Huszonhat országból kétszázötvenkilenc levelet írtak a gyerekek a pápának. Ezek közül harminc olvasható a nemrégiben megjelent Kedves Ferenc pápa! című kötetben.
Huszonhat országból kétszázötvenkilenc levelet írtak a gyerekek a pápának. Ezek közül harminc olvasható a nemrégiben megjelent Kedves Ferenc pápa! című kötetben. A levelek írói ilyen és ehhez hasonló kérdéseket tesznek fel a szentatyának: Hogyan tudott Jézus a vízen járni? Láthatnak-e minket a mennyből a meghaltak? Mit csinált Isten, mielőtt megteremtette a világot? Hol szeretsz a legjobban imádkozni? Mit szeretnél még tenni, hogy szebb és őszintébb legyen a világ?
Megrendítő a tízéves szíriai Mohammed kérdése : „Lesz még olyan szép a világ, mint régen?” A pápa válaszában egyszerű szavakkal sokat mond, nekünk, felnőtteknek is, nem csak a gyerekeknek: „Vannak, akik fegyvereket gyártanak, hogy az emberek harcoljanak és háborúzzanak egymással.” Ám a szenvedésnek vége lesz egyszer. „Ha megbocsátunk egymásnak, eljutunk eljövendő otthonunkba, amely nagyon szép lesz, mert Isten jelenléte teljesen átalakítja.”
Egy hatéves albán kislány levelére adott válaszában Ferenc pápa megvallotta, hogy gyerekkorában nagyon szeretett táncolni. Megtanulta a hagyományos argentin táncokat is. „Ma is nagyon kedvelem a tangót. Tudod, a táncban a jókedvünket és örömünket fejezzük ki. Emiatt táncolunk fiatalként, így fejezzük ki, hogy örül a szívünk.” Aztán így folytatta: „Még a nagy Dávid király is táncolt, amikor bevonult Jeruzsálembe, a szent városba. Ünnepélyes körmenettel vitték oda a szövetség ládáját, ő pedig táncra perdült előtte. Úgy táncolt, mint egy gyerek! Felesége, Míkol kinevette és megvetette őt szívében. Ez a nő belebetegedett a komolyságba, amit én »Míkol-kórnak« hívok. Azok az emberek, akik nem képesek kifejezni az örömüket, mindig komolyak.”
A hétéves amerikai Williamnek azt válaszolta, hogy ha tehetne egy csodát, meggyógyítaná a beteg gyerekeket. „Soha nem tudtam megérteni, miért szenvednek a gyerekek. Számomra ez titok: nem tudom megmagyarázni. Miért szenvednek a gyerekek? – a szívem ezt kérdezi tőlem. Jézus sírt, most is sír.”
Ez a néhány idézet ízelítő csupán. Ám ha gyerekeinkkel, unokáinkkal mi is elmélyedünk a válaszokban, hitünk, imaéletünk gazdagodhat, példákat láthatunk arra, milyen is a tartalmas elmélkedő ima. Segítenek ebben a rajzok is, amelyek szintén a levélíró gyerekektől valók. A szentatya többször is utal ezekre.
A magas szintű kommunikációs képzettséggel is rendelkező teológus író, Antonio Spadaro jezsuita atya a már előkészített levélanyaggal felkereste Ferenc pápát, és diktafonra rögzítette válaszait. A szentatya olykor elgondolkozva, máskor elszomorodva vagy mosolyogva mintegy másfél órán át „beszélgetett” a levélírókkal.
A szép kiállítású könyvet a jezsuita kiadók hazánkon kívül további tíz országban, tizennégy nyelven jelentették meg. A magyar kiadást Korponai Gábor SJ fordította, és Szigeti László szerkesztette. Címe akár ez is lehetne: Kisgyerekek nagy kérdései. Olvasóink emlékezhetnek arra, hogy a gyerekmisékre egykor sok szülő is azért járt el, mert szerette a rövid, egyszerű prédikációt, egy jó hitoktató tanítását.
forrás: Új Ember, fotó: news.va
Nyíregyházi Egyházmegye
H | K | SZ | CS | P | SZ | V |
---|---|---|---|---|---|---|
1 |
2 |
3 | ||||
4 |
5 |
6 | 7 |
8 |
9 |
10 |
11 |
12 | 13 |
14 |
15 |
16 |
17 |
18 |
19 |
20 |
21 |
22 |
23 |
24 |
25 |
26 |
27 |
28 |
29 |
30 |