Kirmess in Nyírcsászári

Urunk színeváltozását ünnepelték, s egyben a templom búcsúját tartották az ünnepet megelőző vasárnapon a főpásztorral a nyírségi településen. Ez az ünnepi együttlét egyúttal alkalmat adott arra is, hogy az elmúlt évben folytatott munkálatok eredményét, a belsőleg megújult és átalakult parókiát megáldják.

A Szent Liturgián, ahol a kerület papságával és néhány távolabbról érkezett atyával együtt imádkozott a házigazda, Seres Péter atya, Ábel püspök az ünnep kapcsán az egyik legfontosabb emberi tulajdonságról, az őszinteségről beszélt.

A templom eredetileg a január 6-i vízkereszt ünnepére lett szentelve, ám a hívek kérésére ezen a parókián az augusztus 6-án ünnepelt, Urunk színeváltozását választották búcsúi ünnepnek – magyarázta a főpásztor. A két egyházi ünnep azonban nem áll olyan távol egymástól: mindkettőben megnyilatkozik Krisztus isteni mivolta, valamint mindkettő egyfajta tükör.

A tükör és visszatükrözés gondolatkörében elmélkedett. Egy monostorban nem szokás tükröt elhelyezni: a szerzeteseknek egymás tükreinek kell lenniük, akár kinézetről, akár viselkedésbeli visszajelzésről van szó – indult el személyes emlékek mentén az elmélkedésben.

Előfordul, hogy nem tetszik, amit a tükörben látunk: sírunk vagy dühösek vagyunk, de a hibát jobb szeretjük magunk meglátni először, s kijavítani még mielőtt mások észreveszik.

Az őszinteség az ember által tartott tükör, mely nemcsak a külső megjelenést, hanem pozitív tulajdonságainkat, szeretetünket, de hibáinkat és gyengeségeinket is visszatükrözi.

Őszintének lenni nem könnyű. Keresztelő Szent Jánost – miként a mondásban: igazat szólj, és betörik a fejed – őszinteségéért cserébe lefejezték. És arra is rávilágított, hogy milyen nehéz elfogadni az őszinte szót és kritikát. A jelenséget sokféle szemszögből vizsgálva azonban megállapította, milyen fontos erény is az őszinteség: a közvetlen közelben élők, a rokonok, a munkatársak, vagy épp a pap és a püspök számára is elengedhetetlen, hogy őszinték legyünk velük. De ne felejtsük elmondani nekik a jót sem – hívta fel a figyelmet az atya.

A Tábor-hegyi Úrszínváltozáskor Krisztus utat mutatott a tanítványoknak: a feladatot, amit rájuk bízott, el kell végezniük, „mintegy arra kérte őket, legyenek tiszta tükrök, az isteni igazságot tükrözzék az emberek felé. Ez a feladata minden kereszténynek is. Ha a világ torzít is, nekünk, keresztényeknek őszintének kell lennünk.”

„Vigyázzunk arra, hogy a tükör, amivé nekünk válnunk kell, legyen mindig tiszta és az igazságot és őszintét tükrözze vissza mások felé” – zárta prédikációját.

A búcsúi ünnepen kivételesen sokan imádkoztak együtt: a filiából, a testvérfelekezetekből, a környékről is érkeztek hívek, és jelen voltak a település világi vezetői is.

A görögkatolikus hívek – kicsik és nagyok egyaránt – köszöntötték a főpásztort, átadták neki személyes hálaajándékaikat.

Seres Péter parókus atya pedig megköszönte a jelenlétet nemcsak a püspöknek, de a koncelebráló atyáknak is.

A szertartás a parókia udvarán folytatódott, ahol Ábel atya megáldotta a parókiabelsőt. Majd miroválással és közös agapéval zárták a napot.   

Szöveg és fotó: P. Tóth Nóra/Nyíregyházi Egyházmegye

Nyíregyházi Egyházmegye