„A legkeményebb kérdések”, amelyeket Ferenc pápától valaha is kérdeztek

Huszonhat országból kétszázötvenkilenc levelet írtak a gyerekek a pápának. Ezek közül harminc olvasható a nemrégiben megjelent Kedves Ferenc pápa! című kötetben. A levelek írói ilyen és ehhez hasonló kérdéseket tesznek fel a szentatyának: Hogyan tudott Jézus a vízen járni? Láthatnak-e minket a mennyből a meghaltak? Mit csinált Isten, mielőtt megteremtette a világot? Hol szeretsz a legjobban imádkozni? Mit szeretnél még tenni, hogy szebb és őszintébb legyen a világ?

Megrendítő a tízéves szíriai Mohammed kérdése : „Lesz még olyan szép a világ, mint régen?” A pápa válaszában egyszerű szavakkal sokat mond, nekünk, felnőtteknek is, nem csak a gyerekeknek: „Vannak, akik fegyvereket gyártanak, hogy az emberek harcoljanak és háborúzzanak egymással.” Ám a szenvedésnek vége lesz egyszer. „Ha megbocsátunk egymásnak, eljutunk eljövendő ott­ho­nunk­ba, amely nagyon szép lesz, mert Isten jelenléte teljesen átalakítja.”

Egy hatéves albán kislány levelére adott válaszában Ferenc pápa megvallotta, hogy gyerekkorában nagyon szeretett táncolni. Megtanulta a hagyományos argentin táncokat is. „Ma is nagyon kedvelem a tangót. Tudod, a táncban a jókedvünket és örömünket fejezzük ki. Emiatt táncolunk fiatalként, így fejezzük ki, hogy örül a szívünk.” Aztán így folytatta: „Még a nagy Dávid király is táncolt, amikor bevonult Jeruzsálembe, a szent városba. Ünnepélyes körmenettel vitték oda a szövetség ládáját, ő pedig táncra perdült előtte. Úgy táncolt, mint egy gyerek! Felesége, Míkol kinevette és megvetette őt szívében. Ez a nő belebetegedett a komolyságba, amit én »Míkol-kórnak« hívok. Azok az emberek, akik nem képesek kifejezni az örömüket, mindig komolyak.”

A hétéves amerikai Williamnek azt válaszolta, hogy ha tehetne egy csodát, meggyógyítaná a beteg gyerekeket. „Soha nem tudtam megérteni, miért szenvednek a gyerekek. Számomra ez titok: nem tudom megmagyarázni. Miért szenvednek a gyerekek? – a szívem ezt kérdezi tőlem. Jézus sírt, most is sír.”

Ez a néhány idézet ízelítő csupán. Ám ha gyerekeinkkel, unokáinkkal mi is elmélyedünk a válaszokban, hitünk, imaéletünk gazdagodhat, példákat láthatunk arra, milyen is a tartalmas elmélkedő ima. Segítenek ebben a rajzok is, amelyek szintén a levélíró gyerekektől valók. A szentatya többször is utal ezekre.

A magas szintű kommunikációs képzettséggel is rendelkező teológus író, Antonio Spadaro jezsuita atya a már előkészített levélanyaggal felkereste Ferenc pápát, és diktafonra rögzítette válaszait. A szentatya olykor elgondolkozva, máskor elszomorodva vagy mosolyogva mintegy másfél órán át „beszélgetett” a levélírókkal.

A szép kiállítású könyvet a jezsuita kiadók hazánkon kívül további tíz országban, tizennégy nyelven jelentették meg. A magyar kiadást Korponai Gábor SJ fordította, és Szigeti László szerkesztette. Címe akár ez is lehetne: Kisgyerekek nagy kérdései. Olvasóink emlékezhetnek arra, hogy a gyerekmisékre egykor sok szülő is azért járt el, mert szerette a rövid, egyszerű prédikációt, egy jó hitoktató tanítását.

forrás: Új Ember, fotó: news.va

Nyíregyházi Egyházmegye