Az igazi valónkat csak az Isten látja – cigánypasztorációs lelkigyakorlatot tartottak Hajdúdorogon

Az imádság évében az Istennel folytatott párbeszéd volt a fő témája a találkozónak, melynek mottója:

Taníts meg minket imádkozni! (Lk 11,1).

Az elmélkedéseket Juhász Imre újfehértói plébános, a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye cigánypasztorációs referense tartotta, mellette Orosz Atanáz, a Miskolci Egyházmegye püspöke tartott közös gondolkodást a zsoltárokról. A háromnapos eseményt megtisztelte jelenlétével Székely János püspök atya is. A nyitónapon Szent Liturgián vehettek részt a jelenlévők, melyen Fülöp metropolita mondott szentbeszédet.

Mk 5,1-20

Abban az időben Jézus a tenger túlsó partjára, a gadarénusok vidékére ért. Amint kiszállt a bárkából, a sírok felől nyomban egy tisztátalan lélektől megszállott ember jött szembe vele. A sírboltokban lakott, és még láncokkal sem tudta senki megkötözni. Már sokszor megbilincselték és láncra verték, de széttépte a láncokat, összetörte a bilincseket. Senkinek sem sikerült megfékeznie. Éjjel-nappal állandóan sírboltokban és a hegyekben tanyázott, kiáltozott, és kövekkel ütötte-verte magát. Amikor messziről meglátta Jézust, odafutott hozzá, a földre borult előtte, és nagy hangon kiabált: „Mi közöm hozzád, Jézus, a magasságbeli Istennek Fia? Az Istenre kérlek, ne gyötörj!” Mert ráparancsolt: „Menj ki, tisztátalan lélek, ebből az emberből!” Meg is kérdezte: „Mi a neved?” Erre így válaszolt: „Légió a nevem, mert sokan vagyunk.” Egyúttal nagyon kérte, ne zavarja el őket erről a vidékről. Ott legelészett a hegyoldalon egy nagy konda. Ezért az ördögök mind azt kérték tőle: „Küldj a disznókba, hadd szálljuk meg azokat!” Jézus tüstént megengedte nekik, és a tisztátalan lelkek kimenve megszállták a disznókat. Erre a mintegy kétezer disznóból álló konda a meredekről a tengerbe rohant, és a vízbe fulladt. A kanászok elfutottak, és elvitték a hírt a városba és a tanyákra. Az emberek jöttek, hogy megnézzék, mi történt. Jézushoz érve látták, hogy az ördögtől megszabadult most ott ül felöltözve, ép ésszel, és megijedtek. A szemtanúk elbeszélték nekik, mi történt a megszállottal és a disznókkal. Kérlelni kezdték, hagyja el határukat. Amikor beszállt a bárkába, az imént még megszállott kérte, hogy vele mehessen. Jézus azonban nem engedte meg, hanem azt mondta neki: „Menj haza a tieidhez, és beszéld el, milyen nagy dolgot tett veled az Úr, hogyan könyörült meg rajtad!” Az el is ment, és Dekapoliszban elkezdte hirdetni, milyen nagy dolgot tett vele Jézus. És mindenki csodálkozott.

„Ahhoz, hogy megértsük, hogy milyen nagy dolgot cselekedett Jézus ezzel az emberrel, mindenekelőtt vizsgáljuk meg, hogy honnan indult ez a személy” – kezdte Fülöp atya. „A leírás szerint ördögtől megszállott ember volt, ma úgy mondanánk, hogy egy antiszociális lény, aki nem tud megmaradni az emberi közösségben. Egyszer csak Jézus közeledik és odafut hozzá. Ez az antiszociális ember, aki nem tűri meg az emberek jelenlétét, mindenkit gyűlöl, odaszalad Jézushoz, mert önkéntelenül tudja, hogy neki Jézus közelében kell lennie” – mutatott rá Fülöp metropolita.

„Még a nevét sem tudja, azonosítja magát ezekkel az ördögökkel. Pedig ez nem ő. És amikor Jézus egyetlen szavára megtisztul, akkor felszínre kerül ő maga, akit addig nem is ismertek. És ez az ember teljesen átalakulva elkezdi hirdetni, hogy mit tett vele az Úr. Ez ő, akit addig senki nem ismert. Ő önmaga sem ismerte önmagát” – erősítette meg, majd feltett egy nagyon fontos kérdést a jelenlévőknek:

„Testvéreim, értitek, hogy miért fontos nekünk találkozni Jézussal? Hogy rájöjjünk arra, hogy kik is vagyunk valójában. Hogy ki lehetnék, ha megszabadulnék a szenvedélyektől, a bűnöktől, amelyek leláncolva tartanak, amelyek nem hagynak engem, hogy az legyek, aki valóban vagyok. És Jézus nélkül nem is tudok azzá válni. Az igazi valómat csak az Isten látja. És csak Jézus Krisztus tudja felszínre hozni, hogy ki is vagyok valójában” - mondta. Ehhez azonban szerinte sok imádság kell, hogy a Jézussal való találkozásban tisztuljon a látásunk. Ebben a háromnapos lelkigyakorlatban pedig az a feladat, hogy az imádság valóban átalakítson minket azzá, akik valójában vagyunk, akiknek az Isten lát minket.

Szabó Tamás a Nyíregyházi Egyházmegye pasztorális helynöke is ellátogatott a háromnapos eseményre. Szombati prédikációjában úgy fogalmazott: „pontosan tudjuk, hogy kiért vagyunk itt ezen a Földön. Pontosan tudjuk, hogy az áldás azt jelenti, hogy Isten országának válok munkatársává, eszközévé. És éppen ezért tudom, hogy jól cselekszem. Nem az eredményeket, nem a köszönetet, és nem a hálát várom, hanem az erőt” – mondta Tamás atya.

És Ő adja az erőt, hogy képesek legyünk szeretni. Ő adja az erőt, hogy képesek legyünk szolgálni. És így értjük meg azt, hogy valójában meghívást jelent áldottnak lenni. Isten országát építhetem. Ha az ő munkáját, az ő szeretetét viszem, így leszünk testvérekké. Ha ezt a szeretetet adjuk oda, ajándékozzuk egymásnak” – emelte ki helynök atya. „Áldottak vagyunk mindannyian. Mert Krisztusra figyeltünk, és benne láttuk az áldást. Áldottak vagyunk, hogy áldássá váljunk azok között, akik közé most visszamegyünk. Hogy vigyünk valamit ebből a csodából. Hogy áldássá váljunk mások számára. Nem a szavaink, hanem a tetteink és szeretetünk által” – zárta gondolatait Szabó Tamás atya.

A lelkigyakorlatot minden évben meghirdetik, nemcsak a vezetőknek, lelkipásztoroknak, hanem közösségi tagoknak is, ezért mindig nagyon vegyes az összetétel – összegezte ezt a három napot a szervező képviseletében, Bángi-Magyar Anna. 80-85 fő jelent meg az idei lelkigyakorlaton, összesen 12 egyházmegyéből. Mint mondta: nagyon jó látni, hogy valakik évtizedek óta ismerik már egymást, és itt most újra találkozhatnak. A cigánypasztoráció terén azonban igen sok nehézséggel találkozik a szakember. Az egyik a bátorság hiánya, fogalmazott Anna. Szerinte bátran oda kell lépni a másikhoz, nyitottnak kell lenni feléjük, az illető így tudja csak meghallgatni a másikat. Nyitott szívekre van szükség. A másik nehézség az, hogy sajnos kevesen dolgoznak ezen a területen – és még kevesebben érzik ezt hivatásuknak.

A fiataloknak mentoruk van, egyeseknek ráadásul cigány pártfogó mutat utat. Az ő feladatuk megtanítani nekik, mi is az a közösségi szemlélet. Szerinte kiemelten fontos az állandó jelenlét: akár imaközösséget létrehozni roma fiataloknak, akár tanodát, amihez pedig minden generáció csatlakozhat. Ezzel egyfajta biztonságot lehetne teremteni számukra. Mint fogalmazott: nem szabad úgy gondolnunk a cigányságra, hogy ők csak a rászorulók vagy mélyszegénységben élők! Nagyon sokan mutatnak jó példát: tanulnak, szakmát szereznek, családot alapítanak. Erre kellene még több lehetőség és fórum, hogy őket megmutassuk!

Hála és köszönet az idei szervezésért is, többek között Bángi-Magyar Annának és a görögkatolikus egyházmegyék cigánypasztorációs megbízottainak: Oroszné Obbágy Ritának (Görögkatolikus Cigánymissziós Koordinációs Iroda), Dalanics Zoltánnak és Nagy Zoltánnak. Köszönjük a Nagy Szent Bazil Görögkatolikus Gimnáziumnak, hogy biztosították a helyszínt, Verdes Miklós atya pedig igyekezett minden váratlan helyzetet megoldani.

Izgatottan várjuk a következő találkozót!

Szöveg és fotó: BSZI/Hajdúdorogi Főegyházmegye

Nyíregyházi Egyházmegye