Keresztelő Szent János fejevétele – a szembesítés ünnepe

Heródes tulajdonképpen nem akarja bántani Jánost. Szent Márk evangelista így fogalmaz erről: „Heródes ugyanis félt Jánostól, tudta, hogy igaz és szentember, ezért védelmezte. Ha beszélgetett vele, nagyon zavarba jött, de azért szívesen hallgatta”. Mit jelenthetett az embereknek Keresztelő Szent János felbukkanása? Miért olyan fontos, hogy ő helyet és szerepet kapott az üdvtörténetben?

Egy történettel hadd indítsak. Volt egyszer egy szentbeszédem az egyik Szent Liturgián – ez velünk, papokkal elég gyakran előfordul –, utána odajött egy néni, nagyon aranyos, kedves volt, és azt mondta: olyan szépen tetszett beszélni, nagyon jó volt.

Megkérdeztem, hogy mi tetszett benne? Azt felelte, hogy „azt nem tudom, de jó volt”. Persze ennek is van helye, szerepe, értéke, mert az ember kapott valamit. De nagyon sokszor nem szembesülünk az igazi tartalommal.

Itt egy jelenség, Keresztelő János a maga valójában: kimegy a pusztába, úgy él, hogy közben lemond mindenről. Rajta nincs fogás. Ő nem fogadott el senkitől semmit. Ő senkinek a senkije. Leírja a Szentírás, hogy egy bőrövvel a derekán kimegy a pusztába, igazi aszkéta, vadmézet eszik, meg sáskát. És szájtátva hallgatják az emberek.

Ő egy igazi jelenség volt. Ilyen módon hatással volt az emberekre. Ma a turisztikában ezt attrakciónak neveznénk.

És Heródes valóban szívesen hallgatja. Igen ám, de nem azt cselekszi, amiről János beszélt. Mert igazából azt nem értette meg. Tehát ő abból a jelenlétből, ami áradt Szent Jánosból, abból érzi az attrakciót, de fogalma nincs arról, hogy ez őrá milyen konzekvenciákat jelentene.

Ha lenyűgöz egy tanítás minket, ha jó hallani, az még önmagában iszonyúan kevés. És ez az ünnep erre hívja fel a figyelmet Heródesen keresztül: jó az attrakció, jó néha lenyűgözöttnek lenni, jó a hatása alá kerülni valakinek, ez előfordulhat, csak kérdés, hogy ez elég-e. És az én válaszom az, hogy nem elég. Nem elég. Mert arra van szükség, hogy meg is tegyem, amit hallottam.

És Jézus is beszél erről, a magvető példázatában.

Amikor jön János, elmondja, hogy ő nem a Krisztus, másrészt meg figyelmeztet: a balta már oda van téve a gyökerekre. Aki nem érti meg, és nem cselekszi meg amit tanít neki Krisztus, az nem is részesül…

És én a keresztény világban félek is ettől: nem elég, hogy ott vagyunk a templomban, hogy részesülünk a közös ünneplésben. Vajon értettünk-e mindent, ami elhangzott, és hogy a fejünkben van-e az a konzekvencia, hogy innentől fogva az én életemre ennek hatással kell lennie. A fát a gyümölcséről ismerni, megmondja Krisztus. Nagyon gyönyörű fánk lehet, ha nem hoz termést. Hit cselekedetek nélkül halott, mondja Szent Jakab. Boldogok, akik hallgatják, és megcselekszik, mondja Jézus.

Ez mindenre vonatkozik. Nem elég a jelenség hatása alá kerülni, mint Heródes, hanem le kell vonni a konzekvenciát – és elsősorban saját magamra vonatkozóan és eszerint cselekedni.

A teljes beszélgetést meghallgathatja médiatárunkban:

Keresztelő Szent János fejevétele – a szembesítés ünnepe

Forrás: P. Tóth Nóra/Nyíregyházi Egyházmegye

Nyíregyházi Egyházmegye