Érintő - vasárnapi gondolatok Kicsák János atyával

Mt 21,33-42

Krisztusban szeretett Testvéreim!

Jézusnak a szőlőművesekről szóló példabeszéde a választott nép és az Isten kapcsolatáról szól. Arról, ahogy az Úr prófétákat küld hozzájuk és ők inkább elutasítják Isten földi szószólóit, Isten egyszülött Fiával, Jézus Krisztussal együtt, csakhogy saját fejük után menjenek. Az Ószövetségből tudjuk, hogy ennek az országuk romlása, kettészakadása, majd folyamatos pusztítása lett a következménye, egészen annak megszűnéséig. Talán nem újdonság, amit összefoglaltam néhány mondatban, hiszen sokszor hallottuk már e példabeszédet. Tudjuk, hogy Ő az a szegletkő, amit a zsidók elvetettek, de Isten mégis valami erős és hatalmas építmény, az Egyház alapjává tette. A kérdés az, hogy nekünk üzenhet-e ez a történet valamit, amikor Jézus is megtörtént, vagy történésben lévő eseményre alkalmazza? 

A válasz természetesen az, hogy igen, csak a történet keretei tágulnak egészen szélesre! Mert a szőlőskert már nemcsak az Ígéret Földjét és benne a zsidó népet jelenti, hanem az egész világot, benne az Újszövetségi választott néppel, a keresztényekkel. A gonosz szőlőművesek mai is csak az örökségre hajtanak. Ez a pénztől, hatalomtól, sikertől elvakult világ továbbra sem tud és nem is akar semmit kezdeni Isten tanításával. Pedig az Isten végtelenül irgalmas és hosszútürelmű. Hiszen az Ószövetségben szigorral lépett fel, parancsokat adott és sok mindent tiltott és mégsem sikerült a zsidó népet jobb belátásra téríteni. Jézus egyedül a szeretet parancsát adta. Az értelmünkre és az érzéseinkre próbálta bízni a döntést, hogy a szőlőművesek vagy az Ő szolgái közzé kívánunk tartozni. Nos a világban élők többsége döntött és akárcsak a zsidóság, most is saját fejük után mennek az emberek. S félő, hogy ez ugyanazokat a következményeket hozza a világba, vagyis a megosztottságot, a romlást és a pusztulást. Ez nem ítélet a részemről, hanem egyszerű ténymegállapítás. Az örökség – a világ és annak felélése – fontosabb az Örökösnél, az Isten Fiánál.

Ma is elhangzik, „Gyertek, öljük meg, és szerezzük meg az örökségét!” – de az Istent nem lehet sem megölni, sem kitörölni az Ő szolgáinak szívéből. Sokfelé pusztítják a kereszténységet fizikálisan: Ázsiában, a Közel-Keleten vagy éppen Afrika egyes vidékein mindennap veszélyben vannak keresztény testvéreink. Sok felé pusztítják a kereszténységet szellemileg, erkölcsileg: Európában, Észak-Amerikában lassan lehorgasztott fejjel, mintegy másodrendű állampolgárként kell megélni hitünket. A gonosz szőlőművesek száma pedig gyarapodik, hiszen sokan hiszik el a keresztények közül is, hogy a pénz, a hatalom, a siker fontosabb, mint az Istentisztelet, az imádság, az erkölcsös, Istenfélő élet.

Vajon mindez kudarcot jelent-e számunkra? „A kő, melyet az építők elvetettek, szegletkővé lett.” – hangzik a fejemben a válasz. Az Isten követőit megvetették az Ószövetségben, az Örököst megölték és az Isten szószólóit megvetik ma is. Mindig is kevesen voltunk, de mi tartottuk és tartjuk meg ma is a világot! A kereszténység az alapja ennek a világnak. Nagy terhet hordozunk, mert minden ránk nehezedik. Mi tartjuk meg a világ egészét! Nem könnyű ez a hivatás, ami egyben kiváltság és ha tudatosan éljük meg: boldogságunk forrása is:

Ahogy Mária is boldogan élte meg Istenanyaságát, annak minden nehézségével együtt. Boldog Asszony volt, aki örömmel bízta lelkét Fia ölelő karjaiba elszenderedésében. Ahogy a szentek is boldogan választották akár a vértanúságot vagy egy ország vezetését a kereszténység felé, annak minden kihívásával együtt – mint azt Szent István királyunk tette. Mindegyikük a maga idejében és a maguk helyén álltak helyt az Isteni szózat hirdetésében, hogy térjen jobb belátásra e világ. „Az Úr műve ez, és csodálatos a mi szemünkben.”

A mi feladatunk, hogy boldogan szolgáljuk a szőlőskert Urát. Ez nem a papok feladata, hanem minden keresztényé. A magunk helyén helyt állni és nyújtani mindazt a hétköznapok során, amit Mesterünktől tanultunk:

Amikor beengedünk magunk elé egy autót a kocsisorba,
amikor türelmetlen kliens után rámosolygunk az ügyfélszolgálatosra,
amikor meghallgatjuk a kollégát, aki spontán elkezdi mesélni élete búját és baját, 
amikor ételt veszünk a hajléktalannak,
amikor csendesen viseljük munkahelyünkön a főnök kitörését, vagy otthon kamasz gyermekünk felcsattanását.

Sokféle példát lehetne sorolni, egyszerűeket, hétköznapiakat. Nekünk ezekben kell a Szőlősgazdát boldogan képviselnünk, tudva, hogy egy keresztény jelenléte mindig hitvallás!

Ámen

Hallgassa meg az elmélkedést János atyától podcast csatornánkon, illetve a különféle podcast szolgáltatóknál:

Nyíregyházi Egyházmegye on Apple Podcasts

Nyíregyházi Egyházmegye / Podcast on Spotify

Szöveg: Kicsák János, fotó: P. Tóth Nóra / Nyíregyházi Egyházmegye

Nyíregyházi Egyházmegye