Pilgrimage of young people to Máriapócs

Szombaton a reggeli órákban Szent Illés próféta ünnepét tartották a Szent Miklós-székesegyházban, a Szent Liturgiára a 22+ zarándokai is bekapcsolódtak. Annál is inkább, mert Ábel püspök számukra is megfontolandó gondolatokat fogalmazott meg prédikációjában – lelki muníciót adva a zarándoklat utolsó napjára.

A főpásztor felhívta a figyelmet – a templomban is látható – Illés próféta ábrázolásokra, s arra, hogy alakja épp az Útonlevők idei mottójához köthető: Hűségben és reménységben.

Isten feladatra hívja Illést, s azt is megígéri neki, hogy gondoskodik róla. Keresztény életünknek külső, látható jelei és belső történései párhuzamosan működnek: a kereszt, a viselkedés, az öltözködés, a böjtölés, az imádság mellett a hűség és a reménység belső, mozgató ereje, lelki tartalma hitünknek.

Bemutatta, hogy működött mindez Illés prófétánál: az Isten elhívja, majd próbára teszi, de ő hűséges marad, s abban reménykedik, hogy az Úr is megtartja ígéretét: „az Isten megmutatta gondoskodását, hűségét kiválasztottja, Illés felé”.

Ezzel állította párhuzamba a keresztények életét: meghívást kapunk, melynek külső-belső jelei megmutatkoznak; Istenhez való hűségünket megpróbáltatások érik; mi pedig reménykedünk abban, hogy hűséges marad hozzánk az Isten, gondoskodik rólunk, megvígasztal.

Időről időre meg kell erősödnünk hűségünkben és reménységünkben – zárta gondolatait a hierarcha.

Július 20-án további zarándoktársak szegődtek az addigi csapathoz, így több mint hatvanan indultak el a nyíregyházi szálláshely és vendéglátó Szent Miklós Görögkatolikus Általános Iskola elől az aznapi harminc kilométerre.

Az előző napokhoz hasonlóan igekártya hangolta lelkileg a fiatalokat, valamint azok az atyák, akik az út során elmélkedéseket tartottak. Megálltak Nyíregyháza-Oroson és Napkoron.

Monostory Marcell atya és a helyi római katolikus atya köszöntése, Mosolygó Tamás atya tanítása, valamint Ororsz István Mokiosz atya hűségről, Kocsis Dániel atya reménységről tartott elmélkedése, majd Dudás György atya szempontjai segítették a lelki töltődést.

A pénteki gyakorlathoz hasonlóan ezen a napon is volt csendes szakasz a hallottak feldolgozására, elmélyülésre.

Az esti órákban érkeztek meg a könnyező Szűzanyához. A csoportkép után – a szervezők, Salai Szabolcs atya, Fedor Péter és Nagy Luca megszólítására – egy élménymegosztással zárták a templom előtti parkban a zarándoklatot. Másnap, az Illés próféta ünnepére tartott Szent Liturgián többen jelen voltak a fiatalok közül.

Az egyik résztvevő, Farkas Friderika, aki idén sérülése miatt nehézkesen és csak szakaszokban teljesítette a távot, de mind a három nap fotózta az útonlevőket, így vallott a többiekkel együtt, a poros, sáros utakon megtett kilométerekről, s az élethelyzetről, melyet Máriapócsra vitt ezen a zarándoklaton:

Fotó: Farkas Friderika

„Ez nem egy megszokott nyaralós képem. Nem a tengereken készült, hanem a porban. A tűző napon, hosszú kilométerek után. Ez nem a spanyol riviéra, hanem egy erdő valahol Tiszaújváros és Nyíregyháza között. Nem a legközelebbi barátaimmal vagyok, hanem olyanokkal, akiket nemrég ismertem meg. S mégis az egyik kedvenc képem. Mert szeretetre tanít. Mindig, minden körülményben szeretni azt a helyzetet, amiben vagyunk, akkor is, ha nehéz, akkor is, ha fáj... Mert nem rólunk szól, hanem Róla. S mivel Róla szól, így rólunk is... Mekkora paradoxon ez is. Szeretni és elfogadni. Mert mennyire könnyű elfogadni azt, amit szeretünk és mennyire könnyű szeretni azt, ami elfogadható számunkra... De fordítva? Elfogadni azt, ami nehéz, amit nem szeretünk...? Alázatra is tanít. Elfogadni, hogy vannak az embernek gyöngeségei, hogy életében először nem tud végigcsinálni egy zarándoklatot, mert vannak határai. S mekkora ajándék ezt a helyzetet is elfogadni és szeretni.”

Kapcsolódó:

Meddig sántikáltok kétfelé? – Nyíregyházára érkezett a 22+ zarándoklat

A távolság legyőzése közben a 22+

Hűségben és reménységben – elindult a 22+ zarándoklat

Szöveg és fotó: P. Tóth Nóra/Nyíregyházi Egyházmegye

Nyíregyházi Egyházmegye