Érintő - vasárnapi gondolatok Szabó Csaba Pèter atyával

Mt 18,23-35

Krisztusban Kedves Testvérek! 

Jézus tanítói tevékenységének egy különleges ajándéka, hogy tanít bennünket – tanítványait – a mennyek országáról. Azt is mondhatnánk, hogy ma Jézus a mennyei igazságszolgáltatásról beszél nekünk!

A király, aki elszámoltatja adós szolgáit, az első szolga adósságát látva kérte, hogy mindenét adják el és fizesse meg neki a tartozását. A szolga leborult ura előtt és kérlelte hogy engedje el neki ezt az adósságot. A király megkönyörült a szolgán és elengedte neki a tartozást, szabadon engedte őt. Amikor ez a szolga találkozott szolgatársával, aki szintén tartozott neki, elfeledkezett arról, hogy milyen irgalmat kapott ingyenesen urától. Megragadta, elkezdte folytogatni, és követelte rajta a tartozást. Amikor a szolgatársa nem tudta megfizetni a tartozást, akkor börtönbe vetette, míg meg nem fizeti azt. 

Ezen a ponton az evangéliumi történet az igazságszolgáltatás szempontjából tanúkként idéz bennünket. Hiszen akik látták ezeket az eseményeket, jelentették a királynak, aki visszahívta ezt a beképzelt szolgát. Meg van rá a kísértés, hogy tanúkként legyünk mi is ennek a történetnek részesei, akik eldönthetjük, hogy ki érdemelt volna irgalmat és ki nem. De nem ez a mai feladatunk!

Jézus az evangéliumi szakasz végén megemlíti, hogy a király visszahívta ezt a zsarnokoskodó szolgát és börtönbe vetette. Zárásként pedig azt mondja a körülötte állóknak – és velük együtt nekünk is –, hogy így tesz majd mennyei Atyánk is velünk akkor, ha meg nem bocsátjuk vétkeit testvéreinknek.

Mi, akik sokszor hálatelt szívvel kezdjük imádságainkat az emberszerető Istennek megfogalmazni, sokszor fogalmazunk meg bocsánatkéréseket, bűnbánatunk eredményeként végzünk szentgyónásokat, imádkozzuk szertartásainkon, imádságainkban, hogy Uram irgalmazz, és mégis elfelejtjük azokat az embereket, akik felett mi nem tudunk irgalmat gyakorolni. Szeretnénk Isten kegyelméből részesülni, de a kegyet nem akarjuk gyakorolni, akárcsak a gonosz szolga. Jézus mondata a megbocsátásról, a testvéreinknek való megbocsátásról nagyon súlyos következményt hordoz magával, hiszen azt mondja, hogy így tesz majd mennyei Atyám is veletek.

Nem kell félnünk, mert a mai evangéliumi szakasz tartalmazza a megbocsátás megfejtését: egyszerűen gyakorolnunk kell a király irgalmas szeretetét, amivel először nézett a gonosz szolgára. Azt mondja az evangéliumban Jézus, hogy a király megkönyörült a szolgán, szabadon engedte és adósságát elengedte. Ennyi dolgunk van a megbocsátás pillanataiban:

megkönyörülni azon, aki lehet, hogy meg sem érdemli,
szabadon engedni azt, akit a szívünk a harag fogságába ejtett és
elengedni adósságát, elengedni bűnét annak a testvérnek, akinek most az én irgalmas szívemre van szüksége.

Ha hű tanítvány és igaz barát akarok maradni Krisztushoz, akkor meg kell tanulnom és életre kell váltanom a tőle tanult irgalmas szeretetet.

Habár úgy kezdtem az elmélkedést, hogy egy igazságszolgáltatás is lehetne a mai evangéliumi szakasz, mégsem arról szól. A szívemet nem a saját igazságom, nem is mások igazsága fogja betölteni és gyógyítani, hanem egyedül Isten irántam, és testvéreim iránt való irgalmassága.

Ha Jézus a mennyek országaról tanít, és ennyire fontos neki a megbocsátás, az irgalmasság, akkor valószínűleg ezek mellett nem mehetünk el semlegességel, hiszen a megbocsátás és az irgalmas szív mondhatjuk úgy is, hogy a mennyország belépőjegyei. Ha pedig megtanulom hogyan kell irgalmasnak lenni, és helyesen megbocsátani, akkor már részesévé válhatok a föltámadás örömének.

Ámen

Hallgassa meg az elmélkedést Csaba atyától a különféle podcast szolgáltatóknál:

Nyíregyházi Egyházmegye on Apple Podcasts

Nyíregyházi Egyházmegye / Podcast on Spotify

Szöveg: Szabó Csaba Péter, fotó: res.cloudinary.com

Nyíregyházi Egyházmegye