Az egyik legnagyobb „lopás”: ha Istentől ellopom az időmet – Kocsis Dániel atya előadása a hetedik parancsolatról

Mivel Dániel atya erkölcsteológiai tanulmányokat folytatott, és ez jelenleg is a kutatási területe, ilyen megközelítésből világította meg ezt a tulajdonképpen egyértelmű parancsot.

Az előadást egy kérdéssel indította: „Mi volt a célja a Jó Istennek a tízparanccsal?” Nem tiltás, hanem az a szándék, hogy boldog legyek. Azt kell megértenünk, hogy a világban vannak törvényszerűségek (pl. a gravitáció: ha leejtem a telefonom, földre esik, és valószínűleg összetörik), melyeknek következménye van. Nem tehetek meg bármit. A parancsok segítenek, hogyan éljek, hogy boldog legyek. Az atya röviden felvázolta az első hat parancsolatot, hogy miként lehet épp ellenkezőleg értelmezni azokat, hogy ne a tiltást érezzem meg belőle, hanem ha megtartom, akkor az örömet. Így jutottunk el a 7. parancsolatig.

A lopás tulajdonképpen már következmény: valamilyen hiánynak a pótlása. Ha tárgy eltulajdonítására gondolunk, az egyértelmű. Úgyhogy gondolkozzunk egy kicsit másképp.

Lophatok elsősorban magamtól. Mitől foszthatom meg magam, mit lophatok? Esetleg időt? Kilopom magam mások életéből? Tegyem fel magamnak a kérdést: elégedett vagyok-e az életemmel? Meg tudok-e békélni a sorsommal? Ez nem a „beletörődést” jelenti, hiszen mindig törekedni kell jobbá tenni a magunk és környezetünk életét, hanem elsősorban azt, felteszem-e naponta a kérdést: bízok-e eléggé Istenben?

Az előadásban az atya igyekezett választ adni azokra a kérdésekre, hogy kitől, mit, mikor, hogyan lopok. Az egyik legnagyobb „lopás”: ha Istentől ellopom az időmet. Nem adom meg a lehetőséget, hogy kegyelmét elnyerjem, nem fordítok elég időt imádságra, templomba járásra, nem töltök Vele elegendő időt. Ugyanezt tudom tenni embertársammal is, ellopom az idejét, a bizalmát. Nem adom meg neki a lehetőséget pl. a bocsánatkérésre, vagy nem adom meg neki a szeretet lehetőségét. Munkát is lehet lopni. Hogy dolgozok? Nemesít-e engem, illetve másokat a munkám? Minden pillanat számunkra és környezetünk számára is fontos, értékes? Nem elveszek tőlük, hanem értéket adok nekik. Nemesítem őket a munkámmal, energiámmal, időmmel? Ha igen, akkor nem lopok, hanem adok! És így a parancsból nem a tiltás domborodik ki, hanem inkább az ellenkezője, és az tesz boldoggá engem is, környezetemet is.

Végül a tízparancsot a gerincünkhöz mint testrészünkhöz hasonlította:

A gerinc tartást biztosít, ugyanakkor rugalmas és lehajlik másokhoz. A parancs szigorú, de értelmezése rugalmasságot is enged. Ezt viszont szakemberekre, papokra kell bízni, és magyarázatát tőlük tanulni, kerülni a „saját értelmezést”.

Dániel atya azzal a tanulsággal zárta előadását, hogy nem spórolhatom ki az életemből a tízparancsot. Nehéz megtartani, de ha nem lopom ki belőle az energiát, akkor én is, más is nemesedik tőle. Tegyük fel magunknak a kérdést: kitől, mit, mikor, hogyan lopok el, hiszen a lopás azért van, mert hiányzik valami az életemből.

Szöveg és fotó: dr. Obbágy Veronika

Nyíregyházi Egyházmegye