Érintő – vasárnapi gondolatok Kicsák János atyával

Mt 14,22-34

Krisztusban Kedves Testvérek!

Sokszor érzi azt az ember, hogy átcsapnak feje felett a hullámok. Nem úgy történnek a dolgok, ahogy azt eltervezte, mert közbejön valami tőlünk független, kívülről érkező történés, amit nem tudunk befolyásolni, irányítani: egy gazdasági vagy egy politikai esemény, vagy személyes életünkben egy betegség, családunk belső viszályai, megromlott kapcsolataink vagy munkahelyi problémák. Ilyenkor sokszor csak sodródunk az árral, próbálunk fenn maradni a víz tetején…

Péter és apostol társai a csodálatos kenyérszaporítás után szállnak bárkába Jézus sürgetésére. Nyilvánvaló öröm, büszkeség tölthette el őket miután részt vehettek Jézus csodájában. Az emberek, akik között ők mozogtak – először, hogy osszák a kenyeret és halat, utóbb, hogy összeszedjék a maradékot –, nyilván feléjük is kifejezték rajongásukat. Érthető az öröm és büszkeség. Így indulnak el, a megszokott módon, hogy átkeljenek a túlsó partra. Ám az ellenszél megnehezíti az utazást, és amikor megjelenik Jézus a vízen járva, még inkább felváltja az örömöt a félelem és kétségbeesés érzése. Rájönnek, hogy életük törékeny, hogy vannak külső tényezők, amiket nem befolyásolhatnak, mint például a vihar. Mindeközben találkoznak az Istennel. Olyan Istenélményük van, amilyen korábban sosem. Ez nem az a Jézus, aki gyógyít, aki sikeres, mert kenyeret ad a népnek, itt Jézus nem tanít, nem esküvőn vesznek részt… Itt Jézus azzal a hatalommal bír, ami a teremtéskor nyilvánult meg: Istennek hatalma van élet és halál felett. Péter ebben a helyzetben szeretne Jézushoz menni, de elbizonytalanodik hitében és azonnal elkezd merülni.

Ez az a pont, ahol mindannyian összekapcsolódhatunk a történettel. Péter és mi is érezzük, ahogy átcsapnak fejünk felett a hullámok, és nem marad más, mint a kétségbeesett kiáltás: „Uram, ments meg!” Jézus minket is megragad és fölemel, nemcsak a víz felett vagyunk, hanem járhatunk rajta. Beemel a bárkába, a biztonságba. Amikor megmenti az embert az Isten, amikor találkozol az életedben a Szenttel, azzal, ami nem hétköznapi, akkor nem marad más hátra, mint hogy felismerjük Jézusban: „Valóban Isten Fia vagy!”

Miért van életünk tengerén olykor vihar? Miért van folyamatosan mozgásban a víz? Miért jönnek a jó dolgok után rosszak? Nos nem azért, mert az Isten nem szeret vagy mert bűnös vagy. Egész egyszerűen azért, mert az ember hajlamos arra, hogy sikereiben megfeledkezzék az Istenről. Bábel tornyának építése óta tudja a mi Mennyei Atyánk, hogy szükségünk van hullámhegyekre és hullámvölgyekre is. A sátán pedig mindig gondoskodok az ellenszélről, hogy legyen min vitatkozni, legyen, ami miatt kétségbeeshetünk. 

Két dologról nem feledkezhetünk meg:

Az egyik az ima: „Uram, ments meg!”
A másik, hogy Isten láthatatlanul, de azzal a legyőzhetetlen, elemi erővel és hatalommal, ahogy teremtette és megváltotta ezt a világot: mindig mellettünk áll. 

Az én Istenem erős és hatalmas Isten, aki, ha engedi is, hogy gőgös természetem sérülést szenvedjen, azzal a gyöngéd szeretettel áll mellettem, amivel teremtette és megváltotta ezt a világot!

Ámen.

Hallgassa meg az elmélkedést János atyától a különféle podcast szolgáltatóknál:

Nyíregyházi Egyházmegye on Apple Podcasts

Google Podcasts - Nyíregyházi Egyházmegye

Nyíregyházi Egyházmegye / Podcast on Spotify

Szöveg: Kicsák János, fotó: P. Tóth Nóra / Nyíregyházi Egyházmegye

Nyíregyházi Egyházmegye