Álljatok ellen! – 22. alkalommal érkeztek meg a Nemzeti Kegyhelyre fiataljaink

Az esztendőnek ezen forró, augusztusi hetében ismét olyan fiatalokkal találkoztunk, akikre öröm nézni és akikről nem szégyen példát venni... A Görögkatolikus Metropólia szervezésében a Miskolc-Máriapócs távot öt nap alatt tette meg a több mint 400 résztvevő. Mint mondták: a zarándoklat egyfajta önismereti utazás, ahol felfedezhetik saját határaikat, megtapasztalhatják a fizikai megpróbáltatásokat, és új mélységekben ismerkedhetnek meg a spiritualitással. Sokszor volt már példa arra is, hogy életre szóló barátságok születtek és vannak olyanok is, akik itt találtak rá későbbi házastársukra.

A 22. Ifjúsági Gyalogos Zarándoklat kiinduló állomásának Miskolcot választották a szervezők. A Miskolci Egyházmegye jogelődjét, a Miskolci Apostoli Exarchátust száz évvel ezelőtt alapították, így a zarándoklat is bekapcsolódott a centenáriumi eseménysorozatba.

Már kora délután gyülekeztek a fiatalok a miskolci Fáy András Görögkatolikus Technikum és Szakgimnáziumban, az első szálláshelyen.

Az útravaló ajándékok között egy kis keresztet találhattak, hozzá pedig azt a feladatot, hogy gondolják át, ki vagy mi az, amit lelkileg magukkal szeretnének vinni az útra, milyen célt szeretnének elérni. A zarándoklat lelki napján, csütörtökön ezt a célt, bánatot vagy örömöt, kérést vagy hálaadást egy nagyobb szalagra írva vitték tovább Máriapócsra, egészen az Istenszülő lábai elé, az ő gondjaira bízva szándékaikat.

A zarándoklatot megnyitó vecsernyén a Metropólia mindhárom főpásztora jelen volt, majd ismerkedéssel folytatódott az első este. A csapattagok összehangolódását a csoportvezetők, valamint a lelki atyák vezette játékok és kötetlen beszélgetések segítették. Dr. Seszták István atya, a zarándoklat főszervezője személyes zarándoklatélményeit is megosztotta a fiatalokkal. „Nem a könnyűt keressük, hanem az igazit” – mondta lelki megerősítésként.

Úton...

A zarándokok első nap Szirma városrészt vették célba. Miskolc egyik legforgalmasabb részén való áthaladás után ugyan a fáradt lábak a Szent Liturgián pihentek, de a lélek nem. Ehhez Orosz Atanáz püspök tanítása szolgált újabb alapul, az aznapi szent, Maximosz hitvalló gondolataiból kiindulva. A VII. században élt hitvalló atya nagy zarándokló volt, neki köszönhetjük a liturgiánk egyik legszebb magyarázatát, ő volt az, aki először föltárta nekünk, hogy a templom, az egyház, Isten szépségét és jóságát tükrözi. „Ahogyan a Teremtő, a Mindenható létrehozott és fenntart mindenkit a földkerekségen, és szinte a mennyboltról árasztja ránk áldását, úgy a templomban összegyűlő emberek is, a kupola alatt, az egyház jóvoltából egyaránt megkapják az áldást. Hiszen a templomhajóban lévők a mennyboltról áldást adó Krisztus hívei lettek, amikor megkeresztelkedtek” – mondta a főpásztor.

Szintén az első napon hallgatták meg a fiatalok Tasi Tamás tanúságtételét. Tamás atya nyílt őszinteséggel beszélt a függőségről, olykor megdöbbentő, megrázó tényekkel alátámasztva a függőségek kialakulásához vezető, alattomos utakat.

Lelki táplálék – avagy hogyan és kivel érjünk célba?

Sok-sok ima, rengeteg mosoly és ének. Így vezetett az útjuk szerdán Hajdúdorogra. Már sok-sok kilométer volt ekkor mögöttük, és megannyi előttük. Egy zarándoklat során azonban megtanuljuk tisztelni az utat vagy akár a hegyet, ahova nem felmászni, hanem felkéredzkedni lehet. Mivel erre egyedül nem vagyunk képesek, kell hozzá az útitárs és a Jóisten. Épp itt volt hát az ideje egy kis hajdúdorogi kikapcsolódásnak a strandon, ami után feltöltődve, és nyílt szívvel vágtak bele a csütörtöki lelki nap eseményeibe. Ez augusztus 15-re esett. Azon a napon emlékezik meg egyházunk az Istenszülő elszenderüléséről. Egy érseki Szent Liturgiával kezdődött a csendesebb, mélyebb gondolatokat is felszínre hozó lelki nap.

„Szeretett testvéreim, édesanyánk temetésére jöttünk” – kezdte Fülöp atya. Amire igyekezett felhívni a figyelmünket, hogy a szentek például szolgálnak életünkben. „Vajon lehet-e Mária példa előttünk?” – tette fel a kérdést a metropolita. Ha az Istenszülőre gondolunk, sokszor ez a jelző jut eszünkbe: a legszentebb, legtisztább Mária, egy leány, aki tiszta volt. Ebben bizony nagyon is példa lehet Fülöp atya szerint a mai fiatalok számára. Manapság sajnos a tisztaság sokszor gúny tárgyává válik. Holott a tisztaság nemcsak azt jelenti, hogy megőrzik magukat a fiatalok tisztán a házasságig, hanem a lélek tisztaságára is vigyáznak.

Varga Csaba atya tartott elmélkedést délelőtt: nagy izgalmat váltott ki a csapatokból a lelki napon, hiszen azon is el kellett gondolkodniuk, mi az, amit megtennének, ha biztosan tudnák a résztvevők, hogy még 100 évig, csak 10 évig, vagy már csak egy évig élnének ezen a földön.

Domokos Zsolt atya pedig a megfizethetetlen pillanatokra igyekezett felhívni a figyelmet. Saját példáján keresztül mutatta meg, hogy érdemes nyitott szemmel élnünk: vegyük észre azokat az eseményeket, vagy akár kapcsolatainkat, amelyek előre visznek az Isten útján.

Testi megpróbáltatások – együtt könnyebb?

Egy ilyen lelki út azonban számtalan viszontagsággal is jár. Nagyon hamar megtapasztalják a fiataljaink, hogy ki vannak szolgáltatva a körülményeknek is: ágyak helyett néha csak egy tornacsarnokban alszanak éjjel, vagy mondjuk elfogy a meleg víz. Nincs benne semmi titok: a zarándoklathoz hozzátartozik a vízhólyag, az izomláz, talpfájás, fáradtság. Az idei évben ráadásul pont a hőségrekord idején indultak útnak. A zarándoklat során szerzett tapasztalatok észrevétlenül formálják a jellemet, az emberi kapcsolatokat, ezzel értékes leckéket tanulhatnak meg az életről, az önmagukhoz és társaikhoz való viszonyukról. Hamar rájöttek még az újoncok is, hogy egymást támogatva könnyebb az út Máriapócsig, de még a következő pihenőhelyig is.

Az utolsó közös este ismét könnyedebb hangulatban telt, hiszen a Medveles című darabot láthatták Napkoron. Lackfi János legújabb drámája az apamondta.hu podcast-műsorban elhangzó beszélgetések szeretetteljes, apa–fiú kapcsolatok mélységeit kereső interjúkból inspirálódott kétszemélyes színdarab. A mű a két családi szerep nehézségeit, illetve érzelmi viszonyrendszerét mutatja be. Nagy sikert aratott a fiataloknál.

Buzgón az Istenszülőhöz – a megérkezés

Másnap reggel Napkoron egy korai Szent Liturgián erősítette lélekben a fiatalokat Szocska Ábel püspök atya. Az idei mottó kapcsán Szent Pál leveléből hozott magával gondolatokat a közös útra:

„Testvérek: erősödjetek meg az Úrban, hathatós erejéből. Öltsétek föl Isten fegyverzetét, hogy helyt tudjatok állni az ördög cselvetéseivel szemben...Öltsétek föl tehát Isten teljes fegyverzetét. Csak így tudtok ellenállni a gonosz napon és így tudtok mindent leküzdve helytállni. Álljatok ki tehát: derekatokra csatoljátok a tisztesség övét, öltsétek magatokra az igazság páncélját, lábatokra húzzátok a békesség evangéliumának hirdetésére a készség saruját. Mindehhez fogjátok a hit pajzsát, amellyel elháríthatjátok a gonosz minden tüzes nyilát. Vegyétek föl az üdvösség sisakját és markoljátok meg a lélek kardját, ami Isten igéje.” (Ef 6,10-17) Arra sarkallta a fiatal hallgatóságot, hogy álljanak ellen! Hiszen a mai világban olyan sokan igyekeznek letéríteni minket a helyes, krisztusi útról, mi ennek ellenére próbáljunk meg ellenállni a kísértéseknek.

Pócspetri felől már szinte szárnyakat kaptak a fiatalok. Tudták, hogy nem sok van hátra. A máriapócsi görögkatolikus idősek otthonából is kijöttek mindannyian, hogy biztassák a résztvevőket az utolsó métereken. Mosolygó Péter kegyhelyigazgató fogadta a csapatot, majd könnyekkel küzdve sétáltak be a máriapócsi templom ajtaján, hálát adva az elmúlt napokért.

A Paraklisz imádsága után a piros-kék-zöld-sárga csapatok büszkén énekelték el a maguk által kreált dalokat, melyeket nagy tapssal jutalmaztak a társak és a rég nem látott családtagok.

A búcsú pillanatiban a szervezők nevében dr. Seszták István főhelynök igyekezett megköszönni azt a sok-sok segítséget, melyet ezen a héten kaptak mindhárom egyházmegyéből. Hatalmas taps és üdvrivalgás szólt az iskoláknak, ahol befogadták a csapatot, az egyházközségeknek, ahol minden jóval ellátták őket, a kísérő atyáknak, akik pátyolgatták a fiatalok lelkét és hosszasan lehetne még sorolni.

Nagy köszönet illeti a miskolci Fáy András Görögkatolikus Technikum és Szakgimnáziumot, a szirmai görögkatolikusokat, a berzéki egyházközséget, a Hernádnémeti Általános Iskolát, Tiszadob és Tiszalúc közösségét, a hajdúdorogi iskolát és a strand munkatársait, az újfehértói egyházközséget, a nagykállói Korányi Frigyes Görögkatolikus Iskolát, illetve Napkor és Máriapócs közösségét.

Hála és köszönet a szervezésért a Hajdúdorogi Főegyházmegye Pasztorációs Irodájának, munkatársainak: Rakaczkiné Vadász Viktóriának és Szabó Sándornak. Illetve minden segítőnek, aki egy kicsit is könnyebbé tette ezt a hetet a résztvevők számára.

És még mindig nincs vége...

Nagyon fontos egyházunkban az utólagos kapcsolattartás. Bár a zarándokok megtettek Miskolctól Máriapócsig körülbelül 150 kilométert, a közös út tovább folytatódik. Bár a közösségépítés részben spontán módon alakul, azért többször szerveznek számukra a folytatásban találkozókat. Akár karácsony előtt lelki nap formájában, vagy túráznak egyet közösen, esetleg táncházra, imanapra invitálják őket.

A közösség ereje is érezhető: a tartós barátságok, akár a későbbi házastárs megtalálása és a papi hivatás felfedezése mind olyan szálak, amelyek összekötik a zarándokokat.

Talán örökre... 

Videókat és további fotókat az Ifjúsági Gyalogos Zarándoklat Facebook- és Instagram-oldalán talál.

Szerző: Varga-Juhász Bernadett, BSZI / Görögkatolikus Metropólia, fotó: Horváth Kristóf / BSZI

Nyíregyházi Egyházmegye