International Pilgrimage of the Scouts in Máriapócs - interview with community founder Carlo Volpe

Carlóval Telkibányán találkoztam, ahol több tucat családdal, köztük negyven gyerekkel nyaralt. Kacskaringós, vadregényes út vezet a hegyközi faluba, az út két oldalán sorakozó erdő fái átnyúlnak az út fölött, lombjaikkal egymásba karolva zöld alagutat formálnak, a levelek között átszűrődő napsugár imitt-amott arany nyalábokkal festi meg az aszfaltot. A faluban a főútról lekanyarodva a hathektáros erdőben megbújó egykori Károlyi-kastély felé veszem az irányt. Festői környezetben, hatalmas fenyők ölelésében áll a ma már szállóként működő épület. Hívom Carlót, aki már integet az étterem teraszáról. Mosolygós arc, tagadhatatlanul olasz külső, szelíd nyugalom – így tudnám jellemezni. Arra a kérdésemre, hogy magyarul, vagy angolul beszélgessünk, magától értetődően vágja rá, hogy „természetesen magyarul"!

Hogy kerültél Magyarországra?

Három hónapra kaptam megbízást egy olasz cégnél, húsz év lett belőle – mosolyog Carlo. Informatikai, pénzügyi vezetőként dolgoztam, majd hat évig egy budapesti bankban, ott ismertem meg a későbbi feleségemet, aki folyékonyan beszélt olaszul. Láttam olasz nyelvű szentmisén is, és kiderült, hogy aktív tagja a Comunione e Liberazione nevű katolikus mozgalomnak. Második gyermekünket vártuk 2013-ban, amikor eladták a bankot, ahol dolgoztam, és Milánóban kezdtem dolgozni. Ez a munka mindössze három napig tartott, mert közben megpályáztam az olasz tulajdonba került Óvártej ügyvezetői állását. Mikor az állást elnyertem, fölmondtam odakint és jöttem vissza. Azóta dolgozom Mosonmagyaróváron és élünk itt a családommal. 

Aktívan részt vettetek a budapesti Communione e Liberazione (CL) mozgalomban. Mesélj erről!

Ez egy katolikus lelkiségi mozgalom felnőtteknek, mely az egyház céljainak megvalósítása érdekében tevékenykedik. Hangsúlyozza az egyház tanításán alapuló közösség fontosságát. 1954-ben alapította Olaszországban egy pap, mert hiába volt az ország 97%-a katolikus, a fiatalok nem tudták megélni és magyarázni saját hitüket. Magyarországon kb. 40 éve van jelen ez a mozgalom.

Óvárra költözve nem hiányzott ez a közösség?

Pozsonyba jártunk át, az ottani közösség elég közel volt hozzánk. Aztán a nappalinkban elkezdtük találkozni a helyi katolikus szülőkkel, családokkal, majd, mikor kinőttük a nappalinkat, a plébánián folytattuk a találkozókat, és kialakult egy kb. húsz fős csoport, akikkel rendszeresen együtt imádkozunk, kirándulunk, lelkigyakorlatokon veszünk részt. Most a budapesti és mosonmagyaróvári családokkal nyaralunk együtt. 

Miben más ez a közösség, mint mondjuk a Fokoláre, Schönstatt, Antióchia, és hasonló lelkiségi mozgalmak?

Minden mozgalomnak van egy karizmája, árnyalatokban különböznek egymástól. Mi a Szentírást és az alapító, Giussani atya írásait olvassuk, értelmezzük, és próbáljuk megérteni, másokkal is megértetni, hogy nemcsak érzelmileg, hanem értelmileg is érdemes hinni Krisztusban. 

Mit gondolsz, miért van ma szükség ezekre a lelkiségi mozgalmakra, miért nem elég sok hívőnek a saját hite?

Nem hinném, hogy ez csak a mai világban van így. A középkorban indult például Szent Ferenc, Szent Domonkos mozgalma is, ők kiemeltek, hangsúlyoztak olyan dolgokat, melyek nem voltak előtérben az egyház tanításában, a hit megélésében. Ahhoz hasonlíthatnám a jelenséget, hogy a gulyást minden háztartásban egy kicsit másképp készítik. Valaki több paprikával, vagy több sóval szereti, valaki tesz bele ezt vagy azt, de attól még mindegyik gulyás. Ilyenek ezek a mozgalmak is. Van, aki jobban szeretné hangsúlyozni az éltében a szociális munkát, van, aki a lelkigyakorlatot, van, aki a szemlélődést, van, aki a közös imádkozást, de mindannyian ugyanannak a katolikus egyháznak vagyunk tagjai. 

Olasz létedre folyékonyan beszélsz magyarul. Mi a család nyelve otthon?

Az olasz. Mind a feleségemmel, mind a gyerekekkel olaszul beszélek. Mivel rajtunk kívül a gyerekek mindenkivel magyarul beszélnek, néha magyarul szólnak hozzám, de ilyenkor „sajnos nem értem a magyart”. Apósom sváb, a feleségemmel gyerekkorában németül beszéltek otthon. Ő is ezt teszi a gyerekekkel. Ez részünkről tudatos, így már kiskoruktól három nyelvet beszélnek folyékonyan. 

Milyen konyha dominál nálatok?

Inkább az olasz, mert az gyorsabb (nevet.) De főzünk magyar ételeket is, sőt, keverjük is néha a két konyhát.

A gyermekek is részt vesznek a CL életében?

Ez egy felnőtteknek szóló mozgalom, de nyilván, ha összejövünk, a gyerekeink együtt játszanak, és együtt vannak a szokásos, közös nyaralásunkon is. Az egyházközségben nem volt kínálat a gyerekek számára, ezért az ő számukra létrehoztam egy cserkészcsapatot. Mikor meséltem az egyházközségi szülőknek, hogy én 24 éves koromig cserkészkedtem Olaszországban, azt mondták: „na, Carlo, akkor csinálj nekünk cserkészcsapatot!” Elkezdtem keresni katolikus cserkészeket a környéken. Pozsonyban volt legközelebb, ők az Európai Útmutatók és Cserkészek Szövetséghez (UIGSE-FSE) tartoztak. 

Mesélj az Európai Cserkészekről!

1956-ban alapították Kölnben, és annyiban tér el a nemzetközi cserkészektől, hogy katolikusok, és csapataink nem koedukáltak. Anyaszervezetünk az Európai Útmutatók és Cserkészek Uniója, mely 27 országban van jelen. Szent II. János Pál pápa 2003-ban krisztushivők pápai jogú magántársulássá nyilvánította. Magyarországon 1999-ben alakult a Magyarországi Európai Cserkészek Egyesülete, de már nem volt aktivitás. Jelenleg 3 csapatunk van: az 1. sz mosonmagyaróvári Beretta Molla Szt. Johanna, a 2. sz. budapesti Pietrecilnai Szt. Pió, és a 3. sz. budapesti Szt. Vlagyimir és Olga ukrán nyelvű csapat. Célunk, hogy értelmes, jó állampolgárokat és magabiztos keresztény felnőtteket neveljünk a gyermekekből. Nevelési módszerünk a cserkészpedagógia négy pillérére épül: kézügyesség, egészség és erőnlét, jellemfejlődés és mások szolgálata, és kiegészül a katolikus hit fejlesztésével. Pártfogónk Szűz Mária. Az „Ad Mariam Europa!” (Máriához, Európa!) szövetségi kiáltás összefoglalja a minket éltető Mária-lelkiséget. Az alapító, Robert Baden-Powel által megfogalmazott mottót – „Légy résen (Be Prepared!)” – az „estote parati!” evangéliumi kifejezéssel fordították latinra, utalva Krisztus szavaira: Legyetek hát készen, mert az Emberfia abban az órában jön el, amelyikben nem is gondoljátok! (Lk 12,40 és Mt 24,44). Ez a mi jelmondatunk. 

Milyen korosztályokat céloznak meg az európai cserkészek?

Nálunk három korcsoport van (8-11; 12-16; 17-21 éves), fiúk és lányok számára egyaránt, az alapító által létrehozott klasszikus felosztást követve. A 8-11 éves lányok, a katicák mottója: „Íme, itt vagyok”. Játékos, természetszerető, készségfejlesztő, szerető közösségben a boldog család „klímáját” szívják magukba. A 12-16 éves lányok az útmutatók, már komolyabb próbákat kiállva készülnek föl az élet nehézségeivel való szembenézésre, s felkészülnek arra, hogy egészséges, kiegyensúlyozott, saját egyéniséggel rendelkező, Istent szerető, embertársait segítő nőkké váljanak. A legnagyobb lányok a rangerek, akik a lelki, társadalmi, kulturális és fizikai élet elmélyítése által teljesítik be útmutató-létüket. A közösség, út, hit és szolgálat témájában elsajátított technikák és készségek fölkészítik őket, hogy egyházukhoz hű, embertársaikat segítő, kiegyensúlyozott, boldog családanyák legyenek. 

A legkisebb fiúk a farkaskölykök, akik keresztény derű, hűség és őszinteség lelkületében élve megtanulnak „jól játszani, és jól élni”. A mások szeretetének szokása azáltal alakul ki, hogy gyakorolják a mindennapi jótetteket. A felfedezők élete csupa kaland. Az őrsben mindenki felelősségteljes feladatköröket tölt be, így elsajátítják az elsősegélynyújtás, főzés, tájékozódás és a túlélés fortélyait. A szabad ég alatti életet saját életük „edzőtermévé” teszik, hogy kifejlesszék saját személyiségüket, és segítsék felebarátaikat. A legnagyobb fiúk a roverek, akik útjuk során saját életük döntéseit érlelik, hogy ezek által férfivá váljon a szó teljes és keresztény értelmében. Az elindulás szertartása által – ami a cserkészfogadalom megkoronázása – arra törekszenek, hogy folyamatos és önzetlen, felebaráti szolgálatot teljesítsenek, összhangban saját hitéletükkel.

Magyarországon kevesek számára ismert a cserkészetnek ez a formája. Hogyan fogtál hozzá a szervezéshez?

Gyermekeim számára olyan katolikus cserkészetet kerestem, mint amilyet kisfiúként én is megtapasztaltam. Az interneten keresgélve megtaláltam az Európai Cserkészetet, de az egyetlen magyar csapat, a dunakeszi, éppen megszűnt. Így hát elkezdtem tanulmányozni a környező országok európai cserkészcsapatait. Láttam, hogy a szlovákoknál egy görögkatolikus püspök, Cyril Vasiľ aktív tagja a mozgalomnak, ezért segítséget kértem egy görögkatolikus pap barátomtól, Dobos András atyától. Az ő segítségével Milan Lach segédpüspök atya irányított a pozsonyi cserkészvezetőhőz, egy olaszul is jól beszélő fiatal ügyvédhez, aki segített a szervezésben, így alakult meg 2017-ben a mosonmagyaróvári csapat. 2023-ban egy budapesti és egy budapesti ukrán csapattal is bővültünk. 

Ünneplitek valahogy a magyarországi alapítás 25. évfordulóját?

Természetesen! Noha az egyesületet hivatalosan 1999-ben alapították, valójában már legalább 10 éve létezett. Februárban Győrben szentmisén voltunk, melyet Veres András püspök atya mutatott be. A helyi magyar cserkészek is velünk ünnepeltek, utána közös programon vettünk részt velük, mivel azon a héten volt a cserkészet alapítójának születésnapja. Áprilisban, a Margit-szigeten országos napot tartottunk, amin Beer Miklós püspök atya is jelen volt. A jubileumi ünnepségek csúcspontjaként szeptember 6-7-én nemzetközi zarándoklatot tartunk Nyírbátorból Máriapócsra, ahol Cyril püspökkel akathisztoszt imádkozunk, a zarándoklatot Jean-Yves Brachet soproni domonkos atya vezeti, a máriapócsi bazilikában pedig Fülöp metropolita végez Szent Liturgiát. A Szűzanya oltalmába ajánljuk az új cserkészévet, és mindenekelőtt a békéért fogunk imádkozni. 

Miért éppen Máriapócsra zarándokoltok?

Mivel az európai cserkészek körében erős a Mária-tisztelet, mindenképpen egy Mária-kegyhelyet szerettünk volna választani. A jubileumi zarándoklatra jönnek szlovák, ukrán, román és Nyugat-európai cserkészek is, ezért olyan helyszínre esett a választásunk, amelyet nemcsak a magyar, hanem a környező országok zarándokai is látogatnak. A görögkatolikusokhoz amúgy is több szállal kötődünk – nemcsak az alapításban nyújtott segítségre gondolok, hanem például a budapesti ukrán csapatunkra, de a szlovák és román csapatok többsége is görögkatolikus. És amúgy is, fontos, hogy tapasztaljuk, hogy az egyház két tüdővel lélegzik, egy nyugatival és egy keletivel.

Kiket vártok a zarándoklatra?

Előzetes egyeztetés alapján részt vehetnek papok, papnövendékek, katolikus iskolai tanárok, hitoktatók, és mindenki, aki szeretne többet megtudni az Európai Cserkészekről, mint az ifjúsági- és hivatás-pasztorációs tevékenység eszközéről.

Szöveg: Király András / Görögkatolikus Metropólia, fotó: Magánarchívum, Király András

Nyíregyházi Egyházmegye