Resist! - For the 22nd time, our young people arrived at the National Shrine

Az esztendőnek ezen forró, augusztusi hetében ismét olyan fiatalokkal találkoztunk, akikre öröm nézni és akikről nem szégyen példát venni... A Görögkatolikus Metropólia szervezésében a Miskolc-Máriapócs távot öt nap alatt tette meg a több mint 400 résztvevő. Mint mondták: a zarándoklat egyfajta önismereti utazás, ahol felfedezhetik saját határaikat, megtapasztalhatják a fizikai megpróbáltatásokat, és új mélységekben ismerkedhetnek meg a spiritualitással. Sokszor volt már példa arra is, hogy életre szóló barátságok születtek és vannak olyanok is, akik itt találtak rá későbbi házastársukra.

A 22. Ifjúsági Gyalogos Zarándoklat kiinduló állomásának Miskolcot választották a szervezők. A Miskolci Egyházmegye jogelődjét, a Miskolci Apostoli Exarchátust száz évvel ezelőtt alapították, így a zarándoklat is bekapcsolódott a centenáriumi eseménysorozatba.

Már kora délután gyülekeztek a fiatalok a miskolci Fáy András Görögkatolikus Technikum és Szakgimnáziumban, az első szálláshelyen.

Az útravaló ajándékok között egy kis keresztet találhattak, hozzá pedig azt a feladatot, hogy gondolják át, ki vagy mi az, amit lelkileg magukkal szeretnének vinni az útra, milyen célt szeretnének elérni. A zarándoklat lelki napján, csütörtökön ezt a célt, bánatot vagy örömöt, kérést vagy hálaadást egy nagyobb szalagra írva vitték tovább Máriapócsra, egészen az Istenszülő lábai elé, az ő gondjaira bízva szándékaikat.

A zarándoklatot megnyitó vecsernyén a Metropólia mindhárom főpásztora jelen volt, majd ismerkedéssel folytatódott az első este. A csapattagok összehangolódását a csoportvezetők, valamint a lelki atyák vezette játékok és kötetlen beszélgetések segítették. Dr. Seszták István atya, a zarándoklat főszervezője személyes zarándoklatélményeit is megosztotta a fiatalokkal. „Nem a könnyűt keressük, hanem az igazit” – mondta lelki megerősítésként.

Úton...

A zarándokok első nap Szirma városrészt vették célba. Miskolc egyik legforgalmasabb részén való áthaladás után ugyan a fáradt lábak a Szent Liturgián pihentek, de a lélek nem. Ehhez Orosz Atanáz püspök tanítása szolgált újabb alapul, az aznapi szent, Maximosz hitvalló gondolataiból kiindulva. A VII. században élt hitvalló atya nagy zarándokló volt, neki köszönhetjük a liturgiánk egyik legszebb magyarázatát, ő volt az, aki először föltárta nekünk, hogy a templom, az egyház, Isten szépségét és jóságát tükrözi. „Ahogyan a Teremtő, a Mindenható létrehozott és fenntart mindenkit a földkerekségen, és szinte a mennyboltról árasztja ránk áldását, úgy a templomban összegyűlő emberek is, a kupola alatt, az egyház jóvoltából egyaránt megkapják az áldást. Hiszen a templomhajóban lévők a mennyboltról áldást adó Krisztus hívei lettek, amikor megkeresztelkedtek” – mondta a főpásztor.

Szintén az első napon hallgatták meg a fiatalok Tasi Tamás tanúságtételét. Tamás atya nyílt őszinteséggel beszélt a függőségről, olykor megdöbbentő, megrázó tényekkel alátámasztva a függőségek kialakulásához vezető, alattomos utakat.

Lelki táplálék – avagy hogyan és kivel érjünk célba?

Sok-sok ima, rengeteg mosoly és ének. Így vezetett az útjuk szerdán Hajdúdorogra. Már sok-sok kilométer volt ekkor mögöttük, és megannyi előttük. Egy zarándoklat során azonban megtanuljuk tisztelni az utat vagy akár a hegyet, ahova nem felmászni, hanem felkéredzkedni lehet. Mivel erre egyedül nem vagyunk képesek, kell hozzá az útitárs és a Jóisten. Épp itt volt hát az ideje egy kis hajdúdorogi kikapcsolódásnak a strandon, ami után feltöltődve, és nyílt szívvel vágtak bele a csütörtöki lelki nap eseményeibe. Ez augusztus 15-re esett. Azon a napon emlékezik meg egyházunk az Istenszülő elszenderüléséről. Egy érseki Szent Liturgiával kezdődött a csendesebb, mélyebb gondolatokat is felszínre hozó lelki nap.

„Szeretett testvéreim, édesanyánk temetésére jöttünk” – kezdte Fülöp atya. Amire igyekezett felhívni a figyelmünket, hogy a szentek például szolgálnak életünkben. „Vajon lehet-e Mária példa előttünk?” – tette fel a kérdést a metropolita. Ha az Istenszülőre gondolunk, sokszor ez a jelző jut eszünkbe: a legszentebb, legtisztább Mária, egy leány, aki tiszta volt. Ebben bizony nagyon is példa lehet Fülöp atya szerint a mai fiatalok számára. Manapság sajnos a tisztaság sokszor gúny tárgyává válik. Holott a tisztaság nemcsak azt jelenti, hogy megőrzik magukat a fiatalok tisztán a házasságig, hanem a lélek tisztaságára is vigyáznak.

Varga Csaba atya tartott elmélkedést délelőtt: nagy izgalmat váltott ki a csapatokból a lelki napon, hiszen azon is el kellett gondolkodniuk, mi az, amit megtennének, ha biztosan tudnák a résztvevők, hogy még 100 évig, csak 10 évig, vagy már csak egy évig élnének ezen a földön.

Domokos Zsolt atya pedig a megfizethetetlen pillanatokra igyekezett felhívni a figyelmet. Saját példáján keresztül mutatta meg, hogy érdemes nyitott szemmel élnünk: vegyük észre azokat az eseményeket, vagy akár kapcsolatainkat, amelyek előre visznek az Isten útján.

Testi megpróbáltatások – együtt könnyebb?

Egy ilyen lelki út azonban számtalan viszontagsággal is jár. Nagyon hamar megtapasztalják a fiataljaink, hogy ki vannak szolgáltatva a körülményeknek is: ágyak helyett néha csak egy tornacsarnokban alszanak éjjel, vagy mondjuk elfogy a meleg víz. Nincs benne semmi titok: a zarándoklathoz hozzátartozik a vízhólyag, az izomláz, talpfájás, fáradtság. Az idei évben ráadásul pont a hőségrekord idején indultak útnak. A zarándoklat során szerzett tapasztalatok észrevétlenül formálják a jellemet, az emberi kapcsolatokat, ezzel értékes leckéket tanulhatnak meg az életről, az önmagukhoz és társaikhoz való viszonyukról. Hamar rájöttek még az újoncok is, hogy egymást támogatva könnyebb az út Máriapócsig, de még a következő pihenőhelyig is.

Az utolsó közös este ismét könnyedebb hangulatban telt, hiszen a Medveles című darabot láthatták Napkoron. Lackfi János legújabb drámája az apamondta.hu podcast-műsorban elhangzó beszélgetések szeretetteljes, apa–fiú kapcsolatok mélységeit kereső interjúkból inspirálódott kétszemélyes színdarab. A mű a két családi szerep nehézségeit, illetve érzelmi viszonyrendszerét mutatja be. Nagy sikert aratott a fiataloknál.

Buzgón az Istenszülőhöz – a megérkezés

Másnap reggel Napkoron egy korai Szent Liturgián erősítette lélekben a fiatalokat Szocska Ábel püspök atya. Az idei mottó kapcsán Szent Pál leveléből hozott magával gondolatokat a közös útra:

„Testvérek: erősödjetek meg az Úrban, hathatós erejéből. Öltsétek föl Isten fegyverzetét, hogy helyt tudjatok állni az ördög cselvetéseivel szemben...Öltsétek föl tehát Isten teljes fegyverzetét. Csak így tudtok ellenállni a gonosz napon és így tudtok mindent leküzdve helytállni. Álljatok ki tehát: derekatokra csatoljátok a tisztesség övét, öltsétek magatokra az igazság páncélját, lábatokra húzzátok a békesség evangéliumának hirdetésére a készség saruját. Mindehhez fogjátok a hit pajzsát, amellyel elháríthatjátok a gonosz minden tüzes nyilát. Vegyétek föl az üdvösség sisakját és markoljátok meg a lélek kardját, ami Isten igéje.” (Ef 6,10-17) Arra sarkallta a fiatal hallgatóságot, hogy álljanak ellen! Hiszen a mai világban olyan sokan igyekeznek letéríteni minket a helyes, krisztusi útról, mi ennek ellenére próbáljunk meg ellenállni a kísértéseknek.

Pócspetri felől már szinte szárnyakat kaptak a fiatalok. Tudták, hogy nem sok van hátra. A máriapócsi görögkatolikus idősek otthonából is kijöttek mindannyian, hogy biztassák a résztvevőket az utolsó métereken. Mosolygó Péter kegyhelyigazgató fogadta a csapatot, majd könnyekkel küzdve sétáltak be a máriapócsi templom ajtaján, hálát adva az elmúlt napokért.

A Paraklisz imádsága után a piros-kék-zöld-sárga csapatok büszkén énekelték el a maguk által kreált dalokat, melyeket nagy tapssal jutalmaztak a társak és a rég nem látott családtagok.

A búcsú pillanatiban a szervezők nevében dr. Seszták István főhelynök igyekezett megköszönni azt a sok-sok segítséget, melyet ezen a héten kaptak mindhárom egyházmegyéből. Hatalmas taps és üdvrivalgás szólt az iskoláknak, ahol befogadták a csapatot, az egyházközségeknek, ahol minden jóval ellátták őket, a kísérő atyáknak, akik pátyolgatták a fiatalok lelkét és hosszasan lehetne még sorolni.

Nagy köszönet illeti a miskolci Fáy András Görögkatolikus Technikum és Szakgimnáziumot, a szirmai görögkatolikusokat, a berzéki egyházközséget, a Hernádnémeti Általános Iskolát, Tiszadob és Tiszalúc közösségét, a hajdúdorogi iskolát és a strand munkatársait, az újfehértói egyházközséget, a nagykállói Korányi Frigyes Görögkatolikus Iskolát, illetve Napkor és Máriapócs közösségét.

Hála és köszönet a szervezésért a Hajdúdorogi Főegyházmegye Pasztorációs Irodájának, munkatársainak: Rakaczkiné Vadász Viktóriának és Szabó Sándornak. Illetve minden segítőnek, aki egy kicsit is könnyebbé tette ezt a hetet a résztvevők számára.

És még mindig nincs vége...

Nagyon fontos egyházunkban az utólagos kapcsolattartás. Bár a zarándokok megtettek Miskolctól Máriapócsig körülbelül 150 kilométert, a közös út tovább folytatódik. Bár a közösségépítés részben spontán módon alakul, azért többször szerveznek számukra a folytatásban találkozókat. Akár karácsony előtt lelki nap formájában, vagy túráznak egyet közösen, esetleg táncházra, imanapra invitálják őket.

A közösség ereje is érezhető: a tartós barátságok, akár a későbbi házastárs megtalálása és a papi hivatás felfedezése mind olyan szálak, amelyek összekötik a zarándokokat.

Talán örökre... 

Videókat és további fotókat az Ifjúsági Gyalogos Zarándoklat Facebook- és Instagram-oldalán talál.

Szerző: Varga-Juhász Bernadett, BSZI / Görögkatolikus Metropólia, fotó: Horváth Kristóf / BSZI

Nyíregyházi Egyházmegye