr is nap mint nap megkérdez minket, akarunk-e kétfelé sántikálni? Kövessük őt inkább teljes szívvel!” – javasolta Atanáz atya.

Atanáz püspök azt kívánta a zarándokoknak, hogy „csúszás nélkül, nem sántikálva, egyenesen, a Jóisten útján járjanak és a boldogság célját elérjék”.

A szervezők, Salai Szabolcs atya, Nagy Luca és Fedor Péter atya az útonlevők nevében hálájuk jelenként minden, a zarándokokat fogadó, segítő vagy időlegesen kísérő laikusnak vagy klerikusnak éltetéssel és zarándokpólóval köszönték meg a testi-lelki támogatást. A zarándokok a vecsernyét követően a templom udvarán költötték el a kései vacsorát, a Szent Miklós Görögkatolikus Általános Iskola vendégváró ételét.