1th September: the beginning of the school year and the new church year

Miért kezdődik az egyházi év – akárcsak a tanév – szeptember 1-jén a görögkatolikus egyházban?

Hogy nagyon ősi gyakorlatról van, azt az is igazolja, hogy az iskolában is szeptember elsejével kezdődik az új tanév.

Egyházunkban négy indokot szoktak felsorolni:

1. Az Ószövetségben ősszel kezdődött az új év. Ezt vette át örökségként az egyház.

2. A polgári időszámításban szintén: a császár a termések betakarítása után számoltatta el a helytartóit, és így kezdtek új évet.

3. A hagyomány szerint Jézus ezen a napon kezdte meg a názáreti zsinagógában a nyilvános működését.

4. Az ősegyház ezt a gyakorlatot vette át, és szeptember 1-jén kezdte az új esztendőt.

Ezek adják tehát az alapot ahhoz, hogy mi is szeptember elsején kezdjük az új egyházi évet. Egyébként a római katolikus testvéreink sem január 1-jén, hanem advent első vasárnapján kezdik az egyházi évet.

Igaz, hogy előtte nincs szilveszterezés, de annál fontosabb, hogy az Úr Jézussal kezdjük az évet.

Hogyan ad ritmust az egyház az egyházi évkörrel a híveknek a mindennapokban?

Az egyház minden nap segítséget kíván nyújtani a híveinek a hivatalos imádságával. A napok legnagyobb része „egyszerű” hétköznap, kisebb részük ezek közül kiemelkedő ünnep. A napi zsolozsma rendje – és annak imádkozása is – Istenhez emeli a lelket. Ámde ezt leginkább a papok és szerzetesek végzik. A mindennapi Szent Liturgia mindig jelzi, hogy köznapról van-e szó, vagy ünnepről, illetve annak milyen fokozatáról. Tehát az, aki rendszeresen jár templomba, illetve liturgiára, ezt közvetlenül tapasztalhatja. Ugyanakkor azoknak is, akik csak vasárnap és ünnepnapokon jönnek templomba, megvan a lehetőségük, hogy az egyházzal együtt imádkozzanak, megérezzék az egyházi év ritmusát.

Tudjuk, hogy ünnepeink két nagy ciklusra oszlanak: az állandó és változó ünnepekre. Míg az előbbieknek biztos naptári dátuma van (mint például a karácsony), az utóbbiak általában egy-egy vasárnaphoz kötődnek (mint például a karácsony előtt két, illetve a karácsony utáni egy vasárnap), illetve egy ciklust ölelnek fel (mint a nagyböjt).

Hasonlatot is mondok. Olyan ez, mint amikor valaki egy igen magas hegycsúcsra megy fel, és a felhők közül látja kibukkanni a többi hegycsúcsot, melyek eligazítást adnak a jó irány felé.

Az egyházi év első napjával elindul egy ciklus: az Istenszülő születése az első kiemelkedő ünnep, majd sorban végigélhetjük a nagy, lítiás ünnepekkel a krisztusi üdvtörténetet. Közben pedig kisebb megemlékezése, ünnepek foglalják el a maguk helyét az évben. Hogyan is épül fel egy az egyházi ünnepek sora egy évben?

Azért nem ennyire egyszerű a helyzet. Igaz, hogy az egyházi évben az első nagy ünnepünk Szűz Mária születése, amely „örömet hirdetett az egész világnak”. Az is igaz, hogy a vége felé ott van az Istenszülő elhunyta és mennybevétele, aki „anyja lévén az életnek, átköltözött az életre”. De még következik két nagy ünnep (Szent István király, illetve Keresztelő Szent János fejvétele). Ámde mégiscsak az Istenszülő ünnepe zárja az évet (bár ezt ismét csak a napi templombajárók tudják), mert augusztus 31-én az „öltönyének és övének elhelyezésére” emlékezünk.

Mindazonáltal nem kell keresni a liturgikus évben a történelmi és üdvtörténeti események szigorú egymásra következését. Nem a naptári dátumok adják a liturgikus ünnepek láncolatát. Bár olykor felfedezhető, hogy egymásra következnek az ünnepek (de ismét le kell szögezni, hogy biztos történelmi dátumuk nincs), mint az Úr Jézus születése, nyolc nap múlva a körülmetélése, negyven nap múlva a templomban való bemutatása. Érdekes, hogy még legnagyobb ünnepünknek, a húsvétnak sincs biztos naptári dátuma, csak liturgikus ünneplése, mégpedig a 325-ös Niceai (vagy Nikaiai) Egyetemes Zsinat óta a tavaszi napéjegyenlőséget követő első holdtölte utáni első vasárnap. Ámde a nagyhét szent eseményei, illetve a húsvét utáni időben lévő ünnepek, egészen pünkösdig, már ehhez igazodnak.

 Liturgikus szempontból is fontos, hogy mi következik, hiszen ehhez igazodnak a szertartások: a felolvasott evangéliumi és apostoli szakaszok, a szertartás változó szövegrészei, a böjti időszakok. Viszont ez egy bonyolult szisztémát követ. Mi alapján?

Szertartási rendünk – a liturgikus naptárt is beleértve – valóban bonyolult. A világhírű Robert Taft professzorról azt tanultam Rómában, hogy egy nap liturgikus rendje és összes szövege 528 évenként tér vissza változtatás nélkül. Hány oldalas énekeskönyvet kellene készíteni, hogy minden napnak meglegyen a pontos liturgikus szövege?! Hát ezért van oly sok liturgikus könyvünk! A pontos szabályok alapján (melyek nagy része a hatodiktól a tizenegyedik századig alakult ki) lehet összeállítani egy-egy napnak a szertartásait, beleértve az ünnepeket is.

Az apostoli és evangéliumi szakaszok rendjének kialakulását nem tudjuk pontos dátumhoz rögzíteni. Az biztos, hogy ősi rendszer. Egy biztosat tudunk: a múlt század első harmadában a szír görög katolikus melkita pátriárka írásban rögzítette a rendet, s ezt mi is átvettük. Először 1961-ben adta ki a magyar görögkatolikus egyház ezt a rendet egy kis önálló füzetben. Tény azonban az is, hogy az 1915-ös evangéliumos könyvünk függelékében legalább az evangéliumi szakaszok rendje szerepel.

Végeredményben azt lehet mondani, hogy tényleg bonyolult szisztémáról van szó, de ennek kialakulásához nekünk kevés közünk van: átvettük, és a hagyományokhoz ragaszkodva használjuk.

Tény, hogy az ünnepeknek – és jeles napoknak – és a nagyobb liturgikus tisztelettel „ellátott” szenteknek „saját” szentírási olvasmányaik vannak. Hogy mi alapján történt a kiválasztásuk? Az Egyház igyekszik az ünnepek által és a szentek példáján keresztül is tanítani. S ehhez „válogatott” olyan szentírási részleteket, amelyek – szándéka szerint – ennek a célnak megfelelnek.

Szeptember első napján, a tanév és az egyházi év legelején minden tanulóra és azokra, aki oktatásukkal és nevelésükkel foglalkozik, valamint minden jóakaratú embertársunkra a Jóisten áldását kérjük!

Fotó: julianelliottphotography.com

Nyíregyházi Egyházmegye