Farewell party at Fox Mountain

Nemzeti ünnepünkön 17 órakor kezdődött a Szent Liturgia a Rókahegyi Görögkatolikus Templomban. A szertartás megkezdése előtt Dr. Ivancsó István atya köszöntötte az oltárnál mellette szolgáló paptársait, dr. Obbágy László nyíregyháza-kertvárosi és Horváth Tamás nyíregyháza-sóstóhegyi parókus atyákat.

István atya most megkülönböztetett figyelemmel köszöntötte Máté Péter atyát, aki római katolikus részről Nagy Csaba atya után látja el Nyíregyházha-Sóstóhegyen a templomi szolgálatot. „Közösségünk nevében kívánom, hogy érezze jól magát, és legyünk olyan jóban, mint az elődeivel. Isten hozta közénk!"

Péter atya prédikációjában Szent István királyunkról beszélt, életszentségéről, aki legyőzte az ahhoz vezető akadályokat, nehézségeket. A sokféle élethelyzetből kikerült szentekről elmondta, hogy voltak köztük tudósok, egyszerű emberek, szerzetesek, családosok.

„Nekünk is, amely élethelyzetben vagyunk, abban kell megélni az életszentségünket. A szentek ezt tették és ezt tette Szent István királyunk is. Nem engedett a bűnnek. A nehézségekben Istent tartotta a legfőbb bástyájának. Istenbe vetett reménnyel és hittel építette az országot. Legyen számunkra Szent István egy ilyen példa, mert ő tudta, hogy kibe kapaszkodhat és nem a könnyebb utat választotta. Minden szentre ez volt a jellemző. Megtették a mindennapi dolgaikat, felismerték, hogy mikor és hol tudnak jót tenni, szeretetből. Felismerték továbbá azt, hogy mire hívja őket az Isten. A feladataikhoz az erőt Isten adta meg nekik. Szent István királyunk példa arra is, hogy alázatosságban és szeretetben törekedhetünk az életszentség felé. Nem lehetetlen. Szent István királyunk egész családja szent lett.”

„A mai evangéliumi szakaszban Jézus a Jó Pásztorhoz hasonlítja magát, azt akarja kiemelni, hogy a vele való találkozásban valóban Vele és nem csak a béressel találkozunk. Tudjunk mi is figyelemmel lenni az Úr szavára, ne tudjon eltéríteni semmi sem az ő követésétől.”

Szent István ünnepén azt kívánta Mindannyiunknak, hogy egyfajta reménykeltés legyen számunkra az ő élete. És példa arra is, hogy földi életünk után van egy mennyei valóság is, amely felé törekszünk, melyet Krisztus megígért számunkra: a szentek lakóhelye. Fontos, hogy mi is odategyük magunkat a mindennapokban, odafordítsuk szívünket Jézus felé.

Az amboni ima után következett a Szent István Díj átadása, amit az idén Gál Sándornak ítéltek oda, aki a templom építésén sokat fáradozott, s azóta is vasárnap és ünnepnap mindig a templomban van, jó példát adva másoknak.

Majd megáldották az új templomi lobogót, amivel egy jó szándékú adakozó kívánta ékesíteni a templomot. Isten áldja meg érte! Meglepetésként kaptak egy új oltárkeresztet, azt is megáldották.

A liturgia végén körmenetet tartottak a négy evangélium olvasásával. A Szent István-ereklyét is vitték az új kereszttel és a templomi lobogókkal.

A körmenet végén a templomajtóban megáldották és megszegték az új kenyeret. Az új kenyérből mindenki részesült. István atya elmondta, hogy „Ennek az a sajátossága, hogy a hívek által összehozott lisztből készült. Az egybeadott liszt, illetve a belőle sült „templomunk kenyere" azonban kifejezi egységünket, erősíti közösségünket.”

A Himnusz eléneklése és az éltetések után miroválás és az új kenyérből antidór osztás volt az ünnepre való tekintettel.

A szertartás végén pedig szeretetvendégségre vártak mindenkit egy süteményre, egy pohár italra, egy kis beszélgetésre.

Szöveg és fotó: Juhászné Szabó Erika / Nyíregyházi Egyházmegye

Nyíregyházi Egyházmegye